A Hét 1963/2 (8. évfolyam, 27-52. szám)
1963-07-21 / 29. szám
A színfalak mögött ernyőibe hajtott fővel ülök ■ —' s gondolkodom. Miért M vesz körül bennünket ff annyi gát? Vagy az alkotás egyben gátteremtés is? Ahány új fonna, annyi gát? Az idei országos dal- és táncünnepély Gombaszögön a gátak fesztiválja volt. A képzelet akármerre akart kitörni — gátakba, foggal-körömmel kapaszkodó formákba ütközött: a népművészet gátjaiba, a folklór formáiba. Kötelesség-táncokat és dalokat láttunk és hallottunk: gátakat: csak Így és nem másképp. 1 S még azokon a gátakon belül is milyen darabosan esetlenül mozgunk! Nemrég sajtóban hangzott el a vélemény, hogy „a népművészet aló! kicsúszik a talaj". De az nem hangzott el, hogy még van Magyar Állami Népi Együttes, van SEUK, van Lúónica stb. s miért éppen nekünk csehszlovákiai magyaroknak kell kezdeni a deiolklorizáclót, egyetlen hivatásos együttesünk elnemzettelenítését. S a cikk szerzői, ha jelen voltak a gombaszögi találkozón, látták-e ugyan, hogy a népművészet még mindig művészi élmény ha művész keze alkotja újra? Hogy a kassai szlovák Carnica* nak kellett megmutatnia és bizonyítania, hogy mi bizony sokszor tehetetlenségünket próbáljuk a népművészet kihalásával, élettelenségével takarni és magyarázni. Lfirincz Géza, a tornaljalak koreográfusa és ügyes szólótáncosa A találkozó két napja alatt számos csoport, köztük az Ifjú Szivek, vagy ahogy újabban nevezik Dal- és Táncegyüttes fellépését — láttak, de az Igazi élményt, sajnos elsősorban a már említett idegen együttes jelentette. A ml táncaink (mert az énekés egyéb számokkal szemben a táncok voltak túlsúlyban) legtöbbször darabosak, kidolgozatlanok, ötletszegények voltak. Ezt láttak e rimaszombatiak Cigánytáncában és Elveaxtettem a zsebkendőmet c. táncképflkben, a Csallóközi Népiegyüttes Szatmári táncában és a peisűclak Borzoval csárdásában. De a sort még tovább is folytathatnám. Nem egy Ízben olyan érzésünk volt, mintha nem Is bemutatóin, hanem főpróbán ültünk volna. A sok színtelen, vártaién tánc között csak itt-Dtt csillant meg az igazi kedv, az ötletgazdaság, a művészet. Ilyen felfrissülést jelentett a tornaljalak jnbásztánca, a főnökiek Váskatánca, a rimaszombatlak Zsérel mulatsága, az újváriak Sarkantyút c. táncképe s az Ifjú Szivek Foné|a. Üdén, kedvesen, s nagy magablztoszággal táncol az újvári Ponesz-Szombdth pár is. De az igazi álményt mégis a kassai szlovák Carntca jelentette. Különösön a Pásztortáncuk volt figyelemre málté és érdekesen kezdeményezd. A balettelemekkel kevert népi táncnak volt hangulata, légköre, sűlya, meghökkentő érzékletessággel „táncolták" a hegyi pásztorok nehéz életét. A népi táncokon kivúl hallottunk népdalszűlókat, sőt énekkarokat is. Fellépett egy népi mesélő, hallottak táncdalénekeselnkat, sőt Keller G. és Sátek A. egy rumba 6« egy charleston számot Is bemutattak! És mégis! Ülök tenyérbe hajtott fővel, és gondolkozom. Az idei találkozó sorrendben már a kilencedik volt és mégis mintha az alsó közül láttam volna egyet. Nem láttam a többletet a tavalyival 6g a tavalyelőttiekkel szemben, még a „gátakon" belül sem. Nem Is szólva arról, hogy a gátakat áttörni csak ltt-ott próbálkoztak. S milyen áttörésre gondolunk ml Itt? Ha jól tudom, Angliában a középiskolákban népművészetet, folklórt Is tanítanak, mint abogy nyelvtörténetet is. S ahogy a nyelvi szabályok vérünkké válnak, de „a vérrávfilás ntin mindenki a saját nyeivén beszél, vérünkké kéne, hogy váljon a folklór la, s nem korlátunkká, gátunkká. Állítólag a találkozón több mint ezer ember lépett tel, s több ezer látta a műsort. Az elképzeléseit azonban csak egypár koreográfusnak, tanítónak, láttuk. S • résztvevő több ezres tömeg ki volt rekesztve ötleteivel, elképzeléseivel együtt az alkotó folyamatbúi. Bulgáriában az Ilyen találkozókon nagy szerep jut a rögtönzéseknek. Véleményem szerint az ilyen fesztiválokra nem kész dolgokkal kéne jönni, hanem meg kellene találni a módját, hogy az összegyűlt tömeget bevonják az alkotási folyamatokba, a népművészetnek, a folklórnak itt ezeken az ünnepélyeken kéne alakulni és kialakulnia. Csak Így lennének találkozóink valóban fesztelen, a kedvnek és szenvedélyeknek, alkotó fantázl&knak gátat nem szabó népünnepélyek. A formát meg kéne tenni megint farménak, mert véleményem szerint most tartalom, cél, tehát: gát. Tenyérbe hajtott fejjel ülök és gondolkozom. Keserű izek gyűlnek a számba: az idei Gombaszüg csak elgondolkoztatott de nem elégített ki. TÖZSÉR ÁRPÁD Tetszik a műsor? (lOiiilimiM Az üjvárlak A kassal Carntca
