A Hét 1963/2 (8. évfolyam, 27-52. szám)
1963-11-10 / 45. szám
,1 ROZSNYÓ Érkezés: kl éjszaka érkezik 6* vonaton, caak szellő lényeket lát az ablakbél. Labet falu, tanya, de őrház Is. A pislákoló fénysor azonban nem egyéb, mint a berzétei szövetkezet Istállóinak ablaksora. Városröl szó sincs. A rozsnyéi főpályaudvar Berzétén van. Három villanyégő, hosszú fabódé, karból és kátrányszag: ennyi a pályaudvar. A városba antébusz szállít bennünket. Megállunk a Karzat szálló előtt, ahol figy is mondhatnám, síppal, dobbal, nádi hegedűvel fogadnak. Ugyanis a korszerű szálló teljes komfortjához az éjszakai bár-kávéhaz is hozzátartozik, zenekarával együtt. Az utaz enni kfván. Közel az éjfél, hossztt volt az üt a Dunától a Sajóig. Megtisztálkodva ballagunk le a második emeletről, dicsérve a berendezést, a fürdőszobát, a ruhafogast, és tűnődve azon, ngyan miért nincs szekrény a szobában. De éhes ez ember a hosszü üt után. A meleg vacsora izét két aj-Közös harcunk ... Az énekkar 97 éves körében Városrólvárosra tónálló keseríti. Zenedljl Csak ennek ellenében ehet a Jámbor utazó. A bár-kávéhéz ajtajában két vámszedő áll. Egy korosabb £va és egy serdülő Adóm. A vám három egész korona ... — Utas, ha ide indulsz, tégy táskádba, tarisznyádba harapnivaiót! Ha nem, éjnek idején táncolni kényszerülsz vacsora nélkül. Szemlélődés hunyorogva!: Tlseser ember ébredezik. A várói italai eltakarják as Sltflsködést, lürdést, reggeli nyájtézkodást. Sem a csők, sem a káromkodás nem hallatszik. A nap föllép a Somhegyre, és hunyorog az ember. Majd körülnéz és kezdi elölről a napot, folytatva, amit egyszer barlangi ős korában elkezdett. Hnnyorog az ember éa a napba néz. Nem félti szemét. Elpirul a hármas Kálvária-hegy a város fölött. Azóta zom kopott meg, hogy bevésték tormáját hajdan a város címerébe. A hegyről nézve alig falnnyl a város. Tömör egységben csak a főtér környéke áll. A bányatelep valóban falnsl Jollegű. De lenn a főtéren meg elvési az ember, egy a tízezer közül. A nyüzsgő omberek között az őrtorony emlékezik ciak. Az ember nem ér rá erre, keveset őris a máltból, s amit őriz is, véletlenül. A torony háromnál éve nézi a Sajó völgyét. Napórája méregeti az árnyékok hosszát. Tűnődik a torony: arany, ezüst, rés, antimon, kobalt, slnőber, nikkel I A bányák szülték a várost. Koránkban csak egyetlen érc, a vas élteti. A régi túlzások fölött lassan alakult a városkép. Királyok, püspökök, földésurak: Nagy Lajos, Bebek, Mátyás, BakAc Tamás. Adoménylevelek, kiváltságok, polgári Jogok: De kolera, pestis, tizedelt. Tatár, török, rabié vérdr tartotta siómon a hasznot éz aszerint védte vagy támadta a polgárjogot. Ez a polgárság lassan a négyszögű főtér köré tömörült. Virágzó kézműipar kezdődik. Aranyéi rézművesek, kovácsok, lakatosok, tímárok, vargák, szfirssabők, takácsok, fazekasok. Erős kapuk, őrtornyok védik a bentlakókat. Sarcot fizetnek, de nem adnak letelepedést a nemeseknek. Okot és hasznos törvényeket hoznak, írva vagyon már lS74-ben: „... az Iskolamester járjon el híven tisztjében, hogy ma|dan ügyet emberek kerüljenek az iskolából a községbe, kik az egyetértésben kedvöket lelik és felsőbbségöket is becsülni tudják. A híré no vonakodjék a tanítót szükség esetén fizetésen felül díjazni ... " íme, a viroz a fegyelmezett oktatást helyazl szamba a hatalommal, mert tudja, hogy a munka ét a tndás mindent legyőzhet. Ilyen Józan törvények zzöletnek a közállapotok meglavttázára Íz. Az 1803. évi alapszabály így rendelkezik: „ ... a vásárra hozott Az a véroibfrö által kicsinynek talált zsemlye, kenyér, lepény és más sötemény as iskola fis kérház Javára elkoboiandó(l).. Hunyorog az őrtorony. Homlokát ráncolja, hogy Idézem ágyán ama JA határozatokat, de magam nem vagyak hollandé még a lányért zom felborítani, ha Ízetlen az ebéd. Fegyelmezett az amber. Minden kornak megvan a maga Jőzan parancsa. Élni kell. Életben maradni mindenáron. Gyakran bizony embertelen törvények között lehetett csak megőrizni az életet, emberséget, hogy majdan emberhez méltó gonddal lehessen felszámolni a méltat. A századok erről tanúskodnak Rozsnyón Is. Szepeitégl némát telepesok, bányamüvelők, kézművesek, magyar földművelők, fuvarozok, pásztorok, huszita harcosok keverednek. Felekezetek, hatalmi érdekek csoportosítják a nemzetiségeket, és hol egyik, hol másik kapva erőre, alázza meg a gyöngébbet, hogy valamilyen királyi, püspöki rendelet Ismét megfordítson mindent. Egy, ami váltézatlan, töretlen: küzdelem a kővel. Végső fokon a bányászat és az azzal kapcaolatos kézműipar Jelentette Rozsnyón mindig az életet. A bányaművelés Jogéért kérelmezők sokasága fordult mindig a mindenkori hatalomhoz. Majd a bérmunkások éltek a sztrájk, a tőmag, az összefogás lehetőségével. A szabadságmozgalmak idején sem kímélte magát a város. Hogy élni tudjon holnap, fegyvert fogott ma. Harcolt a török ellen, behódolt, ha nem bírt vele. Rákóczit fogadta talal között. Az 1B48—48-es szabadságharcban sem kímélte vérét. Tizenkilencben, a Magyar Tanácsköztársaság védelmében a göműrl harcokban nem egy rozsnyéi tűntette ki magát, fia végül 1944—45-ben. Az utdbbl külön fejezet a véres történelmében. Alkudni is tndott, ha mást nem tehetett. A felszabadulást követő esztendőben, negyvenhatban S422 személy adta fel nemzetlaégét. Sokan voltak, válogatni Is lehetett. Csak 4089 ember reszlovaklzficléjét fogadták el. Valéban, hnnyorog ez ember e hivatalos kimutatás láttán. Hunyorog az ember, és es Őrtoronyra néz. Az meg vissza, és szinte látni, amint megvonja vállát. Mintha mondaná: nem üjiég ez nekem, Így volt a Bach- korszakban Íz.... — No, nem egészen, tisztelt Őrtorony. Az elvetélt törvények fölött eljár az idő. Magyar és szlovák, tőt német nevet Is őriz a falad, melyre a kegyelet emléktáblát erősített. Kommunisták voltak. Tadod, nem mindegy, milyen hagyományt őriz a Jövö. A Jövő pedig, itt a városban, háromezer diák szivében ébredezik. Így van, tisztelt Őrtorony. Magyarul és szlovákul tanul ez a zarag, de hagyománya csak egy lehet: az ártelem hagyomány, az emberiesség, az egymásra utaltság, a nemzetköziség tudata. Egyként Hiztelnl azt, aki a népek boldogulásáért tanul meg élni. Jól tudod, te, Őrtorony, hogy a népek ollenaége toha nőm nézte, ki kicsoda, micsoda namzetaég. Kolera, pestis: 3792 embert vitt magival. A hatalmi törekvések kétszer ennyit. SzimolJ, Őrtorony, ez több, mint a város mai lakossága. Ml lőtt volna, ha meghátrál az emberi így van, béllnts rá, nem szégyen a beismerés. Naponta látod a háromezer diákot, és látod a kétezerkitszáz bányiszt a hegyek ajtaján belépni. KI tndja, milyen nyelven beszél a fúrógép, a robbanótöltet, a felvonó, a lapét, csákány: a vasérc? Ki érti a szerszámok nyelvét? Ok, egyedül azok, akik kézbe veszik. Hús* kilométer hosszá alagntat tárnak ők évente a begyek alatt. Számolj, Őrtorony. Veid össze a máltat, a Jelennel. A húsz kilométert is. Te Ismered a várost, JAl tudod, ml lendített rajta mindig egy-agy köllőnylt. A Józan szorgalom és a tudás aseretste, gondja. A háromezer ifjú ember a Jövő. Bányaváros — diákváros. Az ember mindig 1« kereste az élet értelmét, az ltjá még Inkább. Napjzlnkban Iz keresi. Szemükkel, szlvökkel Isszák föl a napokat. Megmámorosodnak a tavasztól, ősztől, és a nyugtalanságot érző • óhajtó értelem vilaszt vér az oktatóktól. Sztzhetven értelmet oastó, komoly fő hajol a gyerekek feló. Hnnyorog as értelem, ahogy fölnéz rád. Te pedig csak tűnődsz, hogy bizony keveset tnd ez az ifjú Jövő Itt alant.
