A Hét 1963/2 (8. évfolyam, 27-52. szám)
1963-11-24 / 47. szám
Mit jelent Antikommunizmus Kommunizmuséi lenességet, mely a kommunizmus minden rendű és rangú ellenségének fö Ideológiai és politikai eszköze. Főképp abban éli, hogy ócsárolj® a szocialista társadalmi rendszert, és elferdíti a kommunista pártok, valamint a marxilenini tanítás céljait. Ilyen' módon igyekszik védekezni az egyre jobban terjedő kommunizmus ellen. Az antikommunizmus nem új jelenség, olyan régi, mint maga a kommunizmus eszméje. Alighogy Marx és Engels kiadta a Kommunista Kiáltványt, mely elsőinek tudományosan megokolta a kommunizmus tanítását, máris megindult ellene a harc. Az antikommunizmus az első Időszakban főképp a kommunizmus híveinek és terjesztőinek könyörtelen üldözésében nyilvánult meg. Napjainkban ez antiikommunlzmuson szű'kebb értelemben azt az Ideológiai, eszmei harcot értjük, melyet a marxizmus— Ieninizmus és a szocialista országok ellen folytatnak. Melyek jelenleg az antikommunizmus legfőbb eszközei? Ezek az egyes országok szerint és aszerint, hogy a lakosság melyik rétegére akar hatni; különbözők. Így például Igyekszik hatni a demokrácia és a szabadság eszméjével. Felhasználva ezt ez ellenszenvet, melyet a széles néptömegek a fasiszta diktatúrával szemben éreznek, fennen hangoztatja, hogy a kommunizmus Is diktatúra, a proletariátus diktatúrája!. Ezzel szemben a polgári demokrácia nem diktatúra, hanem demokrácia, és biztosítja az egyén szabadságát. Azt állítja, hogy a kommunizmusban az ember anyagi jólétét szabadsága elvesztésével fizeti meg. Elhallgatja azonban, hogy a polgári demokrácia csupán formális, a proletariátus diktatúrája pedig, mint a túlnyomó többség diktatúrája, az igazi demokráciát, az Igazi népuralmat jelenti. Azonfelül szándékosan figyelmem kívül hagyja, hogy a proletárdiktatúra csak átmeneti fejlődési szakasz, mely az össznépi államba vezet. Ez a folyamait játszódik Akármennyire is különösnek látszik, valóság, szomorú valóság, hogy jelenleg a szociáldemokrata pártok és nemzetközi szervezetük, a Szocialista Internaclonálé az antlikommunlzmus legádázabb szószólója. Okai, hogy a szociáldemokrácia a. második világháború után teljesen átállt a kapitalizmus táborába, és kereken elutasítja a marxizmust. A szociáldemokrácia álláspontjára jellemző Molletnak, a francia szociáldemokraták vezetőjének ez a nyilatkozata: Inkább de Gaulle-t, mint népfrontot (a kommunistákkal) I A szociáldemokrata pártok a proletárdiktatúrával szembehelyezik 'az ún. „demokratikus szocializmust“, mely nem Ismeri a termelési eszközök társadalmasításért, és így lényegében meghagyja a 'kapitalizmust. A Szocialista Internaclonálé nyíltan kijelentette, hogy a „demokratikus szocializmus elutasítja a diktatúra pártjaival való politikai együttműködés minden formáját“. Ezt az álláspontot foglalják el világszerte a szociáldemokrata pártok, persze az egész munkásosztály kárára. Mivel ezek a pártok még befolyásuk alatt tartják a munkásság bizonyos részét, megvan a léhe tőségük a munkásság e részének enükonununlsta szellemben való befolyásolására. Az antikommunizmus arra is törekszik, hogy ez egyházakat, főként a katolikus egyházat felhasználja a kommunizmus elleni harcban. Mivel az egyház látszólag; nem kapcsolódik szorosan egyik osztályhoz sem és Így osztályokon felül állónak mutatkozik, éppen ezen általános emberi jellegénél fogva (hiszen az egyház hívei valamennyi osztály és társadalmi réteg tagjaiból tevődnek össze) kitűnő fegyvernek Ígérkezik a kommunizmus elleni harcban. Különösen XII. Plus pápa idejében felhasználták az egyházat a kommunizmus elleni hadjáratra Működése alatt a kommunizmus ellen kiadott hullák, enclkllkák. és egyéb pápai üzenetek száma elérte a 150-et. Az egyháznak ez a szerepe XXIII. János pápa utolsó éveiben némileg módosult. A szociáldemokrata pártokkal ellentétben megengedhetőnek tekintette a diktatúra pártjaival', vagyis a kommunistákkal való együttműködést. Figyelemre .méltó, hogy az egyetemes zsinat megnyitásakor elhangzott pápai üzenet, melyben a nagyobb szociális Igazságról, békéről szól, és elítéli a 'fajelméletet s a kolonlalizmust, egyetlen egyszer sem támadja a világkommunizmust. Vitathatatlan tény, hogy az antikommunizmus még most is tbefolyásolja a kapitalista országok dolgozóinak egy részét, de ez a (»folyása a szocialista, államok sikereinek hatására napról-napra csökken'. Teljesen ekkor szűnik meg, amikor a szocialista világrendszer — kihasználva a szocializmus adta lehetőségeket — gazdasági, kulturális és politikai téren túlszárnyalja a kapitalista világrendszert. Ez most a szocialista államok fő célja. Dr. BALOGH-DÉNES ÁRPÁD le most a Szovjetunióban. Az antikommunizmus további eszközként a háború és a béke . kérdését liasználja fel. Azzal ócsárolja a Szovjetuniót és a többi szocialista országokat, hogy Ideológiájuk alapján agresszívak, ők az okai a nemzetközi feszültségnek, és ezért „kénytelenek“ fegyverkezni a tőkés országok. Csakhogy az antikommunizmus szószólói egyetlen olyan esetet sem tudnak felmutatni, amikor valamely szocialista állam, amennyiben a szocialista államok közösségének tagja, támadó cselekményt követett volna el más állam ellen. Ezt azonban nem lehet állítani a tőkés, antlkommunista államokról. Az antikommunizmus hívei előszeretettel hirdetik, hogy a tőkés rendszer mai alakjában már olyan termelési és szociális viszonyokat teremtett, melyek a széles körű dolgozók igényelt Is kielégítik. Azzal érvel, hogy például a nyugat-európai tőkés országok 1953—1961 között az Ipari termelésüket 44 %-kal növelték, és ennek kapcsán a dolgozók életszínvonala Is emelkedett. Azonkívül a dolgozók egyéb új vívmányokhoz Jutottak a második világháború után, különösen a nyugdíj és az anyákról való -gondoskodás terén A nyugat-európai országokban csakugyan megvalósították a dolgozók nyugdíjbiztosítását, és megjavították a betegségélyezést is. Eszerint a dolgozók 65. életesztendejüktől kezdve nyugdíjat kapnak, mely a fizetésnek átlag 20%-a (USA-ban 18%). A munkaidőt Is heti 45 órára csökkentették. Továbbá hivatkoznak a nagyvállalatok viszonylag széles körű államosítására is. Mindezek alapján azt állítják, hogy a kapitalizmus a második világháború után megváltoztatta arculatát, és a munkásságot ilyen propagandával meg akarják téveszteni és el akarják téríteni a kapitalizmus elleni harc útjáról. Elhallgatják azonban a legfontosabbat, hogy a kapitalizmusban továbbra is megmarad az embernek ember általi kizsákmányolása. Az antikommunizmus hatékony fegyverként alkalmazza a nacionalizmust Is. Ennek a jelentőségét nem szabad lebecsülni, mert a burzsoázia nagyon' könnyen visszaélhet a polgárok természetes hazafias érzelmeivel, hazaszeretetével, és azzal ez igyekezetével, hogy nemzetük viruljon és jelentős szerepet játsszon a nemzetek családjában. Nem egyszer vagyunk tanúi, hegy a burzsoázia a nacionalizmust szekerébe fogja. Ezéirt az antikommunizmus e fegyverével szembe kell helyezni annak a szocialista nemzetköziségnek fegyverét, mely az egyes országok lakosainak nemzeti érdekeivel összhangban ven. Es ilyen összhang okvetlenül megtalálható a proletár nemzetköziségben. Ember az abszolút csendben A térti, aki a különlegesen megépített, tökéletesen hangszigetelt helyiségben — amelybe semmilyen nesz és zörej nem hatol be — 01 egy tudós. Vizsgálja, hogy milyen hotássa) van az abzzolát csend az emberre, S hogy azt Is megállapíthassa, mennyire megbízható az emberi fül, a fajé felett lévő müfejben két mikrofón van szerelve, amelyeket nem lehet becsapni. Kiderült, hogy az emberi érzékszervek, amelyek nincsenek hozzászokva a teljas csend állapotához saját magoktól Is képesek előidézni zúgó hangok látszólagos áriákéláset. A tökéletes csend az űrhajósok egyik legveszedelmesebb ellensége. 8
