A Hét 1963/2 (8. évfolyam, 27-52. szám)
1963-11-03 / 44. szám
Új köztársaság Afrikában Csökkent II. Erisébe! angol királynő tlsitségelnek száma: Immár nem királynéié többé ■ legnépesebb atrlkal országnak. A Nigériai Államszövetség fővárosában, Lagosban 1963. oktfiber 1-én kikiáltották a köztársaságot. Nigéria ugyan továbbra is a brit áliamközösség tagja marad, államfője azonban a köztársasági elnök, miként a Commonwealth néhány más államában (India, Pakisztán, Ghana, Tanganyika. Ciprusi). Ma már közismert tény, hogy köztársasági elnökké dr. Nuamdl Aziklwe ismert nigériai politikust választják meg, akit az egész ország ismer még a kolonlalizmns elleni harc Idejéből s aki I960, oktöber 1-től, a függtlenség elnyerésétől Nigéria főkormányzója volt. A köztársaság kikiáltása Nigéria esetében nem kell, hogy sokat jelentsen, lehet egyszerű alkotmányjogi formalitás, amely az államfő képének kicserélésére korlátozódik az Iskolákban és a közhivatalokban. Ogy látszik azonban, hogy a nigériaiak számára többet jelent a dolog: a gyarmati méltat jelképező monarchia megszűntetését, a volt „anyaországgal“ fennálló kapcsolatok további lazítását. Ez a mai Afrikát jellemző fokozott önbizalom kísérő jelensége. A mai Nigéria teröletét, amelyen viszonylag fejlett kulűrával rendelkező népek feudális, illetve rabszolgatartó típusú államszervezetekben éltek, 1472-ben portugál hajósok fedezték fel, s Benin egykori néger ország teröletén 1865-ben ők alapították az első gyarmatot, de azt csakhamar elhagyták; 1786-ban a franciák léptek nyomukba, őket pedig 1851-ben az angolok szorították ki. Évszázadokon át virágzott itt a legvadabb rabszolgakereskedelem. Brit krónikák szerint egyetlen évben, 1771-ben az Afrikából Amerikába hurcolt 74 000 rabszolga felét Nigériában togdosták össze és rakták hajóra. A liverpooli hajótulajdonosok gondos feljegyzéseiből kideríti, hogy az 1783 és 1793 közti években kivitt 300 000 rabszolgáért 15 millió fontot fizettek, hasznuk ezzel szemben elérte a 12 millió fontotl Abban az időben, amikor az angolok kezdték meghódítani Nigéria egész teröletét, már nem folytattak rabszolgakereskedelmet, ellenkezőleg, harcot hirdettek ellene. A rabszolgakereskedelem elleni harc ürügyén kányszerltették például 1881-ben Dosuma lagoszl királyt, hogy mondjon le országáról, és azt „minden jogával és jövedelmével együtt“ engedje át Viktória angol királynőnek s „örököseinek, valamint utódainak örök időkre“. A gyarmatbirodalom széthullása azonban feltartóztathatatlan. Megértették ezt Londonban is, és ezért döntöttek ügy, hogy új formát adnak az angolok jelenlétének az egykori gyarmatokon. Nigéria függetlensége sem született tehát a csatatereken, hanem a brit gyarmatügyi minlsztórlum tárgyalóasztalainál, ami sok nigériai szemében leplezni próbálja a brit imperializmus valódi szándékait. Ebhez nagyban hozzájárult az is, hogy a brit gyarmati hatóságok gondosan tiszteletben tartották a meghódolt feudális emfrek kiváltságait és a törzsfők formális jogait, s a hagyományos elmekhez és rangokhoz új, brit elmeket adományoztak. A fiatal, független Nigéria sok nehezen megoldható problémát és belső ellentmondást kapott örökségbe. Például a különféle etnikai csoportok mintegy 250, nagyrészt egymástól teljesen eltérő nyelvjárást beszélnek. Noha egyes nemzetiségi csoportok (hausza, lbo, jómba, fulani, kanurl) milliós létszámúak, az ország hivatalos nvelve az angol. A Nigériai Államszövetség területe 923 900 km1 (Csehszlovákiá területének több mint hétszerese), lakosainak száma mintegy 40 millió. Az ország négy, egymással kölcsönösen versengő tartományból áll, amelyek mindegyike kiterjedt regionális autonómiával rendelkezik. Az északi tartomány, amely az ország háromnegyed részét foglalja magában, a legelmaradottabb, és mohamedán emirek uralma alatt áll. A többi tartományokban erősödőben van a nemzeti burzsoázia s a bánya-, cement-, teztil- ás élelmiszeripar, valamint a közlekedés fejlődésével nő a proletariátus száma és jelentősége is. A nyugati tartomány városaiban él a lakosságnak csaknem a fele, a tartomány fővárosa, Ibadan (800 000 lakos) a világ legnagyobb néger lakosságú városa. A fiatal köztársaság legnagyobb problémája azonban az ország gazdasági elmaradottsága ás a lakosság alacsony életszínvonala. Az egy főre eső nemzeti jövedelem Igen alacsony nemcsak az európai szinthez mérve, de például Ghana szintjének is csak a felét éri el. A nigériai kormány hatéves gazdaságfejlesztési tervet hirdetett meg az 1962— 1968-as évekre, a hatéves időszak igényes iparfejlesztési tervét azon\íc;kría Kaktuszerdő F. Uher felvételei A fulani törzshöz tartozó asszonyok útban a piacra Kolumblt érc, a legkeresettebb nigériai exportcikkek egyike ban a helyi gazdaság erőforrásaiból legfeljebb csak fele részben lehet megvalósítani. A kormány ezért hosszú lejáratú hitel iránt és Idegen tőkebefektetést szorgalmazó kérelemmel fordult az USA-hoz, Nagy- Brltannlához ás a Német Szövetségi Köztársasághoz. Sok nyugati szakember van itt, sőt nyugatnémet katonai oktatók is működnek az országban. Felelős nigériai politikusok ennek ellenére azonban mindig kifejezésre juttatják a semlegesség és az el nem kötelezettség politikája Iránti hűségüket. Az utóbbi időben erőteljesen kiállnak az afrikai egység eszméje mellett, s ennek az egységnek az érdekében remélhetőleg megszűnik az áldatlan versengés Is Nigéria és Ghana között. Nigéria elvetette az Európai Közös Piachoz való csatlakozás gondolatát. Lagoszban nemrég megalakult a Nigériai—Csehszlovák Baráti Társaság, melynek elnöke, Gyeken herceg — egyébként a már említett Dosuma király leszármazottja — a napokban meglátogatta közársaságunkat. —ta— A nigériai városok és falvak Jövendő tervezői
