A Hét 1963/2 (8. évfolyam, 27-52. szám)
1963-12-08 / 49. szám
/'fr oe£ fz/ssg/ssge///?4;/ef ? » Vannak „nehéz“ osztályok? központi tanfelügyelővelBeszélgetés Mózsi Ferenc Mi abban az igazság, hogy a kilencéves alapiskola első, harmadik és hatodik, valamint a középiskola első osztályában a legnehezebb a tananyag, és ezekben az évfolyamokban buknak a legtöbben? — Ez a hagyományos nézet a régi Iskolarendszertől öröklődött ránk. 15—20 évvel ezelőtt valóban az első osztály — az írás és az olvasás gyors, nem módszeres — és a harmadik osztály — az egyszeregy és a szorzás hirtelen tanítása miatt — eléggé „buktató“ évfolyamok voltak. A polgári és a gimnázium első és harmadik osztályai is bizony az úgynevezett „rosta-évfolyamok“ közé tartoztak. A mai iskolák tanterveiből ezeket a tananyag feltorlódásokat — szaknyelven pedagógiai csomópontnak nevezzük — igyekeztünk eltüntetni. Az első és a harmadik osztályban teljes egészében sikerült is. Sajnos, a 6. osztállyal nem a legjobbak a tapasztalataink. Az ötödik osztályhoz viszonyítva a hatodik osztályban 0,4—1,2 fokozattal romlik a gyermekek tanulmányi átlaga. Mi ennek az oka? — A kilencéves alapiskola 5. osztályából a 6. osztályba kerülő gyermek tanulmányi szintjében bekövetkezett romlás okait a két szomszédos évfolyam tanítási módszereiben bekövetkezett hirtelen változásokban, az oktatási rendszer közötti különbségekben, és végül a családi nevelés hiányosságaiban kell keresni. Az 5. osztáyban a gyermekkel egy tanító foglalkozott, aki jól Ismerte tanulóját, hiszen a magyar és a számtan, a szlovák és a testnevelés tantárgyait is ő tanította. A gyermek is megszokta a tanító követelményeit, módszereit, hiszen minden órán ugyanezekkel találkozott. A 6. osztályban viszont már minden tantárgyat külön szaktanító tanít. Ezek bármennyire Is Igyekeznek összehangolni nevelési eljárásaikat, mégiscsak van kü lönbség egyéniségükben, követelményeikben, tanításuk és ellenőrzésük módszerei ben. Továbbá a 6. osztályban túl hirtelen nő meg az olyan tantárgyak száma, amelyek az otthoni tanulásnak új, fejlettebb módszereit igénylik. A tanulók fizikai megterlhelése is aránylag hirtelen következik be. Addig, amíg az 5. osztályban heti 28, a 6. évfolyamban már heti 32 a tanítási órák száma. A kérdés most már önként adódik: Mi a teendő? Meghaladná ennek az írásnak keretét, ha a padegógusok feladatait Is vázolni akarnánk. Ez inkább a pedagógiai szaksajtó küldetése. Azonban úgy vélem, szükséges egykét szóval megemlíteni, hogy mit is tehetnének a szülők gyér« mekük zökkenőmentes tanulmányai érdekében. Már a 4. és 5. évfolyamban kell megkezdeni az előkészítést. Már ekkor törődni kell a gyermek kifejezőkészségének, szókincse bővítésének fejlesztésével. Sajnos, egyelőre még csak kevés szülőnek jut eszébe, hogy gyermekét időnként beszámoltassa élményeiről. A 6. osztályban ugyanis ^minderre nagy szüksége van a gyermeknek. Itt már saját szavaival kell a nyelvre, az irodalomra, stb. vonatkozó ismeretek lényegét kiemelnie, saját szavaival megfogalmaznia és összefüggő feleletben kell számot adnia róla. Ez pedig nem könnyű feladat. Ennek eredményes megvalósításához több tanulásra van szüksége a hatodikos tanulónak, mint az ötödikesnek. Ezt kell elsősorban tudatosítaniok a szülőknek is. Nagy gondot még az is, hogy a hatodik osztályban különböző felkészültségű tanulók kerülnek. A fiatal osztatlan iskola növendékei, akiket mind az öt évfolyamot egyszerre tanító pedagógus tanított, általában alacsonyabb színtű tudással rendelkeznek. Itt a pedagógus feladata, hogy több gonddal, egyéni bánásmóddal eleget tegyen az „egy szintre hozatal“ didaktikai követelményéinek. Milyen nehézségekkel találkoznak a középiskolások? — Itt is a leglényegesebb az, hogy a középiskolás életmódja megváltozik. A tananyag egyre nehezebbé, a szabad idő eltöltése egyre komalyabbá válik. Általában az a tapasztalat, hogy a szülők vagy túlértékelik, vagy alábecsülik a középiskolás ifjú munkáját. Fontos, hogy a szülők megtalálják azt a szerencsés arányt, amellyel diák-gyermeküket kezeljék. Méltányolni kell a tanuló munkáját. Mi akkor a helyzet, ha a tanuló a magyar tannyelvű kilencéves alapiskolából szlovák nyelvű szak-, közép- vagy ipart tanuló iskolába megy? Kétségtelen, hogy ez kettős erőfeszítést követel meg a gyermektől. Egyrészt eleget kell tennie a középiskola igényesebb követelményeinek — s ez nem kis feladat —, másrészt pedig meg kell szoknia a szlovák tanítási nyelvet. Tehát nem arról van itt -szó, hogy a gyermek tud-e szlovákul, hanem többről — arról, hogy ismeri-e az egyes tantárgyak szakkifeje zéseit. Messze vezetne tárgyunktól e bonyolult kérdés sokoldalú vizsgálata. Röviden azonban csak annyit ezzel kapcsolatban: az alapiskolai anyanyelvi oktatás jelentősége rendkívül fontos, mert összefüggésben van az értelmi képességek sokoldalú fejlődésével. A magyar tannyelvű középiskolák eléggé széles hálózata biztosítja a Szirotyák Dezső rajza tanulók anyanyelvén történő oktatását A középiskolák hálózatát, amennyiben ez: a népgazdaság érdekei megkövetelik, e szülők kérik, s erre az anyagi és személyi feltételek is megvannak, az iskolai szervek tovább bővítik. Ez történt 1963 szép temberében Kassán, a kohóipari szak- kö zépiskola, Komáromban — a gépipari szakközépiskola és több más magyar tannyelvű középiskola megnyitásával, illetve bővítésével kapcsolatban. Szólnunk kell azonban arról a minisz tériumi rendeletről, amelynek értelmében a magyar alapiskolát végzett gyermek c szlovák tannyelvű középiskolában az elsf két évben szlovák és orosz nyelvből nen bukhat meg. Ezen tantárgyakból kapoti érdemjegyeiket nem szabad beszámítani a stipendiumhoz szükséges 2,5-ös tanul mányi átlageredménybe. Ez a 35748/63 — 1/1 számú, az Iskolaügyi közlönybe: (Vestník MSK, 1963, 273. oldal) közöl' rendelet szabályozza a közép- és főis kólái felvételi beszélgetéseket is, és el rendeli, hogy magyar tanítási nyelvű is kólát végzett diák szlovák nyelvű ismere tei a felvétel ügyében nem lehetnek dön tők. Persze, az Iskolai munkában nem s könnyítések és a bizonyítvány a fontos hanem a tudás. Az említett miniszter rendelet ennek megfelelően előírja, hoga szlovák tannyelvű középiskolák kötele sek mindent elkövetni, külön foglalkozn ezekkel a tanulókkal, hogy az iskola be fejezésével nyelvi ismereteik is megfelelő szintre emelkedjenek..
