A Hét 1963/2 (8. évfolyam, 27-52. szám)
1963-11-17 / 46. szám
Ugyanezeken a napokon 265, 879 és 111 autó előtt nyitották meg a sorompót. Nem beszélve a húsz autóbuszról és a harminc motorkerékpárról. Az öreg Duna parti városban van-e elég szá'lló, elég parkolóhely? A Carlton előtt, de a Hvlezdoslav téren Is, a volt Sztőlin téren is, és mindenütt osztrák jelzésű kocsik állnak, ló- és mellékutalnkon ugyanilyen jelzésű autók sorakoznak. A határon örömmel nyugtázhatjuk, hogy az óriási személycsere-forgalom megszervezéséből, lebonyolltőséból kitűnőre vizsgáznak vámhivatalaink, katonőínk ős banktisztviselőink. Ceconikovä Elena és Krtla Pavel banktisztviselők Ide vonultak ki a határra, Itt cserélik koronára az osztrákok sllllngjét, Kabát ján kapitány pedig bámulatos ügyességgel, gyorsan és határozottan Irányítja stop-tőblájával vízumkiadó és pénzbeváltó helyeinkre a vendégeket. Nlhcs torlódás, nincs fennakadás a két sorompó között, szívélyességben és udvartassőgban sincs hiba. így látjuk mi, Így látja a parancsnok Is, aki, őszi hűvösség ide vagy oda, Itt sétől a vendégek között. Milyen célból jönnek az osztrákok? Két sorompó között fiatal hőzaspárral beszélgetünk. — Hová valók? — Bécsiek. — Miért Jönnek? — Utazni, látni akarunk. Városokat nézni, autókéznl és szórakozni. Kicsit táncolni, kicsit borozgatnl. Ennyi az egész. Egy prémsapkás, bőrkabátos fiatalember motorkerékpáron érkezik a hatőrra. Bécsböl Jött ő is, a bécsi országúton hajtott két órán át, persze kényelmesen, néhány kávéházban pihenőt Is tartva. Többször járt már nálunk, Ismerősökhöz látogat. — És este? Hol tölti az estét? — Lányok társaságában — mosolyog rönk pajkosan. Motorkerékpárjába szinte beleér egy kis Fiat. Utasai harminc évvel ezelőtt Jőrtak szép városunkban. Idős házaspárok, akik bizony többször mint nem a bogaraiknak élnek. — A televízióban lőttünk egy nagyon elegáns bratlslaval kővéhőzat. Ölni, beszélgetni és tűnődni akarunk az Impozáns presszóban. Nagyon elegáns, nagyon helyes fiatal pár száll ki a sportkocsiból. A lány beszédesebb, ő mondja el, hogy az utóbbi években sokat hallottak Csehszlovákiáról, sok jót, sok roszszat s most a saját szemükkel szeretnének meggyőződni a dolgokról. — Az első benyomások jók — mondja. — Fogadósunk Igen szívélyes. Az az érzésem, hogy bárótokhoz látogatunk. Azt Is elárulom, hagy sok-sok bécsi randevú ütőn udvarlómmal városukat választottuk következő randevúnk helyéül. Mindkettőnk meggyőződése, hogy ez lesz talőlkozásunk legszebb emlékei Két vámhivatal között sorakoznak az osztrők turisták, s hallunk itt beszélni németül, oroszul és szlovákul. Közvetlenek, barátságosak a vendégek, és turlstőkhoz illőn klvőncslak. Egyik a vár felöl érdeklődik, a másik legszebb tereinkről és ajándékboltjainkról, a harmadik kiállítási termeinkről. Persze, mindezeken túl a leggyakrabban elhangzó kérdések: — Hol kapunk valami jó szállást? — Hol vacsorázhatunk jól? — Hol szórakozhatunk jól? Gépkocsl-karavőnok érkeznek a határra, valósággal egymásba érnek az autók. A gépi jármű szinte parancsolja tulajdonosának a világlőtőst. A motor mindenütt a nyugtalanság forrása: Menni, látni, Ismerkedni! Az emberek ismerkedni, barátkozni akarnak, s ezt a nemes törekvésüket csak egyféleképpen lehet okosan, hasznosan szolgálni: lehetőség teremtésével. Ahogyan ez a csehszlovák—osztrák hatőron történik. Sokat beszélünk a technlkőról, amely felgyorsítja az élettempót, közelebb hozza az országokat, a tővolságokat, az égitesteket. A gépesített civtllzőctó teret és lehetőséget követel magának. Távolságokat, nyitott sorompókat. Mert a technika: Igény! Az Igény pedig: kultúrál A távolságok közelebbhozásával szolgáljuk századunk e fontos vívmányát! MÄCS JÓZSEF országok ÓÉVÉI vjsgíi^ sorompók
