A Hét 1963/2 (8. évfolyam, 27-52. szám)

1963-11-24 / 47. szám

}ndla a titkok, virágok, a színek, a mély szemű, szép járású gyönyörű nők földje; a gyönygyök az ősi kul­túra, csodálatos architektúra, fes­tészet, zene és egzotikus táncok országa. Az élet Indiában azonban' ezeknek a szép ségekmek ellenére sem könnyű, S különö­sen nem a vidéken, ahol a gyorsan fej­lődő Ipar még nem érezteti kellőképpen hatását. Az indiai falu jellemzője még ma Is a 'kemény, száraz föld, a vízhiány s • a föld ebből eredő terméketlensége. Nem egyszer megesik, hogy a falu egyet­len kútja kiszárad, s a falusiak kénytele­nek tíz kilométert gyalogolni, állatjaikat maguk előtt terelgetve, a víz után. S cso­dálatos, hogy ez a nép e kemény életfor­ma ellenére is mennyire szereti a táncot, a nótát. Gyakran ámultunk, hogy az In­diai emberek az egész napi megfeszített munka után' s a kábító melegben Is mi­lyen nagy kedvvel, energiával s tempera­mentummal táncoltak, énekeltek. Csoda-e hát, ha India szerte sok a tánccsoport, a népi együttes. Ezúttal egy országosan híres, s jellegénél fogva szinte egyedül­álló csoport megalakulásáról és munkájá­­ről számolunk be. Éppen nyolc éve, hogy egy fiatal koreo­gráfus, Shantl Bárdiban, egy zeneszerző, Abanl Das Cupta és négy táncművész új együttest alakítottak, amely egyedülálló módszerekkel és stílusban kezdett dol­gozni. Később a csoport létszáma felsza­porodott huszonnégyre. A nagyobbrészt fiatal táncosoki India legkülönbözőbb tár­sadalmi rétegeiből és sarkaiból jöttek. Némelyik más csoportból lépett át Ide, de túlnyomó többségűkben műkedvelő egye­sületekből. A kezdet nagyon nehéz volt, s egyedül Shantl Bardhama türelmének és kitartásának köszöntető, hogy a cso­port nyolc év alatt gyönyörű munkát vég­zett. A táncosok és zenészek Bombay együk perem negyedében élnek. Épületük egy elvadult, fával sűrűn benőtt kert kör zepén fekszik. Ebben a környezetben nyugodtan, zavartalanul próbálhatnak, ké­szülhetnek fellépéseikre. Neipl háromszor két órát próbálnak, ami figyelembe véve a tropikus éghajlatot, elég kimerítő. A vigyázatlak galambok fennakadtak a vadé» által klfeazltett hátúban Az együttes a klasszikus és népi indiai táncokra épít, az új életfeltételek figye­lembe vételével. Az együttes anyagi helyzete nem a leg­jobb. A különböző kosztümöket és masz­kokat a művészek saját maguk, készítik, nagy találékonysággal és kézügyességgel. Csodálattal adóztunk ügyességüknek, mi­kor Gul, az egyik kedve® táncosnőjük sorra, mutogatta a Ramjáma és a Pamcsa­tán tra című ballettek, valamint a külön­böző népi, cigány és gudzseratai táncok kosztümjeit és dekorációit. Egyébként a felsorolt táncok próbált rendszeresen, látogattuk. Megcsodáltuk a nagyszámú, karcsú, törékeny termetű tán­cosnőiket, amint súlyos hajkor onájuk alatt, mindig mosolygó szájjal s Jó kedv­vel. táncoltak. Ismételték a táncfiguráikat számtalanszor. Érdeklődéssel néztük a színpad egyik oldalán törökülésben játszó zenészeket, akik karmester nélkül is nagy­szerűen megértették egymást. A zenekar előtt' egy énekesnő, vagy énekes állt, s felváltva énekelték vagy mesélték a tánc tartalmát, s adták elő a táncosok zeneszámait ts, akik az éneket csak Imi­tálták. Az énekesek sokszor maguk Is ját­szanak, hangszeren kísérik saját magu­kat. Napokat töltöttünk ezek között a cso­dálatos művészek között, s rajtuk keresz­tül megismertük és megszerettük egy nagyon gazdag nép táncművésze tét. Dr. LibuSe Salábává jegyzetel alapján feldolgozta: — tőr — • • • * * •

Next

/
Thumbnails
Contents