A Hét 1963/2 (8. évfolyam, 27-52. szám)
1963-11-24 / 47. szám
víz országban hektár termőföld öntözését teszik majd lehetővé. Negyven munkaszakaszon folyik a vízrendszer építése. A mű építői, mint mondottuk, már eddig is derekas munkát végeztek. A vélemények mégis megoszlanak erről az építkezésről. A távlati tervek ismerői áradozva dicsérik, a falvak lakóinak többsége azonban, amely érthető okokből, azonnali eredményt szeretne látni: szidja. Ml, amint az eddigiekből is bizonyára kiderült, az első csoporthoz csatlakozunk, azonban elismerjük, hogy elégedetlenségre is van elég ok. Hogy csak néhány példát említsek: a gátépítéssel és lecsapolással egyldöben nem építették ki az öntözőrendszert. Ez pillanatnyilag Jelentős károkat okoz, hiszen a lecsapolt mocsarak, lápok öntözés nélkül kiszikkadnak. — A szomotori kanális úgy elvitte a vizünket, hogy egy béka se tudna most már megfürödnl nálunk — mondotta egy klsgéresl szövetkezetes. Ehhez még csak annyit, hogy Klsgéresen valamikor annyi volt a víz, hogy a lakosok többsége halászattal foglalkozott.. • Klsgéresen vízhiány van, a csicseri szövetkezetesek meg a sok víz miatt mérgelődnek. Itt ugyanis tavasszal szinte az egész termőterület víz alá került — egyetlen okból kifolyólag: az olomouci Sigma vállalat későn (csak a tavaszi áradás után) küldte le a csicseri határban létesített szivattyúállomás berendezését. A kér: 350 000 korona. A helyszínen Lelesztől mintegy három kilométernyire szabályozzák a Latorcát. 0) medert vájnak ki, kiegyenesítik, elhagyják az éles kanyart, mely egykor hatalmas áradások okozója volt. Embert elvétve se látunk, csak gépet mindenfelé — mintha önálló életet élnének, csattangoinak a parton, bele-beleharapnak a sáios talajba, tépik, szaggatják, hasogatják. A víz meg, mint valami megszelídített óriás-hüllő szinte észrevétlenül lopaszkidk utánuk ú] medrében. Legalább két kilométert kell gyalogolnom a sáros, felszaggatott folyóparton, míg végre találkozom Baránek mérnökkel, a leleszi munkaszakasz vezetőjével. Középtermetű, szőke férfi, inkább zenésznek nézném, mint műszaki dolgozónak. Az embernek ahhoz a fajtájához tartozik, amely nem tud meglenni tevékenység nélkül, állandóan rohan, rengeteg fejtörést okoz az újságírónak, mert alig lehet szóra bírni, mindig olyan, mintha az árvíz kergetné. Ennek ellenére (vagy éppen ezért?) Igen szeretetre méltó ember. Elmondja, hogy még az esőzések beállta előtt szeretnének végezni ezen a munkaszakaszon, mert ki tudja, milyen lesz az idei tél: — Sok van még hátra? — Körülbelül négy kilométer. — Mennyit csináltak meg eddig? — Körülbelül 130 ezer köbméter földet mozgattunk meg. — Mekkora szakaszon szabályozták meg a Latorcát? — Negyvenöt kilométeren. Megérdeklődöm tőle, vajon a folyók szabályozásával teljesen megszűnlk-e ezen a vidéken az árvíz veszélye. — Itt igen. Azonban egy-egy gyorsabb olvadás azt eredményezheti, hogy a Latorcán és a Bodrogon lerohanó víz megárasztja a Tiszát. — De hiszen ez komoly károkat okozhat Magyarországon... — Azt a „bési száraz víztároló“ fogja megakadályozni. — Ilyen Is van? — Igen. Ugyanis, mintegy 150 hektárnyi területet gátakkal vettünk körül. Ennek a területnek a segítségével gyors áradáskor még tudjuk akadályozni a hatalmas víztömeg lezúdulását a Bodrog, illetve a Tisza védőgátjaira... De bocsánat ... sietnem kell — úgy látom, az egyik talajgyalúval baj van. Kezet nyújt és elrohan. ZSÉLYI NAGY LAJOS Prandl S. felvételei
