A Hét 1963/2 (8. évfolyam, 27-52. szám)
1963-12-29 / 52. szám
52szilvesz lep' melléklete Szilveszteri elmélkedés Az igényről és a színvonalról. Arról, liogy a csehszlovákiai magyar irodalomnak ablakot kell nyitni a világra, s mint ahogy anyánk képén is a világ a ráma, úgy a csehszlovákiai magyar írónak is azon kell fáradoznia, hogy mielőbb elfoglalja helyét a kitüntető keretben. Keretből kell nyájasan avagy fölényesen mosolyognia a világra, keretből kell szitkokat szórnia társaira az igénytelenségért és színvonaltalanságért. Miért hangsúlyozzuk ezt a tartalmában azonos, kifejezésében különböző dolgot? Mert, a csehszlovákiai magyar irodalom csak úgy lehet versenyképes partnere a szomszédos népek, nemzetek Irodalmának, ha kitör provinciális helyzetéből, ha jól felemeli fejét és széjjelnéz a szomszédok portáján: széna-e vagy szalma? Mi ugyanis neíh elégedhetünk meg feltételeinkkel, adottságainkkal, nekünk rendkívül magasat kell ugranunk, hogy északon és délen, keleten és nyugaton látva lássanak. Ö, színvonall Ő, rejtelmes, csodálatos, kábító szédítő vonzási Légy védőpajzsunk, oltalmunk, könnyelmű és könnyítő fegyvertársaink ellen, hogy soha ne inogjunk meg, soha ne essék ki képünk a világ rámájából. Büszkén trónoljunk az összeszögelt négy léc közöt, példát mutatva a föld népének; semmiből is lehet valamit teremteni. Isten hat nap alatt teremtette semmiből a földet. Mi tizenöt év alatt teremtettük semmiből az irodalmunkat! S mint ahogy a bibliában története van a teremtésnek, a mi kis történetünk is őrzi az irodalomteremtés folyamatát! Először voltak a lapok, aztán lettek a versek, kezdetben irtuk a rövid sorokat, később a százhúsz centiméternyi széleseket, majd a szédületes száguldás időszaka következett, s elmaradtak a pontok, veszszők, felkiáltójelek. Csupán a kérdőjelek őrizték meg hagyományukat, mondván: miért? Miért a szédületes feledékenység? Igényről és színvonalról van szó, nem kevesebbről és e nemes célok érdekében félre kell tenn^ mindent: a pontot, a felkiáltójelet és a vesszőt, mindent félre kell tenni, egy kicsit furcsán hangzik, ugyebár, de még a verset is. Vers se légyen, csak igény, próza se legyen, csak színvonal! Színvonal! Milyen öröm volt hallgatni pozsonyeperjesi értekezletünket. Vagy negyvenen az igényről elmélkedtünk. Illetve felmértük, értékeltük sajátos igény-történetünket. Az ötvenes évekből Indultunk ki, amikor még az volt a jelszó: irodalom kell. Más szóval: írja, aki bírja! Később módosult az álláspontunk. Az ötvenes évek közepén a jó közepes irodalomért szálltunk síkra, amely megközelíti a magyarországi és a csehszlovákiai irodalmi átlagot! Akkor hasonlitgattuk magunkat Illyés Gyulához a lírában, Veres Péterhez és Móricz Zsigmondhoz a prózában. Aztán került sor a pozsonyeperjesi összejövetelre, amelyen már nem elégedtünk meg sem az „irodalom kell", sem a „közejies irodalom“ jelszavával, haladni akartunk a korral, lépést tartani a világszínvonallal, európai irodalomról kezdtünk beszélgetni. Nem korlátozhatjuk összehasonlító képességeinket Magyarországra és Csehszlovákiára, hiszen nem e két országból áll Európa — mondotta volt valaki, és felszólalásában bizonygatta, hogy Európa az Uraitól egészen az Atlanti-óceánig — Európa. Es ezzel mindenki egyetértett, kivéve a szélső jobb-oldali moderneket és ultramoderneket, akik haragosan leintették az okfejtőt; hagyjon fel konzervativista marhaságaival. Európában nem csupán azt kell érteni, hogy Európa. Többet! Határozottan többetl Mert Európa már nem az az Európa, amely tíz vagy száz évvel azelőtt volt, a csehszlovákiai magyar irodalomnak, illetve művelőinek Goystolo, Moravia, Dürrenmatt és Szolzsenyicin között kell helyezkednie. Persze illemtudóan ős íróra jellemző szerénységgel, hogy a vén Európa nagyságai ne essenek kétségbe, ne érezzék veszélyezettnek kenyerüket Természetesen ebben az esetben európai rámáról és nem világrámáról esik szó, s ezzel nem szabad beérnünk. Ha egyszer megfogalmaztuk, leírtuk, elkészítettük anyánk képéhez a világrámát, akkor fütyüljünk Európára is! Tulajdonképpen minek nekünk Európa? Lépjünk túl Európán! Ahogy túl léptünk az „írni kell“, „közepes irodalom" kritériumokon, úgy léphetünk túl az európai igényen is. Világ és világmindenség — igény legyen a kitűzött célunk. Legyen hazánk és otthonunk Tokiótól Philadelphiáig a [föld. legyen mozgási terünk a Jupiter és a Venus között az űr! Óriási követelmények ezek, különösen akkor, ha figyelembe vesszük, hogy tizenhárom éves múlttal rendelkezünk Ne ejtsen kétségbe bennünket. Tizenhárom éves múlttal csinálunk igényes és színvonalas irodalmat tizennégyen! Elég átlapozni az eddig publikált cikkeket az igényről és a színvonalról. Határozottan kimutatható a fejlődés. A magasabb szempontok útjára léptünk. Nem így műveink írásában. Nem lehet megérteni, hogy miért az ellentmondás? Nemrégen azt olvashattuk egyik folyóiratunkban, hogy különösen áldott falai a miénk, igazi húsból-vérből való emberszabású tehetségek nőnek ki belőle. Olyanok, akik már puszta létezésükkel is jelentenek valamit Azzal, hogy megszülettek, köztünk vannak, egy levegőt szívnak velünk. Azzal, hogy más haladóktól eltérően, megkérdezetlen jöttek a világra! Egyelőre nem írnak, hegyezik a pennájukat és ritka időközökben előgyakorlatokat végeznek. Élvezik az előlegezett bizalmat. És keresik helyüket Európa és a világ nagy irodalmában! MAKACS JÓZSEF Úi tehetség A napokban szeráesztöségünk a kővetkező levelet kapta: Tisztelt szerkesztőségi testület! Nagy szeretettel és szíoeséggel olvasgatom becses lapjukat és a Fő-rum olvasása közben eszembe jutott, hogy olyan modern verseket biztosan én is tudnák trnt, mint amik ott hébe-korba megjelennek. Első elemista nagyok és azokkal a kozmás izékkel nem nagyok még annyira tisztában, de a helyesírást tudom, ami a iontos. Beküldőm hát a tisztöt szerkesztőségnek Életérzés eimű versemet, hogy biztosan közöljék. A honoráriumot Csillagrejtö Ákos,, I. B. osztályos tanuló címre küldjék! Kezeiket csókolom. Csili. Ak s. k. ÉLETÉRZÉS Elrejtem homlokom a tyúkhús-leves zsírgyöngyei mögé .. kis atom-magok pattognak füleim mellett. a forró élet ez, mely zubogva feltör — a tányér, a tányér, jaj, mért kerek?! A húsleves hetyke molekulái nyelvem hegyét döfködik, a tányér felett — mint méla bombázók — sárgatrikós darazsak hozsannáznuk az étkezőnek! 9
