A Hét 1963/2 (8. évfolyam, 27-52. szám)
1963-12-15 / 50. szám
Igen, és Hedvának eltűnt a cipőié. Hedva mellettem alszik, tudod? Beszélgettek és félénken egymáshoz értek. A fiút Vilónak hívták, s egyáltalán nem vtlt olyan harcias és rendíthetetlen. Medikus volt, félt az utolsó vizsgáktól. Nem akart tudós lenni, nem volt tehetsége hozzá. Vidékre akart menni, vidéki gyerek volt, szerette a szabadságot, a nyílt tálat. Száz méteres síkfutásban versenyzett. A sebhelyet gyerekkora óta viseli, éles kőre esett. Szabad hozzáérnem? Marina ujja hegyével az ajkához ért, olyan volt. mint a szellő símogatása A fiú megfogta kezét, akkor csókolta meg először Marina ajka kemény volt és engedetlen. Olyan az ízed. mint a kökény, mondta a fiú. Aztán megkérdezte: Te még nem voltál fiúval? Még nem csókoltak meg? De igen, úl biciklije volt, a kiskapu előtt állt, kezét a csengőn tartotta, a fiú mellett állt és ő is fogta a biciklit, keze óvatosan tovább csúszott, míg hozzáért. Marina látta, magában nevetett rajta. Aztán a fiú megcsókolta az orrát, kettejük között volt a bicikli és Marina nevetett. Máskor meg a sövény fölött csókolóztak. A sövény fölött? Igen. elég alacsony volt a sövényünk. Lehetett csókolózní fölötte. Egész jól ment. De miért a sövény fölött? Nem tudom sohasem gondolkoztam ralta. Egyszerűen a sövény fölött csókoióztunk Mindig volt sövény vagy bicikli, mindig volt valami köztem és a fiú között. aki megcsókolt. Most is ott a sövény? Nem tudom. Meg kell tanulnod csókolózní, mondta a fiú Megtanítlak rá, hogyan csókolnak Igazán. Nem tudtam, hogy meg Is lehet tanulni Azt gondoltam, vagy tudla az ember vagy nem. Azt hittem, amolyan aiándék. természeti adottság. Zseniálisan zöld vagy mondta a fiú. Gyere, megtanítlak csókolózní Megtanult csókolózní. Bolondul csókolóztak, lélekzetüket visszafojtva. így kellett lenni. A földalatti áradat féktelenül kitört. A füvön feküdtek és tébolyultam féktelenül egybefonódtak. Szerelmesek voltak. Nem beszéltek már a világmindenségről. sem a keszonokról. sem Komszo-VLADIMIR MIN*6 12 molszkról. Semmiről sem beszéltek már. A nappalra részeg köd borult, nappal minden valószínűtlen volt. Esteledéskor kezdődött a valóság. Minden este felkapaszkodtak a hegyoldalba, a tábor fölött, úgy csaptak össze, ahogy a pöröly csap az üllőre, keményen, könyörtelenül. Foga fogra. Fogat fogért. Kegyetlenség tébolya. Egy este a fiú durván ellökte magától és felült. — így nem mehet tovább, — mondta. Marina nem volt annyira naiv, hogy ne tudta volna, miről van szó. De megkérdezte: — Mi történt? — Őrület ez. — Mi történt? — Ne add az ostobát! — kiáltott rá gorombán. — Jól tudod, mire gondolok. [ól tudta, mire gondol. De nem tudta megtenni. — Ne. Még ne. — Miért ne? — Adj egy kis időt. A fiú igyekezett megőrizni nyugalmát. Medikus volt, megpróbált mindent megmagyarázni. A szüzesség teher. Kispolgári előítélet. Semmi rossz sincs benne. Mindenki ezt csinálta, ez a normális. Hogy lehet valaki ilyen ostobán zöld. Marina mellette ült, kezét térde köré fonta. Hideg borzongatta, alulról hideg futott végig a hátán, tarkóján érezte. Figyel? Igen. figyel. Természetes és egyszerű dollog. Akárcsak a meztelenség. Akárcsak az élet. Sokáig beszélt, már éjszaka volt, nagyon világosan Izzottak a csillagok. Nos? — Nem. Még nem. Meg kel gondolnom. — Ilyesmin nem gondolkoznak. — Csak egy kis időt adj, Vilkó. Csak néhány napot. De a fiú azt mondta: — Ostoba,, éretlen liba vagy. Vagy olyannak látszod magad. Dühösen elment. Másnap este nem jött el. Harmadnap sem. Kihunyt a napfény. Mirigyes volt a víz. A hegyek tébolyulían előre dőltek és lefordultak a völgybe Marina ajkán pattanás támadt, elviselhetetlenül kínozta Egymaga ült a tábor fölött, a kertek fölött, várt. Kulisszák voltak a csillagok, csalfa kulisszák. A végtelen mennybolt helyfitt fekete bádogboltozat. Minden szélhámosság. Sokáig várt. bár sejtette, hogy hiába vár. Végül mégis le kellett mennie a táborba. A törzskar ablaka még világos volt. térden csúszva odaosont, mint a tolvaj. Óvatosan belesett, a fiú asztalnál ült. valami írásokat töltött ki, felemelte fejét, az ablakra nézett, a sebhelytől megkeményedett a száia, megint törhetetlen főnök, parancsnok volt. Nem volt bátorsága bekocogni az ablakon, oly könyörtelenül mesze volt. Éjszaka hánykolódott az ágyon. Hedva felébredt, mi bajod, lányom? Csupa tűz a tested Hedva idősebb volt, a keze anyás. Semmi, suttogta Marina. Elmúlik. Várt. míg Hedva elalszik, aztán kisurrant. Leült a lépcsőre és sírt El kellene menni az orvosi sátorba, mondta reggel Hedva. szemeden látszik, hogv beteg vagv Beteg volt a szeme és az egész teste, de nem ment orvoshoz, nem olyan betegség volt, amit az orvos meggyógyíthatna. A fiú ott állt a zászló tövében, olvasta a napiparancsot, első szakasz, második szakasz, hetes számú munkahely, ennyi és ennyi köbméter földmunka, terv szerint, semmi hiba Egvszer sem nézett rá. Semmi hiba Szigorú és könyörtelen volt. elszánt ifjúsági vezető, parancsnok és példakép. Egy-kettő. menetelünk. Minden akadályon át. A szerelem burzsuí találmány. Menet közben szeretkezni szigorúan tilos. Sohasem tudta hogyan élte át azt a napot, csak láz volt sötét láz fenyegetőn dobolt a ha lántékán. Ogy érezte, meg kell halnia, menthetetlenül meghal, minden mindegy volt már. Este bekopogott a tábortörzs ablakán. A fiú azonnal kijött, nyilván várta. Beszélnem keli veled, suttogta Marina. Gyerünk, csak annyit válaszolt. Siettek, szinte futottak felfelé a meredek hegyoldalon. Kifulladtak. Hogy hűsít a selyempuha fű. Miért kell mindennek megtörténnie? De nyilván meg kell történnie. így normális, mindenki ezt teszi. A csillagokra nézett, fogát összeharapta, visszafojtotta lélegzetét. Kezét széttárta, támaszt keresett, megkapaszkodott a fűcsomőkban. Olyan vagyok, mint a keresztre feszített, villant át agyán. Aztán slkoltani szeretett volna, de nem volt semmi, csak egy kis fájdaiom. Ez minden? Ez minden. A fiú mellette feküdt, lihegett. Marina combjára húzta a szoknyát. Aztán a fiú azt mondta: — Elsőre nem is volt olyan rossz, ugye? — Nem tudom. — Te soha semmit sem tudsz. — Honnan tudhatnám? — kissé kétségbeesetten csengett a hangja. — Ne haragudj. Nagyon hálás vagyok. Nagyon hálás. Fogadja szívből fakadó hálám kifejezését. Teljes tisztelettel, aláírva Vlliam Gazík, a hármas számú tábor törzskari főnöke, szigorló orvos. Látta öt maga mellett, látta az arcát, a csillagokra akart nézni, mégis a fiú arcát látta. Harmatos volt a homloka, bárgyú a mosolya Ez a görcs a szerelem lényege. Mindent elmagyarázott, orvosnövendék volt és értett hozzá. Ez a lényeg legveleje. a legmélyebb mélység. Nagyon hálás. Tizenkét másodperc alatt futotta a százat. Három- [ szór kitüntették mint élmunkást. Megszabadított szüzességétől egy bizonyos Marinát. E néhány pillanat alatt jobban megértette, mint bármikor azelőtt (Az idő most kettészakadt: volt azelőtt és volt azután.) De ugyanakkor mintha valami még jobban a fiúhoz kötötte volna. — Kezdetben nem valami kellemes. — Igen. Mit is mond? Igen. Minden -ezdet nehéz. Ki mint veti ágyát, úgy alussza álmát. Az élet harc. Normális dolog, mindenki ezt teszi. Az a görcs a szerelem kicsúcsosodása. A szerelem győztes csúcsa. Csúcsos a szerelem. Csúcsok sebzik a szerelmet. — Meg kell tanulnod. — A fiú cigarettára gyújtott, a csillagok felé fújta a füstöt. — Nem szabad ilyen lehetetlenül zöldnek maradnod. * — Igen. Meg kell tanulni a szerelmet. Mert a szerelem nem az, hogy szeretünk, hanem az, hogy tud juk, hogyan kell szeretni. Hogyan kell szeretni? Rövid tanfolyam lehetetlen zöld leányzóknak, összeállította és megjegyzésekkel ellátta Viliam Ga2(k szigorló orvos, a hármas tábortörzs főnöke. Kérdések és feleletek. Mi a szerelem? A szerelem a természet legerősebb loga. Ugyanakkor kötelesség is. Csak a véglények szaporodnak egyszerű osztódással. Semmi több? Dehogyis nem. felsőbb fokon a szerelem élvezetté nemesül Az ember megtanulta hogyan tegye élvezetté jogát és kötelességét. És semmi több? Mit akarsz még, mit akarsz még? Igazán ez minden? Materialisták vagyunk, kedvesem. A többi romantika. Csecsebecse Kisgyerekeknek való édesség. De Marina szerette a fiút és nem hitt neki Azt hitte, szavaiban inkább férfias büszkeség van, nem pedig szívének igazsága Azt hitte, erősebbnek és férfiasabbnak akar látszani. mint amilyen valóban. Akarta, hogy így higgye. A legtébolyultabb ölelkezés pillanatában megkérdezte: Szeretsz? A fiú fogvacogva mondta, igen. igen. ígv áll bosszút ralta Marina. Apró kis bosszú. Ugyanakkor hitének határtalan forrása. Szerette a fiút, mert megtanulta, hogyan t
