A Hét 1963/2 (8. évfolyam, 27-52. szám)

1963-11-03 / 44. szám

150 évvel ezelőtt született a múlt század nagy müvészforra­­dalmalnak vezéralakja, Wag­ner Richard zeneszerzfi, költő, filozófus és dramaturg. Élet­céljául az új opera-stílus megteremtését tűzte ki. Véget vetett a könnyed, látványos, csak szúrakoztaté dalművek sorának* s megteremtette az egységes cselekményű, komoly mondanívalöjú zenedrámát. A kisebb jelentőségű kezdeti si­kerek után a „Bolygó hollandi“, a „Tannhäuser“, a „Lohengrin“, a „Mesterdalnokok“, „Tristan és Isolda“, a „Nibelung gyűrű“ és a .,Parsifal“ jelentik fejlődésé­nek egy-egy állomását, S vele született meg tulajdonképpen a német nemzeti opera, melynek hőse mér maga a német nép. Wagner a szövegkönyveit is saját maga irta. Valamennyi iro­dalmi remekmű. Wagner előtt az operák nagy és kis áriákból, recitatívókból, duettekből, indulókból, táncokból, finálékból, egyszóval külön­féle ún. lezárt zeneszámokból állottak. Wagner zenéjének vastag fonatából sem hiányoznak a régi operaírás eme kellékei, de azok sohasem öncélúak, hanem összefüggő, „végtelen dallamként" követik a dráma menetét. Wagner a német művészvilágnak Goethe óta talán a legnagyobb alakja volt. Születésének 150 évfordulóján az egész világ cső dálattal emlékezik ró. Kántor Antal, Kassa Richard Wagner a német zenekül tésxet nagy alakja ROkk Gabika és Leopold Rudolf a „Negyvenéves fiatalember“ című zenés vígjáték főszereplője Két 150 éves évforduló 2. Október 3-án este Komáromban a rendeltetésének átadott új Művelődési Otthonban Verdi-estet rendeztek. A komáromiak a nagy olasz zeneszerző születésének 150. évfordulóját méltón akarták megünnepelni: vendégszereplésre meghívták a bratisla vai Nemzeti Színház szólistáit. Az előadás előtt a nézőtér méhkashoz hasonlított. Minden szék megtelt. A nézők arcán várakozás és érdeklődés ült. Mindenki látta a kát nappal előbb bemutatott TV-filmet Verdi életéről. Az érdeklődők most zenéjét akarták hallani. S csemegének Ígér­kezett a bratislavai művészek fellépése is. Végre szétnyílt a függöny. A közönséget Neuman tanár üdvö­zölte szlovák és magyar nyelven. A műsor ismertetése a későb­biekben sajnos csak szlovákul folyt, s Így sokan nem értették meg az előadást. A nézők nem egyszer néztek hihetetleuül össze: mi az, Komáromban már nem akad konferáld, aki két nyelven beszél? Oe sajnos, nemcsak ez volt az egyedüli „sajnos“. A későbbiek­ben ugyanis a zenét egy árva zongora jelentette, s az átélt művészi előadások helyett pa­pírról. olvasott s énekelt árla­­szővegeket kaptunk. Ez alól csak Svobodová és Beránek művészek voltak kivételek, akik egyébként is a legsikeresebben szerepeltek. A taps tehát sok­szor nem az előadóknak, hanem csak a zeneköltőnek szólt. Ma, a televízió korában mér a vidék sem fogad el akármit. A zenekart nem pótolhatja tel­jesen a zongora, s a kosztümö­ket sem a szürke utcát ruha, s a sárga félcipő. S kottával kézben ide-oda mászkálni a színpadon s énekelni — még 150 év távolságából is sértés a nagy olasz zeneszerzővel szem­ben. Cséplő László, Komárom Űiécói ó/zínhá/zi tevéi Az Idei őszi bécsi színházi évad három árdekeszáget, — ahogyan azt nyugati újságíró körökben mondani szokták, — három storyt tartogatott a szenzációt kerező és mondjuk meg őszintén, szenzációt hajszoló bécsi közönségnek. A főcsemege: a 75 íves íenállásét Un neplő és állami támogatással möködfi Burgtheater két nagysxabásó premierrel, az „Eszter“ és a „Világszínpad“ című nyugaton nagy sikert aratott müvekkel láp a közönség elé. Azt talán nem Is kell elmondanom, hogy pompás rendeléssel és szt&rparádéval köszönti a jubiláló szlnbéx a közönséget. A második érdekesség: a magán­kéiban lévé Jozefstadt-Theatur, a Volkstbeater és a Rajmnnd-Theater anyagi csődje. A három szlnbéx kapni nehezen nyíltak meg az őszi évadra, a színházak csődbe jutottak, nem tudták fizetni a színésze­ket, a művészeket és a technikai személyzetet, akik zztrájkba akar­tak lépni. Hosszá tárgyalások után a sztrájkot csak az utolsó pilla­natban elkerült az illetékeseknek megakadályoznlok azzal, hogy mindhárom magánszínház szubvenciót, anyagi gyors-segélyt kapott ás novembertől pedig engedélyezték a belápdljak húszszázalékos emelését. A harmadik szenzáció, és azt hiszem olvasóinkat ez érdek­li majd a legjobban: Rökk Gabika premierje a Jozefstadt-Theaterben, mely a szubvenció segítségével megnyitotta a kapuit. — Hogy ki Rökk Gabika? A világhírű Benz cirkusz volt csillagá­nak, majd a harmincas évek egyik legnagyobb revű és filmsztárénak, a magyar származású Rökk Marikának a leánya, aki a közel négy­­évtizedes sikeres színpadi és a háború alatti években nem éppen sikeresnek mondható politikai „szereplés“ után, ma a frankfurti, hamburgi és a müncheni revttszlnpadok sztárja. Neház a sztárgyermek sorsa . .. állapíthatjuk meg a Jozefstadt- Tbeater „Negyvenéves fiatalember“ cfmú zenés komédiájának a pre­mierje után, melynek a zenéjét a hazánkban Is Jól Ismert Róbert Stolz szerezte, az egyik főszerepet pedig Rökk Gabika játszotta. A fiatal színésznőnek nehéz feladattal kellett mindjárt az első sze­repében megbirkóznia. A nagy raflnáltságot, s ugyanakkor szentl­­mentalltást megkövetelő Igényes szereppel Gabika bizony nem tudott megbirkózni, mimikáié sokszor tipikusan a műkedvelők játékára emlékeztetett és ami tóién a legkínosabb volt: a kislány nem tud énekelni, s bizony nagyon Idegenül is mozgott a világsikert jelentő deszkákon. Talán naiva-azerep közelebb állt volna egyéniségéhez, a színpadon cgyügyően mozgú kecses alakjéhoz, mint az énekes komikus főszerep. Rökk Gabika tehetséges, de sokat kell ma|d a bécsi Színművészeti Főiskolán tanulnia — ahová ősszel rlatkozott be, — hogy világhírű mamája nyomdokában haladhasson FEDERMAYER ISTVÁN 17 Gloseppe Verdi — J. Boldlnl olasz impresszionista festő munkája

Next

/
Thumbnails
Contents