A Hét 1963/2 (8. évfolyam, 27-52. szám)
1963-11-17 / 46. szám
A kfaérletl macik* elit léptei a levegőben 2Íll sitiik A nyúl tálaiméban bnktencat hány hangsebességnél gyorsabbon röpülő vadászgép ugrott egyet o levegőben, aztán, aztán orral lefelé zuhant a föld felé. Kabinjában a meg nem erősített tárgyak a levegőben kezdtek úszni. Ezt a fizikai Jelenséget a súlytalanság állapotának nevezzük. Nemrégen ez a Jelenség még rejtelmesnek tűnt az ember számára Rejtelmesnek és egyben csábítónak, ezért vizsgálni kezdte körülményeit, és kutatta, hogy tud-e ilyen állapotban dolgozni? A hat szovjet űrhajós útja tökéletes feleletei adott a kérdésre: az ember normálisan tud dolgozni a súlytalanság állapotában. Ma a tudósokat ezzel kapcsolatban e következő kérdések érdeklik: A hosszú Ideig tartó súly-talaság állapota A súlytalanság állapotának hatása a szervezetekre A súlytalanság állapota és a bllóglal folyamatok. Az Ilyen állapotban beállt szervezeti zavarok okai Kezdődik a tánc A továbbiakban beszámolunk néhány tudományos kísérletről. A kísérletek célja részletesen megvizsgálni, hogyan vlselked nek különféle élőlények a súlytalanság állapotában és hogyan szokják meg azt. A kísérleteknek nagy elméleti és gyakorlati jelentőségük van. Nemi kétséges ugyanis, hogy egyszer majd hosszú vllágürútjára állatok Is elkísérik az embert. Ma még nagyon nehéz, vagy egyáltalán lehetetlen előrelátni mindazokat a veszélyeket, a me lyek más bolygókon várják a Föld küldötteit. E veszélyek lehetnek a földlakók számára halálos mlkróbák, mérges gázok és egyebek. Ilyen esetekben az állatok a biológiai előjelző (Indikátor) szerepét töltenék be. Ezenkívül az olyan állatok megfigyelésével, amelyek nehezen viselik el a súlytalanság állapotát, tanulmányozni lehet a fiziológiai ejváltozások lefolyását és keresni lehet megszüntetésük módját. A repülőgép kabinjában akváriumot találunk aranypontyokkal, galambokat, nyulakat, patkányokat, sőt a megszokott fehéregerek sem hiányoznak. Megjegyezzük, hogy a föld első élőlényei, amelyek a súlytalanság állapotának gyönyöreit meglzlelték, a halak és madarak voltak. Ki hogyan táncol? A kísérletek eredménye ezt mutatja, hogy a súlytalanság állapotát legkönyebben a halak és a madarak szokták meg. A madarak, ahogy megérzik, hogy elvesztették támaszukat, hevesen csapkodnak a szárnyukkal, a kabin mennyezetéig emelkednek, beleütköznek és meredeken repülnek vissza, fejlel előre lefelé. Rövid Idő múlva azonban megszokják az új állapotot, megnyugszanak, és szétterjesztett szárnyakkal függve maradnak a levegőben. A nyutáikkal és fehéregerekkel már nehezebb a dolog. A fehéregerek és patkányok mindenképpen menekülni akarnak, meg szeretnének szabadulni a súlytalanság állapotának kellemetlen érzésétől. Gyorsan és zavarodottan kaparnak lábukkal vadul köröznek. Érdekes dolog ez, mert a farkukkal való körzéssel rendszerint esésre reagálnak az állatok. Vagyis ez azt jelenti, hogy a súlytalanság állapotát tartós esésnek érzik. A nyulak ugrálnak és bukfenceket vetnek a levegőben. Az ugrásokat később felváltja mellső lábaik gyors mozgása, mintha csak dobolnának. Minden Jel arra mutat, hogy roppant kellemetlen érzéstől akarnak .megszabadulni. A kimerült állatkák Időről Időre elterülnek a padlón és pihennek. Néhány tucat kísérlet szükséges, hogy ne próbáljanak azonnal menekülni és függve maradjanak a levegőben. Később aztán megszokják az új helyzetet, és hasúik alá húzott lábbal nyűgödtan feküsznek a levegőben. így figyelik a tudósok annak a félelemnek és nyugtalanságnak az okát, amely a súlytalanság állapotában eluralkodik az állatokon, sőt némely emberen Is. (Svet soeialixmu)
