A Hét 1963/2 (8. évfolyam, 27-52. szám)
1963-11-03 / 44. szám
SZABOL JUDIT CSILLÉK Mai életünkben Is előfordulnak esetek, amikor a sző valódi értelmében vett barátnőkről beszélhetünk, akik önzetlen tevékenységükkel azon fáradoznak, hogy mások szerencséje dolgában addig üssék a forró vasat, amíg kezdeményezésüket frigykötéssel be nem tetőzik. Bési Annát Szász Bélával, aki a hosszúréti téglagyár géplakatosa volt, Mészáros Gizi boronáita össze. Anna magas növésű, szemrevaló teremtés volt, olajbarna haját asszonykorában is varkocsba fonta, s élénken figyelő tekintetet amerre nézett, kristályfényben ragyogott. A fiatal pár a leány szüleinél telepedett le, új bútort vásároltak, berendezkedtek, meglátogatták a k'ízeli rokonságot, vendégeket fogadtak, és úgy kezdődött az életük, amit a közhiedelem is boldognak mondott. Nem sokkal a házasságkötés előtt, amikor Béla a házhoz járt, néhányszor megemlítette, hogy a gyárban találmányán mesterkedik, amire az üzem vezetősége is unszolta, mert arról van szó, hogy az agyagszállító csillék önműködő be- és kikapcsolásával a munkatermelékenységet megkétszerezhetik, ami pénzértékben évente másfélmillió koronás megtakarítást ielentett volna. Mind Anna, mind az anyós részéről a találmány megvalósítása kezdetben nagy tetszést keltett, s ügyesen leplezett büszkeséggel telt meg a szívük, hogy a vő a gyárban megbecsült személy, aki a vezetőség biztatására egy jelentős újításon dolgozik, jó hírekről számolt be Deme Sándor is, aki a telepen munkabiztonsági felügyelő volt, Bélához színlelt barátság fűzte, és a családnál tett látogatásai alkalmával nagyszerű jövőt jósolt neki; mert szerinte többet tud, mint egy mérnök, Jobban érti munkáját, mint Karcsi bácsi, az öreg műhelyvezető. Később Béla néha éjfélig is a műhelyben dolgozott találmányán, s amikor a mechanizmus főbb kérdéseit is tisztázta, otthon szabad idejében vázlatokat készített. aminek sem Anna, sem pedig az anyós nemigen örültek, mert a szobát sok karton rajzlap, könyv, festék, tus, vonalzó és sok más holmi foglalta el, s ha vendég jött a házba, nem volt hova leültetni. A helyzet mindinkább feszültebbé vált, s régtől fogva Ismert dolog az is, hogy a szobarend elleni vétőkkel szemben elsőnek az anyós emeli fel tiltó szavát. Már hetek óta fúrta a begyét a bosszankodás mételye, nem bírta tovább szó nélkül, s egy este, amikor Anna látogatóban volt Mészáros Gizinél, kérdőre vonta a vöt: — Irodát csináltál a szobából, ez így tovább nem mehet! Mindig teszel-veszel, mint egy kelmefestő, ésjrepdesel, akárcsak az éji pillangó. A iő férjnek legalább anynyi a kötelessége, hogy estétől reggelig otthon legyen a feleségénél... — Tudom, tudom, csak egy kis türelmet kérek — nyugtatta meg anyósát a férfi. — Néhány nap múlva elkészülök a munkával, és Itt rendet csinálunk. Pontosan meg is mondom, hogv mikor ... — Elegem volt a dátumokból! — vágott a vő szavába az anyós. — Tervrajzaid csupán kártyavárnak lók. és a gyümölcsösben nincs aki dolgozzon. Amióta beházasodtál, olyan ez a porta, mint valami stralomház... — Mesebeszéd — fortyant fel Béla, akit az anyós csipkelődése úgy ért, mintha tenyerébe tűt szúrtak volna. — Már megmondtam, csak néhány napról van szó, aztán lenyesem a gyümölcsfákat, felseprem az udvart, megjavítom a lyukas palánkot, olyan lesz a házunk, mint egy kalitka. —Háryjánoskodás az egész! Tetetted magad, mintha semmiről sem tudnál! — zsörtölődött Bésiné, miközben a levesestésztát olyan erővel csapta a gyúródeszkára, mintha földrengés rázta volna meg a házat — Az emberek nevetnek rajtad, mint a cirkuszi bohócon ... Odakünn Anna fordult be a kiskapun az udvarra, s ahogy Béla félszemmel a nyitott konyhaajtón kipillantott, mintha az utcalámpa gyér világánál Deme Sándort látta volna a kiskapuiéi elsurranni. —Vajon, kik azok az emberek, akik rajtam nevetnek? — firtatta türelmetlen bosszankodással Béla. Időközben Anna feljött a tornácra, és onnét hallgatta a Béla és anyja között lefolyt heves vitát. Az utca felé fordult, s kémlelő tekintetével nyomon kísérte a kerítés árnyékában meglapult Deme Sándort, akivel Mészáros Gizinél az előre megbeszélt Időben találkozott. — Ha tudni akarod, Deme Sanyi is! — buggyant ki elhamarkodottan az anyós szájából. — De c nem afféle lejbhuszár a gyárban. Az igazgató is megdicsérte, mert mindenkinél ügyesebb. — Deme Sanyi?! — jegyezte meg gúnyosan Béla, miközben a küszöbre lépett. — Hallod-e, Annus, miket beszél édesanyád Deme Sándor! Ö volt az, aki a csillekapcsolás módosítását a gyárban is szorgalmazta. Annus, szólj valamit, hiszen Sanyi a futballmérkőzésen azzal dicsekedett, hogy ő a főpropagátorom, és ha az újítás sikerül, megjutalmaznak ... — Semmi közöm az egész ügyhöz! —■ szólt a tornácról Anna érdes, visszautasító és fagyos hangon, mintha Béla újítása éppen annyit jelentett volna számára, mint egy szétpukkant szappanbuborék ... Deme Sándort úgy ismerték az üzemben, mint egy hangoskodó és törtető strébert, akinek nagyszerű szimatja volt, és mindenüvé behízelegte magát, ahol valamire számíthatott. Kétségtelen, rövidre nyírt fekete bajsza, nyilaző sötétbarna szeme és nyegle külseje sok jobb sorsa érdemes leányzó szivében ábrándképpé megasztosult, amitől a szerelem viharába szédültek, melynek aztán többnyire a műtőasztalon az orvos keze vetett véget. Szerelmi lángolásával újabban Annát hálózta be. Azzal az ürüggyel, hogy Bélát a találmány mielőbbi befejezésére serkentse, gyakorta kereste fel a Bési-portát, persze legtöbbször abban az időpontban, amikor Szászi a műhelyben újításán dolgozott. Barátságát pompás színészkedéssel tudta a világ előtt megjátszani. s hogy Béla esetleges kételyeit eloszlassa, megtévesztő fondorlattal semlegesítette az anyós mindinkább erősbödő kifakadásait. Szívós kitartással közeledett céljának megvalósítása felé, hogy aztán a legalkalmasabb Időben két legyet üssön egy csapásra. Anna az első csók után elkábult, Deme kariaiba omlott, és ami már tovább történt vele, kívül esett tudatkörén, az intő szót elnyelte benne a kárhozat, pillanatnyai édessége. Deme ezt a diadalt ügyesen kendőzte, sokszor megfordult a műhelyben is, segített Bélának alkatrészeket esztergályoznl, s mialatt Annát a lejtőre csúsztatta, Bélával szembeni barátságát sikerült a teljes bizalom szintjére emelnie. Karcsi bácsi, az üzem műhelyvezetője Béla újításának lelkes támogatója volt, aki Deme tolakodását nem jó szemmel nézte, valami pimasz dolgot sejtett a nagy barát-kozás mögött, e erre a körülményre Bélát többször figyelmeztette. Eredménytelenül. A vályogvágónál a talicskázó lányok is súgtak-búgtak Annáról, gunyorosan kuncogtak a felszarvazott férjén. Csak egy vasárnap délután, amikor Béla tervrajzainak vázlatát korrigálta, lett nyugtalan, mert az explozív komparátor szerkezetéről készített rajza hiányzott a sorozatából. Anna csak késő este tért haza, de a ornácon Bésiné eléje sietett és izgatottan újságolta: — Béla egész délután valami rajzot keres, feldúlta a szobát. Vigyázz, ne legyen belőle cirkusz ... — Elintézem, amiatt ne aggódjon, anyám — mondta hidegvérrel Anna, s mikor bement a szobába, hamis hozsannával üdvözölte férjét, csőkot is csuppantott a homlokára, s egy alkalmas pillanatban kiemelte ballonkábátjából az öszszetekert rajzlapot, és feldobta a szekrényre — Ugye, már vártál, férjecském? Nézd csak a szvetteremet?! Mészáros Gizinek is éppen ilyen ujjasa van... — Gizinél voltál?... — vetett egy közömbös pillantást a levegőben lógó szvetterre Béla, s amikor tekintete ismét tervrajzaira sikkadt, türelmetlen mozdulattal rakosgatta egyik rajzát a másikra. — Hiányzik egy ábrám, egész délutánomat a keresésével töltöttem. Újításomat enélkül a vázlat nélkül az igazgató át sem veszi, hiába van hozzá kommentár ... Anna most a furfang eszközeivel férje megtévesztésére törekedett, nagy zajt csapott, a szekrényhez ment, felágaskodott, ahonnét az összegöngyölt kartont leemelte: — Ezt a vacakot keresed? — nyújtotta férjének a tekercset. Béla homloka megrándult, mintha szikra pattant volna a szemébe. Kisimította a rajzlapot, s felcsigázott kíváncsisággal meredt a sápadozó nőre: — Érthetetlen, én a rajzot nem göngyöltem be, mit csináltál vele? Hirtelen csöndesség támadt, Anna néhány pillanatig ö szecsukott szájjal állt a szoba közepén, ajkát harapdosta, s csak akkor szólalt meg, amikor egy mentő gondolat jutott az eszébe: — Agyamon találtam, az hittem, Gizi divatlapjából egy ruhaminta Már ez is baj? — Miért volna baj? — vetett egy röpke pillantást Annára a férfi bosszantó nyugalommal. — Érdekes. Gizinél voltál szvettert kötni, ő meg tegnap utazott nagynéniéhez Kassára. Most már csak arra vagyok kíváncsi, hol voltál ma késő estig. Annát meglepte a számonkérés. Minden ídegszála a visszacsapásra készülődött, s ebbe a gigászi feszültségbe arca kipirult, mint a dércsípte galagonya: — Éppen olyan jogon kérdezhetem tőled, hol voltál tegnap, tegnapelőtt és mindennap késő éjszakáig? 12
