A Hét 1963/2 (8. évfolyam, 27-52. szám)
1963-11-03 / 44. szám
Ugyan él-e még az öreg? Ezen tűnődöm az autóbuszban Ipolységról Tompa íelé menet. Tálén nyolc éve, hogy utoljára találkoztunk. Azóta sem felőle, sem a faluról, Tompáról nem hallottam semmit. Tompa! Egy utcája van. A dereka táján a kultúrház, ennek udvarán meg egy körülbetonozott szabadtéri színpad. Odabent egy plrinyó „terem“, majd egy szoba, ahol a könyvtár kapott helyet. Az utca végén egy domb, azon egy kastélyféleség, a szövetkezet székhelye. Ennyi emlékem van a faluról. No meg Cola Ferenc agronúmus 1(J. Balázs Ferenc traktoros az, hogy nyolc évvel ezelőtt, egy őszi vasárnapon daloló, táncoló fiatalok találkozó helye volt Tompa, összesereglett a környék a Csemadok ünnepélyére. Itt találkoztam Platrlk bácsival. Él-e még az öreg? — tűnődöm, ahogy befelé tartok a faluba. Már őszi sár fogad az utcán, és fogad a kultúrház is kivert ablakaival, gazzal benőtt udvarával, összedőlt szabadtéri színpadával. Tlpari László, a- szövetkezet könyvelőjét, ő volt a lelkesítő, a példa, a fáradhatatlanság. Most a falu végén, a „kastélyban“, gumicsizmában és Írógép mellett találom. Többen vannak, közöttük egy fekete arcú öreg ember Is, Platrlk bácsi, s ahogy nézzük egymást, kiderült, hogy neki jobb az emlékezete, megismer. Fogadja a köszönést, és úgy szól hozzám, mintha tegnapelőtt találkoztunk volna. — Most rosszkor Jött, tele vannak ezek gonddal... Még a régi, nyugtalan szívű ember. Most a gondot szidja. Az ő baja csak annyi, hogy kicsi a nyugdija, fáradt a lába, gyönge a szeme, de csak kézbesít, ez a dolga. Gondja meg az, hogy jobban mehetne minden. No meg az Is, hogy amióta Tlpari Laci levette kezét a kultúrházról, azóta nincs semmi. Gondok! A tompái szövetkezetben Is mindennapos vendég a gond. Néha ott marad albérlőnek, majd sikerül kidobni, hogy újra vlsszaszemtelenkedjen. Ez az esztendő a felismerés esztendeje Tompán. Okulva a tavalyiból, s a még azelőttiből, látják már a bajok okait, és tűnődnek az orvosságon. Ez az orvosság pedig nem egyéb, mint a szakmai tudás sürgős gyarapitása. Tlpari László már kezdettől fogva a szövetkezet könyvelője, újabban ökonómusa, gazdásza. Tőle kívántam hallani néhány tájékoztatást, hol tartanak ma Tompán. Ondrej Pobeäka, az egyesített szövetkezet elnöke Tlpari Lászlót megelőzve, ezt a haladást Így fogalmazta meg: ahogy hajtjuk úgy megy. Ez évben sokkal jobban, mint tavaly. Jó esők voltak. Ha karácsonyig nem esik, akkor is megleszünk. Oe az esztendőnek az eredményeit nemcsak a kedvező időjárás befolyásolta, hanem elsősorban az emberek. Nekik‘ köszönhető, hogy az idén már augusztus végén négyszázezer korona volt a szövetkezet bankszámláján. Miből származott a haszon? Egyszerű, józan munkából, szorgalomból. Csala Ferenc agronómus pontosan tudja, hogy „ki mint veti ágyát...“ és kora hajnaltól késő estig, de még az éjszakai szántások idején is úgy irányította a munkát, hogy a vetés ágya kényelmes, termő legyen. S lett is. Lencsetermésük, az őszi és tavaszi gabonafélék s a dohánykertészet is — Jól fizetett. Haszonnal zárult az aratás is. Sikerült az árpa, a rozs. Takarmány annál kevesebb maradt tavaszra, s Így tej, no meg tojás is... És ezzel visszakanyarodtunk a gondokhoz, amelyekből akad bőven Tompán is. A sürgős megoldást váró szakmai gondokhoz. Egy-egy munkacsoportban nagyszorgalmú emberek vannak. Időszakonként mindig sikerül a hajrá. Még a legidősebb embereknek Is — mint Antal István vagy Pavel Kostrlán — túl a hetvenen. Am a fiatalok egy része sem marad el a többitől a nagy hajrák Idején. Csornák Tibor traktoros és kombájnvezető, aki még csak tizennyolc éves, vagy az ugyancsak 18 éves ifjú Balázs Ferenc, már hajnali négy órakor nyeregben voltak az aratás Idején. S ahogy itt Tompán végeztek, máris mentek északabbra. De a fő gond ezzel még nem szűnt meg. A holnap gondja több ennél: nincs gépesített komplex-brigád. A szántást csak mennyiség-prémiummal szorgalmazzák. A vegyszeres gyomirtásnak nincs pártolója, közép- és főiskolán nincs senki a faluból. Pedig az egyesített falu ütközőpontján már épül a korszerű emeletes lakásegység, ahová szakembereket várnak. Ez lesz a csalogató. Milyen jó volna, ha innen indulnának és Ide térnének vissza a szakemberek. Az ipar varázsa a kereset varázsa. Bár az átlagos életkor 48 év, mégsem fiatal ez az átlag. Nem fiatal, mert módszereiben nem az. Hová fut Innen a fiatalság? Közeli és távol! pontok felé: Benzlna, nyelsolajszivatytyú-állomás, Gépjavltóüzem, Épltővállalat, Szalatnyai Palackozó Üzem, Pótor, Handlova... És mit hoznak onnan magukkal? Az ipari munkásságra jellemző tudatot semmiesetre sem. Pénzt! És még valamit. Valamiféle önérzetet, hogy Íme, Itthon sáros lesz a cipőnk ... Az otthoni ifjúság most kezd lassan tömörülni a testvérfalu, Horváti kultúrházában. Ott jönnek össze. Egyelőre csak szórakozni, majd minden bizonnyal tanulni is, mert nem maradhat Tompa-Horváti egyesült község sem a tegnapi és mai színvonalon. A szorgalmat párosítani kell a szakértelemmel. Nem kell hozzá egyéb, mint nyugtalan, lobogó szív. Legalább olyan, mint Piatrik bácsi szive. Nyugtalan és türelmetlen. GYURCSÖ ISTVÁN Mlhalovics János dobánykertész Tlpari László {elvétele!
