A Hét 1963/2 (8. évfolyam, 27-52. szám)

1963-11-17 / 46. szám

Elgondolkoztál már Mlia azon, kedves olvasd, mit jelent at /Mszó/ag-közönségei^ fehérre festett botWEng&sh tfteg, hogy röviden egyet-mást elmondjak róla. Semmiben sem különbözik a közönséges bottól és mégis ... Emberemlékezet óta a világtalanok barátja, segítségével biztonságosan járhatnak a forgalmas utcákon ts. Nemzetközileg elismert jelzés azok számára,

Ove£ka vakon U measílre dobja a síilygolyőt

EiedloviC Cirill, telefonista, hü kutyája társaságóban

gélenként munkába. Azonban nem csupán ök vannak a fehér bot segítségére utalva. Köztársaságunkban körülbelül 10 000 világtalan él, akik közül több százan a C iszlovák Rokkantak Sövetségének és egyéb szervezeteknek kiváló funkcionáriusai Fehér botjukkal fámák alapszervezeteikbe, a gyűlésekre s egyéb társadalmi munkára.

November 13-án ünnepeltük Hauy Valentin, a világtalanok fogaiért harcolók úttörőjének születésnapját. E napon megemlékeznek róla s vele enuütt a világtalanokról mind hazánkban, mind külföldön. Tisztelettel emlékezünk meg azokról, akik az ellenséggel szemben állva veszítették el szemük világát, szeretettel azokról, akik munka közben lettek világtalanokká és megemlékezünk azokról ts, akik bármilyen körülmények között veszítették el legdrágább kincsüket.

}. BATlS

Mnvészielkek

Egy szövetkezeti elnök ismerősöm mesélte:

Hosszú évekig szakképzett agronémus nélkül voltunk, elképzelhető hát örömünk, amikor sikerült szövetkezetünkbe csalogatnunk a nyitral Mezőgazdasági Főiskola egyik végzett hallgatóját. Okleveles agrármérnök lesz az agronómusunk, örömünkben majd kiugrottunk a bőrünkből. Most már mehet a munka vidáman, mert hiába, a szakember csak szakember, még a mezőgazdaságban ts! Az új agronómus csendes, komoly íiúnak látszott, s a szemében állandóan valami töprengő mélabú honolt. Bizonyára nagy terveken gondolkodik, találgattuk, hogy hogyan tegye vtrégoskertté a határunkat. Hagyjuk őt, hadd gondolkodjon ...!

Szereztünk neki egy szép világos, albérleti szobát és motorkerékpárt bocsátottunk a rendelkezésére. Vártuk, mikor kezdi vírágoskertté változtatni határunkat: Egy idő múlva feltűnt, hogy sokat tartózkodik otthon és ha el is indul motorkerékpárján valahová, nem a határ felé veszt útját, hanem a város felé. Ej, gondoltam, mégiscsak én vagyok az elnök, megnézem egyszer, hogy mit szöszmötöl otthon állandóanl ... Meg Is néztem, hát a mi agromérnökünk sáros szürke köppenyben agyagszobrokat mintázott, fejeket meg mellszobrokat. Volt már neki belőlük vagy egy tucat.

— Hát ez meg mire kell a mérnök elvtársnak — kérdeztem meglepetten —, hiszen nem szobrászmester maga?l

— De leszek — mondta határozottan. Elmesélte, hogy gyerekkora őta titkos láng ég benne a művészetek iránt és a Mezőgazdasági Főiskolára Is csak azért jelentkezett, mert a Művészetire nem vették fel. Ejnye, gondoltam, Így aztán valóban nem lesz virágoskrt a határi ... Nem jó szobrok ezek, -- kezdtem a szobrait ócsárolni, ez itt ni, kancsal, ennek meg krumpllorra van . . .1

Azzal védekezett, hogy ő azt úgy akarta, de láttam, hogy kritikám hatással van rá, ezért tovább csepültem a művészetét A végén még még is sajnáltait, mert majdnem sírvafakadt és megígérte, hogy felhagy a szobrászattal, Valóban idióta arc — ismerte el egy görög isten félresikerült szobráról —, olyan, mint égy idült iszákos a delirium tremensz előtt! — Földhözvágta a szobrot. Gondoltam, hogy meggyógyult és most már valóban kivirágoztatja a határt. Csakhát a művészhajlamok erősebbek voltak benne mindennél. Festeni kezdett. Festett egy nagy zöld erdőt, aztán leheveredett a díványra a kép alá, mintha csak az erdőben pihengetne és úgy nézett merengve a nagy zöld képre.

— Ugye éppen olyan, mintha az erdőben feküdnék? — kérdezte, amikor újból meglátogattam. Figyelje meg, elnök elvtárs ezt a mély-mély realizmust. Látja itt ezen a bükkfán ezt a göcsörtöt? Isteni göcsört, ugye? Mindig sejtettem én, hogy művészi hajlamok rejtőznek bennem.

Egy hónap múlva el is vitték közülünk a művészi hajlamai, úgy hallottam, ma pincér az egyik bratislavai kocsmában, Először csodálkoztam rajta, de azóta megértem őt, mert találkoztam már agromérnökkei, aki taxisofőr, egy másik meg éppen éjszakái portás egy elegáns hotelben. De jó fütbalísták és dzsesszdobosok is válnak belőlük, Eggyel találkoztam csupán, aki nem sokra vitte, egy kisváros sin téré lett belőle, éjjel-nappal a kóbor ebeket hajszolja. Nekünk meg azóta sem sikerült agromérnököt szereznünk és a határunk csak nem akar kívirulni.

—(tuba—

akik ntngsenek ráuMlua, /tehát a látók számára. Napfmint a napmalálkozhotunk vele, csafr idejében kell kelnünk, mert a fehér bottal járó emberek már reggel hat óra előtt sietnek munkába. Ilyen a llpanyi Bedlovié Cirill, aki már több éve Sabinovba jár munkába, ahol a Kelet-szlovákiai Konzervgyár igazgatóságán dolgozik, mint tetelefonista. Es ilyen telefonistákat, zenetanítókat, szövetkezett és más üzembeli dolgozókat százával láthatunk minden nap. Képességeikhez mérten ök is belekapcsolódtak hazánk építésének munkájába. Kitűnő telefonisták s nem utolsó sorban nekik köszönhetjük, hogy üzemeinkben gyorsan és ügyesen sok mindent elintézhetünk telefon útján. Szlovákiában már ma is sok ilyen világtalan telefontsta van. Es egyre többen lesznek, mivel ez a munka megfelel, nekik. Valamennyi üzem, hivatal és egyéb vállalat meg van elégedve a vak telefonisták munkájával. Dicséretnél emlékeztek meg róluk Bratislava város ipari kombinátjában, a brattslavai Nemzeti Színházban, az OBAL n. v.-nál Nővé Mesto nad Váhomban, a závadkai Sigma-pumpa üzemben, a dubováí Petrochemában, az eperjesi Építő Vállalatnál és sok-sok egyéb helyen.

A zeneiskolákban működő vak tanítók látó fiatalokat vezetnek be a hegedűn, zongorán, harmonikán játszás művészetébe. Ma huszonöt Ilyen tanító dolgozik Szlovákiában, de rövidesen többen lesznek, mivel csatlakoznak hozzájuk a prágai zenet középiskola most végző növendékei is.

S hosszan sorolhatnám így mindazokat az üzemeket, hivatalokat, szövetkezeteket és egyéb vállalatokat, intézményeket, amelyekben világtalanok dolgoznák. Közel 300 íehér bottal járó polgártársunk indul reg