A Hét 1963/2 (8. évfolyam, 27-52. szám)
1963-11-24 / 47. szám
Bolgár él angol turisták nézik a VOrBs téren a plonfravatást és gorombáskodlk. A főplmcért bizonyára kényelmetlen 'helyekre küldi, s amíg a rendőr kituszikolja, felborítja a fél (kávéházit, 'és egy sereg embernek elrontja a Jókedvét. Egy moszkvai Ismerősöm mondta: az orosz ember napi fejadagja kétszáz gramm (két deci) vodka. Mosolyogva mondta, de úgy, hogy féllgmeddlg komolyan gondolta^ Apróság, de nem lényegtelen; a négy hét alatt egyetlen alkalommal (úgy emlékszem Krasznodarban) láttam, hogy részeg ember nyilvános Jelenetet csinált, de azt is azonnal kidobta a pincér a vendéglőből. Részegeket viszont többet láttam, de Italt már nem kaiptak, a pinoárnők egyszerűen nem szolgálták ki őket, s erre méltatlankodva tovább álltak. Ml határozottan engedékenyebben és „demokratikusabban“ b&nunik a részegjeinkkel. A Szovjetunióban nincsenek kávéházak és lokálok, sem éjszakai bárok. A városokban ebben az értelemben nincs éjszakai élet. Vendéglők vannak, ahol zene szól étkezés közben 'és az asztalok között táncolni Lehet. Külön tőincparkettet két-három helyen ha láttam, s ezek a vendéglők Is éjfélkor szigorúan bezárnak. A szovjet fiatalság teadélut'ánokon vagy szervezeti táncmulatságokon, az Idősebbek házi mulatságokon szórakoznak. Nálunk a magányos fiatalember elmegy a La Palomába vagy a Grlllbe, és mindig talál magányos, táncolni és mulatni vágyó nőiket, akikkel szórakozhat. Nálunk a zenés hely (Jobbik esetben) ismerkedő hely. Itt a zenés helyre kialakult párok vagy társaságok: jönnek, akik egymással táncolnak. A „modem Ismerkedésnek" azzal a fajtájá/val, amely rendszerint egyetlen éjszakára szél (esetleg egy-két hétig köteiességszerűen Járnak még utána), nem találkoztam. Szocstban, a strandon megismerkedtünk egy nagyon csinos ogyesszal lánnyal. Az egyik társunk találkát kért tőle. A lány beleegyezett. Este Csehszlovák turisták Moszkvában pontosan megjelent, és azt mondta a fiúnak: no, most pedig hívjunk taxit és megyünk a többiek utáni Mulatunk egy nagyot! Sző sem lehetett hát holdvilágos sétáiról és édes kettesről, ahogy a fiú elképzelte. Nem, mondta a lány, nyilvánosan, a többiekkel együtt Is Jól szórakozhatunk! Szerte minden városban figyeltem a fiatalokat. Láttam, ahogyan kézenfogva sétáLnak az utcákon, de nem láttam, hogy nyilvánosan, fényes nappal csókolóztak volna, mint nálunk minduntalan látja az ember. A ligeti pádon Is megfigyeltem ókét, ahogy összebújva suttognak egymás fülébe, de valahogy itt sem feledkeztek meg magukról, mint a ml fiataljaink. És sehol nem fedeztem fel férfiaknál azt a — lenéző és fölényes — hangot, amelyen a nyugati filmek fiatalsága és a ml moderneskedé, fiatal dón jüanjaink vallanak a szerelemről, a nőről és hozzávaló viszonyukról, Ügy tapasztaltam, a szovjet embereik szótárában a „szerelem" szónak komolyabb és emberibb (legalább Is többre kötelező) az értelme, mint a ml élet-Néha csalhat a messzeség Hajóztunk ki Ogyesszában. A keskeny hajóhídon tódult le a nép, hordárok sürögtek-forag'tak, autóbuszok, taxik fogadták magúikba a szép, fehér Ukrajna nevű hajónk utasait. A fedélzeten álltam, a korlátnak támaszkodva és vártam, hogy mikor kerülök a lejárathoz. Nem siettem, hadd menjen előre, aki siet. Nekem van Időm. Néztem a kikötőben álló hajókat, a távolban a várost, figyeltem az embereket, hogyan csókolják egymást és örülnek egymásnak a megérkezettek és az őket váróik. Messziről jött a hajó, és ki tudja, mióta várják már azokat, akik most megjöttek. 'Ahogy így nézelődöm, szemembe ötlött egy lány. Közvetlenül a hajónak a melóhoz simuló oldala előtt állt, és mosolygott a hajóra. Csinos lány volt, szépalakú, elegiánsan öltözött, bannahajú. Bronzbarna arcából hófehér fogsor villogott, ahogy mosolygott. Néztem, hogy 'kire nevet. Néhány lépésre tőlem egy fiatalember támaszkodott a korlátnak, és cigarettázva nézett le a lányra. Szája egyik sarkából' a másikba tolta a cigarettát, arca komoly maradt, csak a szeme csillogott Jókedvűen, és vidáman görögtek elő szájából a füstkarikáik. Nézték egymást, néha halkan egy-két Moszkvai áss ... szót váltottak- Nem értettem, mit beszélnek, de úgy látszott, hogy mindkettőnek rokonszenves és közeli a másik. A fiú sem készülődött még a szárazföldre, mint akinek szintén van ideje. Szimpatikus fiú volt. öt várná a lány? De hát akikor miért nem siet le a hajóhídon, mit áll Itt, mint akinek Igazán nem sietős, hogy mielőbb a földön legyen. Akit ilyen lány vár valahol, annak rohannia kell, ahogy csak tud... a nyakát kell törnie, úgy kell rohannia ... A lány még közelebb jött a hajóhoz, néha körülnézett, mint aki nem akar állandóan csak felnézni, és a szeme kért, követelt és ígért... Menj már, te csirkefogé, morogtam magamban, lódulj, minek feszíted a húrokat. Valóban, a fiú eldobta a cigarettáit, ránézett a lányra és hátrament a fedélzeten, a kabinok felé. Talán a bőröndjéért megy, gondoltam.., A lány ott állt tizenkét méterre alattunk és fésülködött. Apró tükörben nézte magát, és kirúzsozte a száját. Kissé oldalt állt, hogy a kiszállóknak ne legyen útjában. Várt. Én az utolsók között mentem le a hajóhídon, s a fiú még mindig nem Jött utánam. Talán öt percig tartott, amíg bőröndjeinket felraktuk az au tőbuszra; a fiú nem mutatkozott A lány már csalódottan elindult a város felé, de úgy harminc méterre a hajótól újra megállt, mint aki még mindég remél. Az arca már komoly volt, nem mosolygott, nem volt kire mosolyognia. Nem értettem az egészet. Valóban a. fiút várta? Vagy valaki mást várt, és a fiúval csak néhány szót váltott? De akkor miért mosolyogtak annyit egymásra? Bosszantott a dolog, magam sem tudtam, miért, haraguditam a fiúra, amiért csak cigarettázott, pöfékelte a füstkarikákat és most nem Jön a lány után. Az már az autóbuszból Jutott az eszembe, hogy hátha nem is Jöhetett a fiú. Talán a hajó személyzetéhez tartozik és szolgálatban van, tálén nem hagyhatja el a hajót. És a lány csak azért Jött ki a kikötőbe, hogy legalább lássa. Ki tudja, meglehet! Aki után nagyon vágyódunk, azt megpillantani Is boldogság ... Azért nem tudtam menekülni a gondolattól, hogy az a lány úgy állt ott, távol a hajótól, mint aki csalódott valakiben— (Folytatjuk)
