A Hét 1963/2 (8. évfolyam, 27-52. szám)
1963-10-27 / 43. szám
Bakkhosz megkönyörül I Szombaton zuhogott az eső, Pandi Lajos, a szüreti ünnepély fő szervezője és rendezője olyan elkeseredett ábrázattal figyelte az Időjárást, mint aki a saját temetésére készül. Érthető Is, hetek őta készítik a dolgot, most az egészet mossa el az eső! De Bakkhosz megkönyörült a derék kultúrmunkásokon. — Vasárnap reggel kiderült az ég, az utak felszáradtak, s bár a szél éles volt, mint a borotva, a veszély elvonult. A kisgéresl borospincék környéke lassan benépesül. A kisgéresl szüreti mulatságoknak régi hagyományuk van, kedves népszokásokkal, vidám felvonulással tarkítva. A mat ünnepély fő célja, a már leginkább csak az öregek emlékezetében élő hagyományok felelevenítése lenne. Az ünnepély felvonulással kezdődik. Az élen hordókkal megrakott ökrösszekér, utána lovas pótkocsi szőlőhegy-modellel, népviseletbe öltözött lányokkal, aztán traktorral vontatott pótkocsi, mulatozó legényekkel. őket egy hét lovasból álló bandérium követi. A lovasok hagyományos népviseletben, csak a bő gatyát váltotta fel a nadrág. S végül lányok, legények gyalog — a leleszi tánccsoport tagjai. A felvonulásban persze — Járási szüreti ünnepélyről lévén szó — nemcsak a kisgéresiek vesznek részt, itt vannak a környező falvak — Szentes, Lelesz, Kiskövesd, Nagykövesd — küldöttei is. A lovasbandériumot például a nagykövesdiek hozták. Megérkezünk a borospincékhez, ahol már igencsak vidám lett a világ, öt helyen is pattog a tűz, serceg a malacpecsenye, főzik a bírkapaprikást, mérik a bort. A bor persze még tavalyi, esetleg tavalyelőtti. Micsoda bor! Az emberfia ne sokat Így ék belőle, ha nem akarja elveszíteni önmagát. Jó bor, jó egészség! Helyes, helyes, de csak mértékkel, hogy jusson Is, maradjon is —ahogy azt a kisgéresiek teszik. íme, ez itt, amiből András bácsi kínál, éppen négy éves, Az ünnepi beszédeket népművészeti bemutató követi, tánccsoportok, énekesek. Igen nagy sikere van a hetvenkilenc éves Kistóth András anekdőtázásának. András bácsi egykori szüreti élményeit meséli el, tréfás dalokkal, rigmusokkal fűszerezve. Bácskái József, aki népdalokat énekelt és a lelesziek tánccsoporja szintén megérdemelt sikert aratott. Ezután rázendít a zenekar, s a ponyvával bevont „parketten’ felkavarog a tánc. A népmulatság — amely gondolom, reggelig tartott — sem volt teljesen hagyománymentes: a twisztet gyakran váltotta fel a csárdás, s kellemesen meglepett, hogy senki sem akart rá foxot, vagy bugi-vugit táncolni. A kisgéresl nagybéles és disznó-hurka feledhetetlen a számunkra. Csak röviden Ha jól tudom, ez kisgéresl borospince. „Bort, búzát, békességet“ — koccint velem valaki, akit az imént még ismertem. Bort, búzát, békességet! — kedves bácsikám, de most már tessék megmondani, merre vannak a kijáratok. Hogy csak egy van? Egy, csak egyetlenegy? Nagyon helyes... De hol? ZS. NAGY LAJOS Prandl Sándor jelvételei
