A Hét 1963/2 (8. évfolyam, 27-52. szám)
1963-07-21 / 29. szám
1 1. Az amszterdami Nemzeti Múzeum. 2. A Királyi palota és a Nemzeti Emlékmű. 3. A Montelbaan torony. 4. A város elmaradhatatlan leiképe: az öreg szélmalom. 5. A város Jellegzetes tornyai. A Kalver Straat szürke aszfaltja még reggeli csendben pihen. A verebek még zavartalanad ugrándozhatnak a villamossínek között. Oly nagy a hajnali csend, hogy azt hihetnék, a dfszletszerű, ódon házakban, a csipkés oromzatú, várszerfi épületekben nem lakik senki. A Rökln és a Damrakon egy-két éjjeli mnlatozö halkan és fáradtan botorkál hazafelé. Reggel S-kor azonban — mintha láthatatlan kaput nyitottak volna ki — valóságos emberáradat zúdul az amszterdami utcákra: a városon kívül lakúk óriási tömege, amely a pályaudvarról áramlik a gyárak, üzemek, üzletek felé. Amszterdam hajógyárai, kerékgyártó üzemei világhírűek, s gépipara, ónkohászata világviszonylatban is az elsők között áll, századok óta fennálló gyémántcsiszoló-ipara pedig Földünk gyémántcsiszoló centrumává avatta ezt a várost. A forgalom elképesztő. Rengeteg a kerékpáros. A belváros, szűk utcáival és óriási forgalmával komoly közlekedési problémát okoz a szakembereknek — egyelőre csupán a Muntpleínen oldották meg valamennyire a kérdést, a „madárfészekbe“ helyezett közlekedési rendőrökkel, akik „ráfütyülnek“ a szabálytalankodókra. Csatornák szelik keresztül-kasul a várost. Amszterdam századokkal ezelőtt cölüpépltmény volt: csupán a JNagy Csatorna melletti palotáihoz nem kevesebb, mint 13 650 cölöpöt használtak fel az építők. A Waag középkori erődítménye a keletről jövő támadások ellen védelmezte a várost. Lőréselt régesrég befalazták, mindössze az oromzatán látható felirat hirdeti, hogy kövei asszonyok könnyeitől voltak őrökké nedvesek: Itt siratták elhalt kedveseiket, Itt búcsúztatták, s Itt várták (sokszor hiába) a tengerekről visszaérkező szeretteiket. A XVII. században Amszterdamnak ez a része kikőtő volt. A nagy áruház és a tőzsde helyén, mindenütt ahol ma a Damrak nagy vendéglői és pici eszpreszszúi, elegáns üzletei, csillogé ékszerboltjai sorakoznak — a tenger öble vltorláshajókat ringatott. A kikötő maga 1000 hajónak volt képes védelmet nyújtaoi. Az Oude Schans ma Is élénk víziót. Végén erődítmény torony emelkedik a magasba. Ez minden, ami a régi kikötőből megmaradt . . . Olyan tiszta a város, mintha vitrinben őriznék a por és piszok ellen. Aki azonban kora hajnalban végigsétál az utcákon, megfejti ennek a különleges tisztaságnak a titkát: minden ház előtt naponta felmossák a járdát. Ritkaság az olyan hfiz, amelyben lift működik. A régi épületek lépcsőházal oly szűkek, hogy lehetetlenség liftet építeni beléjük. Az amszterdami háziasszonyok ütletesen oldották meg a naponta vásárolt áru felcipelésének mondjál: az ablakkeretekbe csigát szereltek s a csigán leeresztett kötélen húzzák fel a kosarat, amit a házmester vagy a bolti kifutófiú akaszt a ikötél végére. Ez a gyakran látható jelenség még inkább középkori várnak mntatja az épületeket. S ha már a furcsaságoknál tartnnk: Amszetrdamban van Európa egyetlen macska-szállodája, ahol tejjel, apróra vagdalt nyers hússal — és bádogtepsibe tett szitált homokkal szolgálják ki a „vendéget“ ... A halpiac és a vlrágpiac is amszterdami különlegesség, amelyet minden kölföldi megcsodál. A friss herlngszállítmány érkezését a halpiacra zászlófelvonással adják a közönség tudtára. A vlrágpiac pedig — amely pompájában, színgazdagságában felülmúlja a párizsi vlrágpiacot is — egészen a Stngelcsatorna partjáig húzódik. RÚzs&k, szekfük, jácintok között itt virít a hires hellend tulipán is. Műemlékek, paloták, lagúnák váltják egymást. A lagúnákon hidak százai. Sötét hfdpillérek alatt hömpölyög a viz, amely Játékosan töri meg a benne tükröződő épületek képét. S a vízpartokon fák, fák és fák: egész Amszterdam egyetlen vlzlutakkal ékes kertváros. A Herengracht-csatorna partján a XVII. század dúsgazdag kereskedőinek palotái sorakoznak. Ez a század volt a holland kereskedők virágkora — ahogyan ők nevezték, az Arany Század. Ekkor lett Hollandia a világ vezető gyarmattartó hatalma. Holland hajóskereskedők és hódítók vetik meg lábukat jáva szigetén, ők alapítják meg az afrikai Fokvárost és Amerikában Oj-Amszterdamot — amelyet ma New Yorknak neveznek. Hollandia az Arany Században a világ kereskedelmének és tengereinek ura. Indiától Amerikáig repülnek hajől a tengerek és óceánok vizén. Kereskedői gyémántot vesznek Fokvárosban, hogy Amszterdamban megcsiszolják és London, Párizs, Velence királyi és hercegi udvaraiban eladják. Indigót hoznak Indiából, teát, kávét és kakaöt jávábél, a viszik az európai kikötőkbe mindenfelé. A holland áru szerte kerül a nagyvilágba — de a haszon, az arany csak egy helyen gyűlik össze: Amszterdamban. Amszterdam gazdagsága a képzőművészetei Is addig egészen új irányba terelte. A XVI. század végéig a művészetnek ez az ága csak arisztokraták számára virágzott. Az Arany Század polgári mecénásai elsősorban saját arcképeiket akarják megfestetni — sajátukét és egész családjukét, fgy lesznek a legnagyobb festők: Frans Hals, van der Heist, Valckert fis a festő-óriás Rembrandt van Rijn is az egyszerű nép, a két keze munkájából élő emberek festőjévé. Csodálatos alkotásaikhoz az amszterdami nemzeti és városi múzeumban a világ minden téjirúl zarándokolnak a művészetre áhitozö turisták. Amszezrdam, a világnak valaha egyik leggazdagabb városa, ma takarékos város. Az Arany Század a múltba került. A gazdagságát tápláló Jáva, Indonézia elveszett Hollandia számára. Nemzeti ünnepeken fellobogözzák a várost, Hollandia plros-fchér-kék zászlaja mellett a királyné tallpin-rézsaszin zászlaját Is lengeti a lagúnákról fnvallé szél — de ez már csak külsőség. A most kiépülő nyugati városrészben, ahol a munkásnegyedek modern házai állnak, egyre gyakoribbak az épitőmunkások sztrájkjai, néhány guldennel magasabb bérárt, vagy a tej, a vaj — a holland „nemzeti eledel“ — árának emelkedése ellen. MAGLÖDI MAGDA
