A Hét 1963/2 (8. évfolyam, 27-52. szám)

1963-12-15 / 50. szám

W 'S lfty éU H/i Amikor 75 perces repülős után (ennyi Ideiig tart a prága—amszterdami út] IL-18- as turbó lég csavaros gépünk leereszkedik e Schlnpol repülőtér betompályájáira, alig van az utasok között olyan, aikl tudatosítaná magában, hogy tulajdonképpen a víz alatt szálltunk le. Helyesebben, mondva, a tenger szintje alatt, minthogy ez a jelentős légi* kikötő négy méterrel fekszik a tenger szintje alatt: a kiszárított Haarleml-tenger fene­kén épült. Ennek a 19 000 hektár terjedel­mű medencének a víztelenítése még 1854- ben kezdődött, amikor első Ízben használ­tak nagyteljesítményű gőzmeghajtáeú szi­vattyúkat. Akkor a legfőbb cél elsősorban a jórészt cölöpökre épült közeli főváros védelme volt a tengerártól és a viharoktól. Am azóta a hollandok ezt a „poldert" — Így hívják a kiszárított tengerfeneket — termőfölddé és kitűnő legelővé változtatták. (Egyébként Amszterdam „főváros" elme csak névleges, mert a királynő és a kor­mány székhelye s’Gravanhage, vagyis Hága.) Annak, aki megszokta, hogy bizonyos ten­­{térszínt feletti magasságban mozogjon, fur­csa érzés, hogy ott áll a szárazföldön, s a 8**1»» oilkSan lépétrOl lápéira halad a Xelat-tlavolandi kély vlsdbea. Ősid darák betontttmbakat raknak la * attán nak ét a láttalak kOsé poldar gátja ax IJnelkó se- i ixlvúbaggirik homokot emel­özépkorban kiszárított Wlerlnpni-^ polder. ÉSZAKKELETI POLDER klszárltoti polderek DEL-FLEVOLAND _ 43 000 ha h jövőben további uoo lm Um blutet nyújt \ MARKERVAARD -v>nl j 1 60 000 ha W^KELET — \ '■"T'IFlevoland közeli gát mögül hallja, hogyan zúg-moraj- Uk feje fölött 5—7 méter magasságban a tenger, vagy ahogy vihar Idején a habzó, tarajos hullámok a betonfalat ostromolják. Ha nem volnának a szárazföldet védő par­ti düneeorok és kő- meg betongátak, akkor Németalföld területének (kereken 33 000 m2) felét állandóan elöntené a viharos dagály. Máir a XIII. századtól kezdve hozzálát­tak a hollandok a földek kiszárításához, hogy tágítsák életterüket. Azóta már 370 000 hektár földet szárítottak ki, ami csaknem az ötödé a mai Hollandia terüle­tének. Igen találó az a mondás, mely sze­rint: „Az Isten teremtette a Földet, de Hol­landiát maguk a hollandok teremtették." Németföld természeti szépségekben nem nagyon bővelkedő elk, lapos vidék. De min­den Idegenre mély benyomást tesz az, amit Itt az ember találékonysággal, hihetetlen szívóssággal és szorgos munkával alkotott, hogy száraz lábbal járhasson a tengerfené­ken. A modern technika fejlődésével keve­sebb lett a fáradságos, kimerítő ember) munka, a hollandok azonban még meré­szebb célokat tűzték ki maguk elé. A XVII. századig a vízmentes! tés csak kis területek­re szorítkozott. Csak a szívartyd.berendezé­seket hajtó szélmalmok forgó fejének fel­találásával, amelyek minden Irányból fel tudják fogni a szelet, foghattak hozzá na­gyobb területek kiszárításához. A tengeri kereskedelemből gyorsan meggazdagodó holland kereskedők keresték a lehetőségét, hogy a leggyümölcsözőbben helyezzék el tőkéjüket otthon. Kezdték kiszárítani a ta­vakat és a mocsarakat, egyrészt, hogy új termőföldekre tegyenek szert, másrészt, hogy kellemesebbé tegyék mezőgazdasági birtokaik környékét. Az újonnan szerzs ti földek gazdag termést hoztak. -

Next

/
Thumbnails
Contents