A Hét 1963/2 (8. évfolyam, 27-52. szám)

1963-12-29 / 52. szám

52szilvesz lep' melléklete Szilveszteri elmélkedés Az igényről és a színvonalról. Arról, liogy a csehszlovákiai magyar irodalom­nak ablakot kell nyitni a világra, s mint ahogy anyánk képén is a világ a ráma, úgy a csehszlovákiai magyar írónak is azon kell fáradoznia, hogy mielőbb elfog­lalja helyét a kitüntető keretben. Keretből kell nyájasan avagy fölénye­sen mosolyognia a világra, keretből kell szitkokat szórnia társaira az igénytelen­ségért és színvonaltalanságért. Miért hang­súlyozzuk ezt a tartalmában azonos, kife­jezésében különböző dolgot? Mert, a cseh­szlovákiai magyar irodalom csak úgy le­het versenyképes partnere a szomszédos népek, nemzetek Irodalmának, ha kitör provinciális helyzetéből, ha jól felemeli fejét és széjjelnéz a szomszédok portáján: széna-e vagy szalma? Mi ugyanis neíh elégedhetünk meg fel­tételeinkkel, adottságainkkal, nekünk rendkívül magasat kell ugranunk, hogy északon és délen, keleten és nyugaton látva lássanak. Ö, színvonall Ő, rejtelmes, csodálatos, kábító szédítő vonzási Légy védőpajzsunk, oltalmunk, könnyelmű és könnyítő fegy­vertársaink ellen, hogy soha ne inogjunk meg, soha ne essék ki képünk a világ rámájából. Büszkén trónoljunk az össze­­szögelt négy léc közöt, példát mutatva a föld népének; semmiből is lehet valamit teremteni. Isten hat nap alatt teremtette semmiből a földet. Mi tizenöt év alatt te­remtettük semmiből az irodalmunkat! S mint ahogy a bibliában története van a teremtésnek, a mi kis történetünk is őrzi az irodalomteremtés folyamatát! Először voltak a lapok, aztán lettek a versek, kezdetben irtuk a rövid sorokat, később a százhúsz centiméternyi szélese­ket, majd a szédületes száguldás időszaka következett, s elmaradtak a pontok, vesz­­szők, felkiáltójelek. Csupán a kérdőjelek őrizték meg hagyományukat, mondván: miért? Miért a szédületes feledékenység? Igényről és színvonalról van szó, nem kevesebbről és e nemes célok érdekében félre kell tenn^ mindent: a pontot, a fel­kiáltójelet és a vesszőt, mindent félre kell tenni, egy kicsit furcsán hangzik, ugyebár, de még a verset is. Vers se lé­gyen, csak igény, próza se legyen, csak színvonal! Színvonal! Milyen öröm volt hallgatni pozsonyeper­­jesi értekezletünket. Vagy negyvenen az igényről elmélkedtünk. Illetve felmértük, értékeltük sajátos igény-történetünket. Az ötvenes évekből Indultunk ki, ami­kor még az volt a jelszó: irodalom kell. Más szóval: írja, aki bírja! Később mó­dosult az álláspontunk. Az ötvenes évek közepén a jó közepes irodalomért száll­tunk síkra, amely megközelíti a magyar­­országi és a csehszlovákiai irodalmi át­lagot! Akkor hasonlitgattuk magunkat Illyés Gyulához a lírában, Veres Péterhez és Móricz Zsigmondhoz a prózában. Aztán került sor a pozsonyeperjesi összejövetel­re, amelyen már nem elégedtünk meg sem az „irodalom kell", sem a „közejies iro­dalom“ jelszavával, haladni akartunk a korral, lépést tartani a világszínvonallal, európai irodalomról kezdtünk beszélget­ni. Nem korlátozhatjuk összehasonlító képességeinket Magyarországra és Cseh­szlovákiára, hiszen nem e két országból áll Európa — mondotta volt valaki, és felszólalásában bizonygatta, hogy Európa az Uraitól egészen az Atlanti-óceánig — Európa. Es ezzel mindenki egyetértett, kivéve a szélső jobb-oldali moderneket és ultra­moderneket, akik haragosan leintették az okfejtőt; hagyjon fel konzervativista mar­haságaival. Európában nem csupán azt kell érteni, hogy Európa. Többet! Határozottan többetl Mert Európa már nem az az Európa, amely tíz vagy száz évvel azelőtt volt, a csehszlovákiai magyar irodalomnak, illet­ve művelőinek Goystolo, Moravia, Dürren­matt és Szolzsenyicin között kell helyez­kednie. Persze illemtudóan ős íróra jellemző szerénységgel, hogy a vén Európa nagy­ságai ne essenek kétségbe, ne érezzék veszélyezettnek kenyerüket Természetesen ebben az esetben európai rámáról és nem világrámáról esik szó, s ezzel nem szabad beérnünk. Ha egy­szer megfogalmaztuk, leírtuk, elkészítet­tük anyánk képéhez a világrámát, akkor fütyüljünk Európára is! Tulajdonképpen minek nekünk Európa? Lépjünk túl Európán! Ahogy túl léptünk az „írni kell“, „kö­zepes irodalom" kritériumokon, úgy lép­hetünk túl az európai igényen is. Világ és világmindenség — igény legyen a ki­tűzött célunk. Legyen hazánk és ottho­nunk Tokiótól Philadelphiáig a [föld. le­gyen mozgási terünk a Jupiter és a Venus között az űr! Óriási követelmények ezek, különösen akkor, ha figyelembe vesszük, hogy tizen­három éves múlttal rendelkezünk Ne ejtsen kétségbe bennünket. Tizenhárom éves múlttal csinálunk igényes és szín­vonalas irodalmat tizennégyen! Elég átlapozni az eddig publikált cikkeket az igényről és a színvonalról. Határozottan kimutatható a fejlődés. A magasabb szempontok útjára léptünk. Nem így műveink írásában. Nem lehet megérteni, hogy miért az ellentmondás? Nemrégen azt olvashattuk egyik folyó­iratunkban, hogy különösen áldott falai a miénk, igazi húsból-vérből való ember­­szabású tehetségek nőnek ki belőle. Olya­nok, akik már puszta létezésükkel is je­lentenek valamit Azzal, hogy megszület­tek, köztünk vannak, egy levegőt szívnak velünk. Azzal, hogy más haladóktól el­térően, megkérdezetlen jöttek a világra! Egyelőre nem írnak, hegyezik a pen­nájukat és ritka időközökben előgyakorla­­tokat végeznek. Élvezik az előlegezett bi­zalmat. És keresik helyüket Európa és a világ nagy irodalmában! MAKACS JÓZSEF Úi tehetség A napokban szeráesztöségünk a kővet­kező levelet kapta: Tisztelt szerkesztőségi testület! Nagy szeretettel és szíoeséggel olvas­gatom becses lapjukat és a Fő-rum olva­sása közben eszembe jutott, hogy olyan modern verseket biztosan én is tudnák trnt, mint amik ott hébe-korba megjelen­nek. Első elemista nagyok és azokkal a kozmás izékkel nem nagyok még annyira tisztában, de a helyesírást tudom, ami a iontos. Beküldőm hát a tisztöt szerkesz­tőségnek Életérzés eimű versemet, hogy biztosan közöljék. A honoráriumot Csil­­lagrejtö Ákos,, I. B. osztályos tanuló cím­re küldjék! Kezeiket csókolom. Csili. Ak s. k. ÉLETÉRZÉS Elrejtem homlokom a tyúkhús-leves zsírgyöngyei mögé .. kis atom-magok pattognak füleim mellett. a forró élet ez, mely zubogva feltör — a tányér, a tányér, jaj, mért kerek?! A húsleves hetyke molekulái nyelvem hegyét döfködik, a tányér felett — mint méla bombázók — sárgatrikós darazsak hozsannáznuk az étkezőnek! 9

Next

/
Thumbnails
Contents