A Hét 1963/2 (8. évfolyam, 27-52. szám)
1963-11-17 / 46. szám
Havanas csodás panorámája, lit dobog a lorraiialom szive Nemrég tért viasza latin-amerikai étjárói két kelet-német utazó: Fritz Rudolph fró és Illmaperatnr (nálunk is megjelent a Himalája expedícióról irt könyve) ós dr. Percy Stulz tűr ténésx és újságíró. Három munkatársukkal agylitt egy különleges három tonnás teherautón bejárták Argentínái, Chiléi, Panamát ás Kubát. Tíz hónap alatt S3 OOO kilométer utat tettek ineg. Elsőként mászták meg a chilei Cordillera Central egyes csúcsait, tudományos kirándulásokat szerveztek etnográltallag és geológlallag érdekes területekre. Az argentínai TüxIÖldün tett Htjukról a prágai tolevl- Ixóban Is beszámoltak. Azt mondtuk: Kuha ennél is több — egy egész kontinens reménysége. A szabadság szigetén Amerika holnapja már a Jelenben megvalósult. Mi átéltük ezt, az „amerikai csodát". Előzőleg hat hónapot Dél-Amerlkában töltöttünk. Akár a kontinens dőli csúcsán, a barátságtalan Tűzföldön, akár Buenos Airesben, Argentína hatmilliós metropolisában, akár Panamában, a csatorna országában — a kubai forradalom ott él a dél-amerikaiak agyéban és szivében, A sok millió éhező és szenvedő lndió, meszlic, mulatt, néger és fehér teljes mértékben értékeli a kubaiak hősi küzdelmét, és az ő reménységüket Is kifejezi a jelszó: „Cuba si, Yankee nol“ És aztán ott voltunk Kubában. „Prlmero terrltorio libre de American" — „Amerika első szabad területe“ — villognak az etnbenmagasségú betűk Cienfuegos kikötőjének falán, ahol partra- szálltunk, ahol derék tehergépkocsink partra -gördült. Megfelelő papírok és vámokmányok, sőt minden pénz nélkül. „Lényegtelen!" vélték a forradalmi kormány ollvzöld egyenruhás képviselői, akiknek némi aggodalommal számoltunk be a helyzetünkről. „Maguk otthon vannak nálunk!" Több ezer kilométerre az otthonunktól Ismét a hazánkban éreztük magunkat. Teherautónkról még nem volt lerakva a pogygyász, amikor a forradalmi ifjúsági szervezet már egy találkozót szervezett, s ml egy hatalmas teremben ezerfejű nézőközönség előtt színes diapozitív képeket vetítettünk Németországról. Azok 'között, akik a rendezvényen kérdésekkel ostromoltak, volt egy kislányka Is. Váratlanul odanyújtotta az iskolai füzetét. Azt hittük, azért, hogy csodáljuk meg, milyen szépen ír. De ő azt mondta: „Gracia ,para los cuadernos!" „Köszönet a füzetekért!" Most már kezdtük érteni a dolgot. Nyilván egyllke volt ez $»ak a több százezer füzetnek, amit fiatal úttörőink ceruzákkal és palatáblákkal együtt 1960-ban, a nagy alfabetlzácló idején gyűjtöttek és egy teharhajón Kubába küldtek. UNESCO szakemberek akkor úgy vélték, hogy az egés-z akció 10—15 évig Is eltart, mivel abban ez Időiben Kubában volt a legtöbb Írástudatlan egész Latln-Amerikában. Ma az egykori analfabéták szakmunkás vizsgára készülnek. A szigetein, amely pár év előtt minden tubus fogkrémet és minden darab csengődrótot Importálni volt kénytelen, ma éles tűhegyekként fúrótornyok merednek a trópusi ég felé. És az olaj azoké, akik megdolgoznak érte. DR. PERCY STULZ A tömeg ax Intornnclonálát ánokll • július 28. havannai ünnepi nagygyűlésen Tovíibbképxik magukat a munkásuk. A prog ram mór nem „alphabetízéclón", hanem „*upcarclón" —, továbbképzés Ex nx új gyúrkomplexum oti-tartóxkodái>unk alatt Ideiglenesen iskola volt. Ma Santiago de Cobiban már futnak a Sxovjetunlóból, Csehszlovákiából és ss NDK-bÓl kapott gépel A híres Troplcana bár táncosnője a július 28. nópünnepélyon
