A Hét 1963/2 (8. évfolyam, 27-52. szám)
1963-10-27 / 43. szám
A mozabiták földjén Vannak helyek a világon, amelyekről at ember azt hihetni, bogy ott megállt az (dó. Ilyen terület a mozabiták földje ia az algériai Szahara éezak) peremén — teli talánnyal éz titokzatossággal. Több mint 500 kilométert kell Algirbúl délre utazni, hogy u ember el- Jeseon a mozabiták földjére. Szent városokrúl és ősi szokásokról olvastunk. Mi azonban nem az ókor kutatóiként érkeztünk ide. Az ój nyomait kerestük. Vajon hogy találkozunk velef Ilyen és hasonló gondolatok foglalkoztattak, miközben órákig tartó utazás után kocsink egy szakadók széléhez érkezett. Innen kitSoflen aszfaltozott gzerpejntln-utakou ereszkedtünk le. Néhány éles kanyar után feltűnt előttünk Ghardaja, a mozabiták országának fővárosa. Száz és száz apró ház, szűk utcák, mindezek fölött szinte Őrködni látszik egy mecset karcsó minaretje. Ott, ahol ma Ghardajn és a mozabiták többi négy városa fekszik, 1000 év elótt nem volt más, csak a sivatag. Menekültek voltak azok, akik - nem riadva vissza semmi fáradságtól — házakat építettek és kerteket telepítettek itt. A mai mozabiták csatlakoztak a khárldzslta mohamedán felekezet ibádita ágához. (A szekta Abdallah ben Ibádról kapta nevét, aki II. Morván, az utolsó omajjád kalifa idejében élt.) Az ibáditák elkeseredett ellenállást fejtettek ki a VIII. században a kalifák fényűzésével szemben. Önmegtartóztató, szigorúan aszkéta éietmödot folytattak és a vagyonegyenlőség elvét hirdették. Az ibáditáknak az ortodoz iszlám feudális urai részéről mindenütt üldözésben volt részük, de Így is kitartottak elveik mellett. (Ibáditák élnek ma Ománban, Zanzlbárban és Tripolitániában.) Az algériai ibáditák az üldözés elöl a sivatagba menekültek. Itt — más településektől távol — sajátos életmódot alakítottak ki. Még ma is megvan a régi törzsi tagozódás. Azok az ibáditák, akik a mai Ghardaja oázis körül telepedtek el, M’Zabnak nevezték el országukat. M'Zab annyit jelent, mint „esőszóró“. A hagyomány azt tartja, hogy Allah maga nevezte el Így az országot, amelynek igen nagy szüksége van az esőáldásra. Országukról ra’zabltáknak vagy moabitáknak nevezik magukat az itteniek. A legkisebb sejt a család, a hachir. Több család guebilát alkot s ezek fölött áll a község, az arch. A M'Zab élén az imám áll. Ha az ember ismeri a mozabiták történetét, megérti, miért őrizték meg a mai napig annyit szigorú erkölcseikből, ősi szokásaikból. Mind az öt mozabita városban — Ghardaja, Béni Iszguen, Melika, Bu Nura és El-Ateuf — titokzatos csönd uralkodik. Sehol sem hallani énekszót. Nem látni egyetlen vendéglőt, kávémérést. Ghardajában szeszesitalt és dohányárut csak a franciák által a város szélén a turisták és az olajtársaságok műszaki személyzete számára épített szállodábán lehet kapni. Béni Iszguenben örültünk, hogy a városka egyetlen rendőrét sikerült kísérőnkül megnyernünk. Az 0 védőszárnyai alatt mindenütt körülnézhettünk. Meglátogattuk a temetőt Béni Iszguenben. Mindegyik sir négyzet alakú kőrakásra emlékeztet, melynek minden oldala egy méter. A sírkő olyan mint valami bőrzsák. A kődarabok számáról és nagyságáról Ismerik fel a hátramaradottak, ki nyugszik a sírban. Az itt elhelyezett tál, kanál és ételmaradékok célja, hogy megkönnyítsék az elhunyt bolyongását az Allahhoz vezető úton. Láttunk asszonyokat, akik friss vfzzel töltött korsókat helyeztek el szeretteik sírján. A mozabltáknál, a többi berber fajú néptől eltérően, a nő különösen alárendelt helyzetben van. Szigorúan őrködnek a nők elkülönítésén. Amikor nőket akartunk fényképezni a piacon, figyelmeztettek: idegennek nem szabad látnia a mozabita nő kezét! Béni Iszguenben még mindig érvényes a tilalom: az éj leszállta után európai nem tartózkodhat a szent város falai közt! A mozabiták városai — legyen az Ghardaja vagy Béni Iszguen — erődként állnak a sivatagban. Hadzs Szmail Mohamed el Ataf kertje: a kemény munka itt is meghozza gyümölcsét. Az utcákon jobbára csak férfiakat és gyerekeket lehet látni, csak ritkán sűrűn lefátyolozott nőket, akik a legszigorúbbb elzárkőzottságban élnek otthonuk négy fala között. Evekkel ezelőtt nappal sem lehetett a mozabita városokban egyetlen ember árnyékát látni, ha egy Idegen haladt végig az utcán. Mi már egy másik Béni Iszguent ismertünk meg. Egyre jobban kilépnek a város lakúi szigorú elzárkúzottságukből. Ebből is érezhettük, hogy ide is betört az új idők szele. Itteni szokások szerint udvariassági látogatást tettünk Ghardajában a polgármesternél. A kormány csak néhány héttel ezelőtt nevezte ki. Egy vastagfeiú, kápráztatóan fehér ház első emeletén lakik a családjával. Tea és sütemény került az asztalra, s az új ghardajai polgármester nehézségeiről mesélt. Mint partizán harcolt Nyugat-Algériiban a franciák ellen, és két évig börtönben ült. Ben Bella kormánya megbízta, hogy Ghardajába jöjjön és vegye át itt ezt a fontos hivatalt. Mohamed Ben Laribt azelőtt földműves volt. Értett a munkájához, és fegyverrel is megtanult bánni. De kormányozni, vezetni, megszervezni az újjáépítést — ez új dolog és nagyon-nagyon nehéz. Mohamed negyven éves. Be kell hoznia, amire fiatal korában nem volt lehetősége, megfelelő képzettségre kell szert tennie. Hogy rendeleteket adhasson ki, jél kell tudnia írni. Nehezebb Mohamed Ben Laribi számára a környezetét megszokni. 0 nem mozabita. Az új polgármester mesélt a Mozabltaföld mezőgazdasági problémáiról Is. Itt nincs sző a francia földbirtokok kisajátitásárél. A pálmaligetek M’Zabban a fügetlenség kivívása előtt Is a helyt lakosság tulajdonában voltak. Itt nem veit kifizetődő a franciáknak mezőgazdasági üzemek létesítése. Csak a legkeményebb munka árán lehet a rekkenő hűségben, a rendelkezésre álló kevés vízzel Jé termést elérni. Hadzs Szmail Mohamed el Atal családi birtokán meggyőződhettünk erről. Dédapa, nagyapa, unokák ás unokaöccsök együtt dolgoznak a gyümölcsösben. Az emberek fellélegeztek a felszabadulás éta. Most nyugodtan learathatják azt, amiért véres verejtékkel megdolgoztak. A függetlenség kivívása előtt a mozabiták sohasem lehettek biztosak afelől, nem jelennek-e meg francia járőrök és nem kobozzák-e el a termést. Az itteni parasztok Is segítették a felszabadító hadsereget élelemmel és ivóvízzel ellátni. Fiaik az FLN soraiban küzdöttek. Ma ott ül kópvisellójük az algíri nemzetgyűlésben — egy orvos, aki Hadzs Szmail Mohamed el Ataf kiterjedt családjához tartozik. A Ghardaja fölötti hegyen még ott pöffeszkedik a francia gyarmati hadsereg 2000 főt befogadő hatalmas kaszárnyája. Azonkívül szállodánkkal szemben egy idegenlégiós erődüt Is láttánk. Az algériai nemzeti gárda ezzel szemben itt kicsiny, hozzávetőlegesen 30 főre becsültük. A volt francia rendőrállomáson laknak és a rendfenntartó szolgálatot vették át Ghardajában. Az új algériai rend a sivatagban ax első nagy lépés a szabadsághoz vezető úton. Itt is csak most kezdtek el — még kissé bizonytalanul és ügyetlenül — élni a frissen elnyert szabadsággal. A szabadság azonban előbb-utébb megterml a maga gyümölcsét a sokat szenvedett Algériában Is. GERHARD ZAZWORKA H. Kessner felvételei
