A Hét 1963/2 (8. évfolyam, 27-52. szám)

1963-10-27 / 43. szám

M bar Bevezető Szüret A domboldal tele van szüretelővei. Tarka­barka kendők, buksi gyerekfejek, felpúpo­zott puttonyok imbolyognak dombra fel, völgybe le. Jó termés volt az idén, sok sző­lő termett, s ami talán még lényegesebb, a szőlőszemek duzzadtak, nagy a cukortar­talmuk. „Jó bor, Jó egészség“ — mondja a nóta, nos az idén jó borban legalább is itt, Kisgéresen nem lesz hiány. Egyetlen dolog hiányzik ezen a szüreten: az ének. Mintha a kisgéresiek nem tudná­nak énekelni. Hegedűs Árpád ugyan azt mondja, hogy lesz itt ének, még tánc is, csak várjuk meg a végét. Vasárnapra járási szüreti ünnepélyt készítenek a kisgéresi bo­rospincéknél. Hát azt megnézzük I Hegedűs Árpád egyébként tanító, most ne­vetve, nem csekély öngúnnyal meséli, hogy a mai napon csődöt mondott pedagógiai tu­dománya. A gyerekek iskola helyett kivo­nultak a szőlődombra, a tanítás elmarad. Mit tehetünk, mondja, egy nap nem a világ, majd behozzuk a tananyagot. A kényszer­­szünet azzal a haszonnal jár, hogy Hegedű­sök is leszüretelhetnek. Itt az egész család. A szekéren három hordó, az elsőben, ha. jól látom, konkotjdia, emebben meg otelló. De az is lehet, hogy más, nem vagyunk szőlő­szakemberek. Persze a szőlőevéshez szak­tudás nélkül is hozzáláthat az ember, kü­lönösen, ha valakit olyan szívélyesen ki nálgatnak, mint bennünket. Hegedűsék ép pen befejezték a szüretet, s az áldomásra minket is megínvítálnak. Az áldomás szil­­vóriummal kezdődik, diós kaláccsal ér vé­get. A diós kalácstól még sofőrünk is meg­­engesztelődik, s arra kéri Pandi Lajos Cse­­madok járási titkárt, a főnökét, hogy ment­se ki őt az iskolában. A titkár szívesen tesz eleget a kérésnek, annál inkább, mivel 6 is az ipariskola előadója, s így önmagát Is iga­zolhatja majd... Elbúcsúzunk a vasárnapi viszontlátásig. — Hány hektár szőlőjük van, elnök elv­társ? — Tizenöt. — Hányán művelik? — Tizenöten. Főleg nyugdíjasok: Kovács András vezetésével. — Milyen termés mutatkozik? — Nálunk közepes. Negyven-negyvenöt mázsa. — Nem éppen sok. — A tagoktól még körülbelül hatvan má­zsára számítunk. — Az ünnepélyre mit készítenek? — Hadititok! Találkozás egy képviselővel Azt persze igazán nem gondoltuk volna, hogy éppen itt, a dombok alatt találkozunk egy nemzetgyűlési képviselővel. Berta Já­nosnak hívják, s kerékpáron igyekezett megnézni a szövetkezet szőlejét. Mert azt is tudni kell, hogy Berta János, a kisgéresi EFSZ elnöke. Nagyon sietett, de azért egy villáminterjú terjedelméig futotta az idejé­ből. szőlődomb alatt diófa, a diófa alatt egy kék Sedan, a kocsi alatt a sofőr, ke­zében franciakulcs. Ajkáról halk imaként szállnak a szitkok: Valakinek az őseit em­legeti. Megjelenik. Valakinek az őse: Miért szidsz? Gépkocsivezető; Mert így most már sem­mi esetre se jutok el az iskolába. Az ős: Te még iskolába jársz? Vezető: Igen, az esti ipariba. Az ős: De hiszen estig még van idő. Vezető: Jó, jó, csakhogy a tanítás dél­után kettőkor kezdődik. Az ős: Most félhárom. Vezető (csúnyát mond). Az ős: Látom, Ideges vagy. Az utasaid hová tűntek? Vezető: Szüretelnek. Az ős: No hiszen, beadnak azok a szü­retnek. Vezető: Én is azt hiszem (ismét csúnyát mond), beszélhetne a fejükkel. Az ős: Én velük? No még csak ez hiány­zik I (Rémülten el). Vezető (tovább szitkozódik).

Next

/
Thumbnails
Contents