A Hét 1963/2 (8. évfolyam, 27-52. szám)
1963-12-15 / 50. szám
Alexandr Kliment: Mari® A téma forrása, szerelmi Háromszög Mégpedig mai. Tehát nem a sablonos, a megunt, a polgári s az irodalomból is „kiátkozott* szerelmi háromszög. Marie és Jaroslav házassá ga életveszélyes válságba Jut. Jenda, a harmadik, nem csábi tő, hanem egyszerűen csak a harmadik ebben a szerelmi há romszögben. Bár később kitudódik az is, hogy nem is háromszögről, -hanem négyszög ről van szó, mert Jaroslav, a féri és Zdenka. a csinos ápolónő között is kialakult valamiféle, kissé ugyan nehezen magyarázható, nehezen érthető, „nagy* szerelem A házasság felbomlik. A társadalom jószándékú segítsége ellenére. Nagymamák, anyósok, a rokonszenves Hájek doktor, a furcsa Kadlecné és a hivatalból közreműködő munkatársak, bíró sági szakemberek igaz, de nanagyon-nagyon gyenge segítsé ge mit sem ér. Természetes, hogy a következményeket a gyermekek érzik... Ennyi a történet. Az író nem erőszakolja ki az olvasóból se a sírást, se a kacagást, nem erőlteti az lzgalmasságot és — bár eléggé furcsa szerelmi történet- is kering benne — elkerüli a pornográfiát, és ízlésesen erotikus. S a témavilága, amelyet megelevenít, a legmaibb ma Hanem most már nézzük meg azt ts, hogy „hogyan* eleveníti meg ezt a témavilágot' Nézzük csak, hány helyre nyúl gátlás nélkül Alexandr Kliment Szuggesztív előadásmódját már a kiadó megdicsérte. Sorolluk fel azonban azt a „hogyan“-t! Fő erőssége a belső monológ, de alkalmazza az allegorikus leírásokat, a balladás hangvételű közlést, a lírai romantikus fordula tokát, a szatírát is hellyel-közzel Elké pesztően gazdag ez a kaleidoszkóp. Eredeti stílusjegyei és belső struktúrája egyaránt megváltoznak, áthasonulnak, ahogy az ember ezt a történetet olvassa. Az író nem tudatos szabályok szerint végzi ezt a kémiai folyamatot, hanem egy sajátos gondolkodásmód törvényei alapján. És ez a sajátos gondolkodásmód: a pszichológia. A stíluskalandozások között figyelemreméltóan fut Marie életvonala: miként marad egyedül, mint veszíti el illúzióit, hogy apró hazugságokkal szépítse önmaga előtt „botlását* vagy önkínző módon megokolja a „történteket“. Egyszóval: a történet koncepciójában mutatkoznak meg az író oroszlánkörmei. Ez a koncepció pedig a pszichoanalízisre épülő kisregény. Ahogy Alaexandr Kliment megírta, megállapíthatjuk, hogy Járható út a pszichológia útja, és talán a jövőben egyik fő „szerszám“ is lesz az irodalmi alkotóműhelyekben a pszichoanalízis. Mi nem tetszett a regényben? Az, hogy ebben a regényben valami érzelmi zűrzavar van. Senki semmi bizonyosat nem tud önmagáról. És ez furcsa Persze, ez csak egy észrevétel, nem Is vitára, csak elgondolkoztatásra szánom. Lehet, hogy az frő így gondolkozott: El a megszokottól, a konfortizmustől — és ez valamilyen formabontást is eredményez, hisz napjainkban olyan sokat beszélnek a regény válságáról... Dehát én ezt csak úgy gondolom, s tudni ugyebár nem tudhatom. Tény azonban, megjegyzésem ellenére is, hogy Alexandr Kliment művészete nemcsak az ínyencek számára jelent egy fajta esztétikai izgalmat, hanem művészi kifejezésének újszerű örömével ajándékozza meg a széles közönséget Is. Fiatal íróról van szó, s nem tudni, milyen eszközökkel fog dolgozni a Jövő ben. Nem tudni azt sem, hogy az újkori gyermekcipőjét véglegesen elhagyó pszi choanalízís mennyire fog teret hóditanl az irodalmi alkotók műhelyében. Csak egy nagyon Is általánosítható megállapítást tehetünk: a regény — s ez a kisregény Is — egyre Jobban vonzódik ember és életábrázolásában a redukáló Jegyekhez s Jelzi az élőt, az embert. Ojat talán ezzel nem is mondtam, dehát én nem afféle szabályos Irodalmi őrjáratra vállalkoztam Az őrjárati szolgálat azt jelentené, hogy az ember teljes kritikusi vértezetben nekilát: összehasonlít, összefog, felmér, abszolút és relatív következtetéseket von le. Nem, ennyi érdeklődést nem tudnék magamban felcsigázni blvasás közben. Egyszerűen csak olvastam ezt a kisregényt, s felötlött bennem a meglátás: a pszichológia útjai járhatók az irodalomban is... Egy újra olvasott regényről Gárdonyi centenáriumot tartunk. Én ts. Így vettem kezembe egyik régebben olvasott regényét, „Ábel és Eszter“-t, Gárdonyi Géza dúsan virágzó költészetének bájos hajtása ez a regény. Ha hasonlattal akarnék élni, azt mondhatnám, hogy ez a könyv maga is olyan rózsaág, amelyet a virág szinte letört A történet fonala mindjárt arányosan eresztődik le az orsóról. Ábel és Eszter azonnal bevonulnak érdeklődésünkbe és szivünkbe, egyrészt, mert nagyon kedvesek, másrészt, mert kevés író tudja alakjait oly gyorsan elfogadtatni, megeleveníteni, mint Gárdonyi Géza. Az a szerelmi idill, amelyet Ábel és Eszter a regény első részében átél és átálmodik, egyike a leg szebben megirt elbeszéléseknek. A történet java a múlt század hatvanas éveiben Játszódik, és egy régi pesti omnibuszon kezdődik, amelyen Ábel és Eszter először találkoznak. A történet ideje azonban mellékes, mert az író nem a váltó zandó kort akarja rajzolni, hanem az em béri szív titkos, édes és fájdalmas hűl lámzását. Ez pedig a világ kezdete óta változatlan törvénynek hódol. E hullámok zenéjét lesi évezredek óta minden Igaz költő, fró, és Gárdonyi is ezt Jegyzi és Írja ebben a regényben, egy felhős és borús történet kapcsán. Ábel könyvkereskedő-segéd és Eszter egy özvegyasszony leánya, aki felsőbb társa dalmi réteghez tartozik. A társadalmi ellentéteket felületesen rögzíti az Író. Sőt, megpróbálja kiegyenlíteni annak a tiszta és ábrándos szerelemnek az ábrázolásá val, mély ott az omnibuszon kezdődik, majd titokzatosan folytatódik a Két szív utca egyik kis virágos ablaka előtt, egy budai nyaralóban és a Zugligetben. Ábel és Eszter közeledését, ismerkedését, sze relmük kikeletét és kivirágzását — a regénynek bizonyára legszebb részét — a legszebb, a legtisztább művészettel Irta meg Gárdonyi. A leányszív és a leánylélek titkos forrongását nagy kedvvel és nagy szerencsével rajzolja Gárdonyi. Az ő közvetlen és költői írásmódja mindig meglepően benső vonásokat hoz elénk Milyen igaz és megkapó festés ezí Festés — szavakkal. Realisztikus és mégis gyöngéd és kecsesen szemérmes. Gárdonyi leányalakja] húsból és vérből valók, de rajtuk lebeg az a sejtelmes, fehér fátyol, amelyet az ifjúság, szépség, ábránd és szerelem szálaiból sző köréjük alkotójuk. Festés — szavak kai. Igaz, hogy tetszetős... Eszter is édestestvére Annuskának és a többi Gárdonyi leányalaknak, de kissé szomorúbb, mint a többiek Története is boldogtalanabb, mert ez a történet kiviszi Esztert a leánykorból az asszonykorba, az ifjúkor bárányfelhői aló! az élet sötét viharai közé Mert Ábel és Eszter szerelmi Idill je boldogtalan. A sors elszakítja őket egymástól Noha Ábelnek sikerül felemelkednie abba a társadalmi osztályba — ezt sehogysem tudom megbocsátani Gárdonyinak; nem volt nyomós oka éppen így szerkeszteni —, amelyben Eszter él, az élet mindkettőt másnak a párjává teszi. Szerelmük azonban elkíséri őket a sok lelki vergődésen és szenvedésen át A regény fő részét e titkolt és szomorú szerelem nyári viharainak és őszi borújának festése alkotja. A történet a jelen korban végződik — Gárdonyi jelenjében. Egy modern omnibuszon, a budapesti palotasorok között Omnibuszon, amelyen Ábel és Eszter, akik már évtizedek óta nem látták egymást, és ez idő alatt mindketten egymagukra maradtak, fehér fővel újra találkoznak. Ez a találkozás ismét egy zugligeti sétában végződik, csakhogy most nem a napkeltében gyönyörködnek, mint egykoron, egy ábrándos hajnalon, hanem a napnyugtában, amelynek melankóliája lezárja regényüket Mindez tele van költészettel és élénk, meleg, jellemző elbeszélése csábított fejezettől fejezetig, noha már egyszer, évtizednyi távolságban valamikor már olvastam ezt a regényt. A történet vérkeringése elevenen lüktet, a cselekmény, bár nem éppen bonyolult, mégis érdekes. A jellemrajz művészi. A nyelv magyarsága remekbe való. A regény méltán sorakozik Gárdonyi többi műveihez. A boldogtalanság igaz barátja a költőnek. így szokták mondani. Tudjuk, Gárdonyi Gézán is beteljesedett ez a régi igazság. Megható azonban, hogy mindig közvetlen hangon, egyszerűen szólalt meg szomorúsága. Ez a szomorúság körüllengte mindazt, ami körülötte volt, ahová szeme, emlékezete vagy fantáziája elért. Példa erre többek között ez a regény is. Tagadhatatlan azonban Gárdonyi életigenlése. A legkeresetlenebb és legmélyebb hangokat pendítette meg, amikor erről szólt, amikor ezt éreztette regényében. És ezért tetszett nekem ez a regénye. Nagyon tetszett... HAJDÚ ANDRÁS 14
