A Hét 1963/2 (8. évfolyam, 27-52. szám)
1963-07-21 / 29. szám
A munkisbecsületért A múlt év végén összeültek a Vltkovicel Vasművek vereté funkcionáriusai az élenjárú dolgozókkal, hogy megbeszéljék a munkásbecsületért Indított mozgalom lebetéségeit az üzemben. A megbeszélésnek meglepd eredménye lett: az élenjáró dolgozók azonosl tották magukat azokkal a kritikai hangokkal, amelyek már nem egyszer bírálták az üzemi gazdálkodás fogyatékosságait. Érthető. Kinek lenne kfizémbBs, hogy hatalma« pénzösszegek veaznek el csak azért, mert az üzemben a munkához való szocialista viszony megszűnik magától értetűdó törvényként hatni? A technlkai-termelfiosztály propagandistái egyéni módon járultak hozzá a probléma Jelentőségének érzékeltetéséhez; januárban kiállítást rendeztek, ahol szemléletesen bemutatták, hogy hol milyen tormában sértik mag a munkához valé viszonyt, 6« egyben kiemelték azokat a kollektívákat és dolgozókat, amelyek példáé munkájukkal és kötelezettségvállalásukkal nagyban hozzájárultak a „Munkásbecsületért11 mozgalom eredményeihez. Az említett kiállítás megmutatta, hogy az üzem veszteségeinek nagy része (és ezt az egész nemzetgazdaságra általánosítani lehet) a hanyag műnkéből származik. Érdemes néhány adatat megemlíteni! Ki hinné például, hogy a műit évben a dolgozók 38 337 műszakot mulasztottak Igazolatlanul, amely a nemzetgazdaságnak több mint 36 millió korona kért akozott. S ha kiváncsiak a végösszegre, vegyenek ceruzát és papírt, és ir|ák egymás alá az egyes összegeket! Az üzemi balesetek a múlt évben 31 mllllé koronás veszteséget eredményeztek a termelésben, nem beszélve arról, hogy 12 mll- 116 koronával többet kellett kifizetni miattuk védőberendezésekre és 5 mllllé koronát fizetett ki a biztosító kártérítés címén. A rossz mlnóségű gyártmányok és a selejt 60 mllllé koronájába került A Vltkovicel Vasművekből olyan félkészérut kapnak az egyes ipar ágak, amely számukra nélkülözhetetlen A i. számú nagyolvasztó „legénysége“ Richard Pudlch vezetésével 732 tonna nyersvasat termelt terven leiül Ócskavas-telep? Nem, a pótalkatrészek „raktára" az özemnek. A nemtörődömség csupán fél év alatt a mozdonyok és vagonok terén 1 000 000 korona kért okozott. Fény derült egy másik problémára is. Az üzem egyes vezetői a múltban valószínűleg így gondolkoztak: ha már Ilyen nagy üzem vagyunk, anyagkészleteink is hozzánk illfiek legyenek! S közben nem gondoltak erre, hogy az anyaghalmozással tulajdonképpen kárt akoznak a nemzetgazdaságnak. Így történt aztán meg, hogy az üzem felesleges pótalkatrész készlete ma 55 mllllé korona értékű, a normán felüli készletei 42 millió koronát vannak ki a termelöfolyamatból. A lista tovább folytatódik. A múltban a börokratlkns ügyintézés olyasmit Is megengedett, hogy egyesek az üzemben százezer koronát tulajdoníthattak el készpénzben a társadalomtól. Sokan valószínűleg Így gondolkoztak: Inkább hallgatok a hiányosságokról, mert holnap én is valami hibát követhetek el, no és ugye mégis, kéz kezet mos . . . S ha mindezek eredményét összeadjuk, egy olyan összeget kapunk, amely meghökkentő méretével kegyetlen éleséggel tanúskodik a közömbösségről és nemtörődömségről, amely mellett nem járhatunk már tovább csukott szemmel. No és a nyereség-oldal? Ezekre a lapokra Is íródtak nevek és adatok, habár nem is annyi, amennyivel a tervek számoltak. Vltkovicén az 1962-es év vége a döntő változásra való készülődés jegyében folyt le. Január és február aztán meg is hozta a gyümölcsét. Az öreg acélmű kohászai márciusban már 101,1 százalékra teljesítették tervüket, amely az első tonnákat jelentette a mankó kiküszöbölésére. A kollektív kötelezettségvállalások, amelyeket az özem dolgozóinak nagy része aláirt, meghozták az első eredményeket. Az öreg acélmű kohói számára az új acélmű kohászai teljesítették áprilisi tervüket, és 747 tonna acéllal többet bocsátottak rendelkezésűkre. A kokszolók, akik már teljesítették a márciusi tervüket, áprilisban 40 tonna koksszal termeltek többet. A nagyolvasztóknál 420 tonnával csökkentették a mankót. Am a legszebb eredményeket a hengerműben érték el, ahol 6568 tonna hengerelt acélt termeltek terven felül. Munkfisbecsület. Tettek töltik ki e izé lényegét. S azt az erkölcsi és anyagi nyereséget, amelyet a társadalomnak jelent, ki sem lehetne koronákban fejezni. Célunk, hogy a munkásbecsület fogalma idővel minden munkásnak a vérében legyen. Egyszerűen és pátosz mentesen. Mert amilyen ma a munkánk, olyan lesz holnap, holnapután a jövünk. (A Svét v obrazech nyomán)
