A Hét 1963/2 (8. évfolyam, 27-52. szám)
1963-12-08 / 49. szám
c&z menték — És? — szőlők közbe. — És semmire sincs pénzünk. A járási nemzeti bizottság az átszervezés előtt több mint háromszázezer koronát Ígért a vlski iskolára, s ha jól emlékszem, három milliót a bekötő útra — s végül az egész „átdelimltálódott a bizonytalan jövőbe“. De ettől eltekintve a költségvetésiünkhöz alig járult hozzá a járás. Van egy kultúrházumk, amilyen talán nincs Is több a Járásban (nem tudom, látta-e mér), de erre is egészen csekély összeget kaptunk. Így sajnos, nagyon lassan „közeledhetünk a városihoz“. Bartal Károly az átszervezés előtt az Ipolysági Járási Nemzeti Bizottság alelnöke volt, tehát a lentebb elmondottakat nemcsak úgy „hasból“ mondja. Szerencsétlen szám Középtermetű, nagyon, szőke fiatalember lép a szobába, és valami minta bálról kezd tárgyalni a titkárral. Hosszú, fehér ujjaival az asztal szélén zongorázik. Ügy látom, nagyon fontosnak tártjai, amit mond, mert Igen Izgatott. Csak félfüllel hallom, de annyit máris biztosra vehettek, hogy ez a mintabál jelentős eseménye lesz a falunak. Heves gesztlkuláclók kíséretében magyarázza, hány asztalra, székre, abroszra, hány liteT borra, pálinkára lesz szükség, hol kapnak vacsorát a zenészek, a szereplők stb. A bált a 'Nőölzottság és a községi népművelési otthon rendezi, s valamiféle fzlésnevelő szempontot követnek vele. Főrendezője éppen, ez a szőke fiatalember, .«kit egyébként NAmer Ödönnek hívnak, s az általános Iskola Igazgatója. Már éppen Indulni akarok, hogy megnézem az új művelődési házat, amikor megérkezik Fényes Sándor szövetkezeti elnök. Zömök, szerény tekintetű, pirospozsgás férfi, nem lelhet túl a negyvenen. A beszélgetés új Irányt vesz, s később kizárólag az lpolyvlskl Vörös Lobogó körül förog. Ha hinnénk a babonában, akkor az idén elkeseredhetnénk. — Miért? — Mivel éppen tizenhárom éve alakult meg a szövetkezet. — És nem babonásak? — A múltban sem voltunk, sohasem bíztuk dolgainkat a véletlenre, hanem magunk Igyekeztünk megoldani minden problémát. Ezerkllencszázötven óta nagyon sok nehézséggel kellett megküzdenie a szövetkezetnek. Hiszen a kezdet kezdetén csupán harminchat tagja volt. Gépekkel egyáltalán nem rendelkezett. De azért ment a dolog. Az a néhány ember, aki megszabadult a cselédsors megalázó terhe alól, most önként fagott össze, és hangyaszorgalommal látott hozzá a munkához. Mert ez Jellemző leginkább a vlsklekre: a hangyaszorgalom. A vlski szövetkezetben nem ismerik a munkakerülést, sem a közömbösséget, a „majd lesz valahogy“ — féle jelszavakat. Ezzel magyarázható, hogy tizenhárom éves fennállása alatt nem fordult elő, hogy tagjai fizetéskor pénz nélkül legyenek kénytelenek távozni. — Ha előfordulna — mondotta egy vlski szövetkezete« —, a falu határából Is takargatnánk a vezetőséget. Igyekszünk becsületesen dolgozni, elvárjuk tehát, hogy vezetőink Is becsületesen tanulják meg a munkaszervezést. Minta-bái Az új kultúrházat „hivatalosan“ még fel sem avatták, ennek ellenére már több kulturális rendezvénynek volt a színhelye. Ötvenötben kezdték építeni a Z akelő keretében, s nem a lakosok tehetnek róla, hogy lassabban készült el, mint a Luca széke (a JNB ugyanis a pénzt nem egyszerre folyósította, hanem részletenként). A szépen és Ízlésesen készített nagy teremben már szól a zene. Természetesen dzsessz. A járási népművelél otthon tánczenekara játszik. Sokan összejöttek, hiszen a faluban számos plakát hirdeti ezt a nem „mindennapi“ eseményt. A fehér abrosszal leterített asztalok mellett csinosan öltözött fiatalok türelmetlenkednek: mikor kezdődik már a műsor? A vendégeket a Nőölzottság tagjai szolgálják ki — s bátran állíthatom, hogy udvariasabban, m'nt ahogy a valódi pincérektől megszokta az ember. No, már kezdődik Is a műsor. Estélyiruhás lányok, elegáns legények (a tolmá-A könyvelő be»* í mól A* Aj knltürhln nagyterme esi üzemi klub tánccsoportja) társas táncokat mutat be. Ismertetik a táncok eredetét és keletkezésük Idejét is. A párok könnyedén, szépen táncolnak. Nincs is ez ellen semmi kifogásunk. Hanem ami ezután következik, azt már méltatlannak tartom ehhez a szép kultúrházhoz. A komoly drámák bemutatására Is alkalmas, tágas, pompás reflektorokkal ellátott színpad megelevenedik és megkezdődik valami. Valami, aminek nincs Is neve, mert szereplőt sem tudják, mit csinálnak. Képzeljük el: a színpadon néhány fiatal pár kezd el valamilyen zagyvaságot beszél ni. Artlku látatlan hangon karattyolnek A műsor vezetője hadarását próbálják utánozni. A közönség nevet, maga sem tudja, min. Ezután gumi léggömbbe fújnak, s akinek először szétpukkan, az a győztes. Később a lányok levetik topánkálkat, zsákba rakják, s bekötött szemű partnereik harsány hahotázás és rikoltozás közben válogatják. De ennyi elég is ebbűi „Kedves Ipolyvisk, kedvetlenül Jöttem Ide, pesszimizmusom hamarosan elmúlt, mivel úgy láttam, lakóid még mindig a helyes utat járják. Azt az utat, amelyre 1928-ban léptek, amikor megalapították a kommunisták helyi szervezetét, s amelynek a későbbiek folyamán több mint száz tagja lett. Ilyen hagyomány ismeretében szinte természetesnek veszi az ember azokat a kiváló eredményeket, amelyeket a tizenhárom esztendős szövetkezet évről évre elér. A gazdasági eredmények mellett kulturális téren is megindult az erjedés. Első szóp bizonyítéka ennek az új kultúrház. Egyelőre ennyit. Az úgynevezett mintabál nem számit. Zs. NAG,Y LAJOS Prandl Sándor fslvételBl
