A Hét 1963/2 (8. évfolyam, 27-52. szám)
1963-12-01 / 48. szám
— Nézzük meg éket gyakorlás közben. A folyosó végén az. egyik tanteremben Horváth Júlia zenetanémé zongorát tanít. A fehér billentyűk elétt egy csinos, 14— 15 év körüli kislány ül: Soltész Mária, a VII. évfolyamot végzi. Bach Rand óját próbálják. — Végzés után hová szeretnél menni? — Kereskedelmi iskolába — Ahhoz nem szükséges a zene. — Nálunk a családban mindenki zenekedvelő. Apám fúvósokon Játszik, anyáin régebben énekkari tag volt-... — Hja, énekkari tagi Ahá, ahá ... — Az 6 ötletük volt a zeneiskola? „Maguknak JátszanakI“ Érzésem szerint ez az új típusú iskola éppen ezt a „maguknak játszanak“ gyakorlatot van hivatva felszámolni. Nem vagyunk megelégedve városaink szellemi életével, a közöny, a tartózkodás, a polgári kényelem a jellemző rá, s ezek mögött a Jelzők mögött mim deníltt ott van a maguknak játszanak“. Mert egyébként hogy szűnhetett volna meg a híres rimaszombati énekkar, s miért nem sikerül volt vezetőjének, Gabonás Tibornak minden lelkes Igyekezete ellenére sem újra összehozni? Rimaszombatiak! A zenei műveltség nem arra való, hogy magunknak megtartsuk, „csak lefüggönyözött szobák mögött Játsszunk. S ebben — Nem, nekem is kedves volt. a kollektivlzálódásban, aktivizálódásában S a kővetkezőkben a tanárnő „felel“: sokat segíthet az üj iskola. — Valóban, Rimaszombatban nagyon sok a zenekedvelő. Igyekszünk a városban minél mozgalmasabb zeneéletet teremte -Szöveg: tór- Felvételek: Prandl S. Gabonás Tibor tskolalgaigatfi Horváth Jlllla és tanítványa, Soltész Mária ni, sajnos, a zenekedvelők nagy száma ellenére is kevés Sikerrel. Iskolánk ugyan minden hónapban rendez egy nyilvános fellépést, s külön koncertjeik vannak a végzós növendékeinknek, amikor ils különféle ajándékokat kapnak, — csak a felnőttekkel nehéz megértetni magunkat. A nyilvános ünnepségek műsorának zenei részét mindig az Iskola szolgáltatja, s az olyan kiváló tehetségek, mint Vladár Klári, a hetedikes Makarov Helena, vagy Gabonás Gabi — már szinte művészi élményt képesek nyújtani, s a felnőttek el Is jönnek mindig, s lelkesednek, de aktívan bekapcsolni őket — az már nehezebb. De talán a szervezésben Is hiba van, mert a múltkor például jártak itt fővárosi zenészek, de valamiképpen a felnőttekről ők Is elfeledkeztek, csak Itt léptek fel az iskolában. S Itt van valahol a baj gyökere: Rimaszombatban a zenét majdnem hogy csak az iskolák „ügyének" tartják. A zeneiskola népszerűsége nagy, de a végzés után a felnőttek már csak maguknak játszanak. Kardos Gyula zenetanár és tanítváoya, Jakab Gyflrgy Ha Rimaszombatban a Fő-térről akarod megközelíteni a Petőfl-emléktáblás házat, egy szűk sikároton kell átvágnod. S a szűk sikátoron nem tudsz úgy átmenni, hogy zeneszót ne hozna a szél valahonnan a füledbe. Nagy komor épület áll a sarkon, benne van a zene forrása. Nem tudom, Itt volt-e már ez a sikátor Petőfi idejében, s itt vágott-e át a költő szállást keresve, de azt tudom, hogy a zeneszóra megái lőtt volna. Álljunk meg mi 1& A szombati zeneiskola majdnem a köztársasággal egyidős. Csak a neve s a helye változott nagyon gyakran. A múzeum épületében kezdte a húszas években városi zeneiskolaként, s mire a gimnázium alagsorán át Ideért, Művészeti Népiskola lett belőle. Igaz, hogy ezt a nevet is csak ebben az évben viseli először, mert tavaly még csalt Zenei Alapiskola volt. A két Iskola közötti különbséget Gabonás Tibor, az új Iskola Igazgatója fogalmazza meg a számunkra: gatólnk, hanem az egyik kötelező középiskolánkban. — Hány tanulójuk van? — Háromszázötvenen felül. — Életkoruk? — Hét—tizennégy év. Zongorát, fúvóshangszereket, harmonikát s vonó »hangszereket tanítunk. Akik nam mennek zenei pályára, azokat az ún. második ciklusban foglalkoztatjuk. Sokan közülük aztán segédkeznek a munkánkban. De sokat küldünk felsőbb iskolákra Is, főleg konzervatóriumba. Ebben az évben öten mentek fel Bnatislavába. Köztük Zitná Viera (zongora), s Balogh Gyula (hegedű), komoly tehetségek voltaik. — S a mostaniak? — Oj típusú iskolánkon nemcsak zenét, hanem képzőművészetet is tanítunk, s hamarosan bevezetjük az irodalom-, a dramaturgia és a tánc-szakot Is. A hatalmas épületben egyelőre még kényelmesen megférnek (tizenhárom tanító tanít az Iskolában, s mindegyik külön teremben), de ml lesz, ha ezek a tervezett szakok is megszületnek? — Az épület már most sem elégíti ki teljesen igényeinket. Különösen egy nagyobb teremnek látjuk hiányát, amelyben elméleti előadásainkat, gyermekkoncertjeinket s egyéb nagyabb tömeget mozgató megmozdulásainkat tarthatnánk. De akusztikailag szinte egyetlen termünk sem megfelelő. S az épület akármilyen nagynak Is látszik — kicsi. A képzőművészetet már most sem Itt látogatják hall-
