A Hét 1963/2 (8. évfolyam, 27-52. szám)

1963-10-27 / 43. szám

H&fjyUtdxnOf /**

Az „utánpótlás" magyaráz

Egy látogatö

Mate) GajdaC elvtárs, a kiállítás egyik szer vezóte

Ml az ördög, mondhatná valaki, Ilyen Is van?

Hát van. A hetivásárok, kirakodó nagyvásárok és különíéie napi vásárok sorában most megjelent egy újabb hasznos vásárféleség (hivatalos nevén Újltójavaslatok Kiállítása és Börzéje), amelyet az észak-szlovákiai kerület Szakszervezeti Tanácsa rendezett, a bratislavai Szovjetbarátság Házában. Ezen a kiállításon a kerület újítóinak már megvalósított ötleteit, Javaslatait lehet megtekinteni és megvásárolni. (Persze, nem pénzért, elég, ha az Illető üzem érdeklődik az újítás

Ján Zámoünlk újítása iránt bizonyára érdeklődnek majd a szakemberek

iránt és bejelenti rá igényét, a vásár máris megtörtént.) Gazdasági életünk régi és egyben fontos problémája az újítómozgalom, az újitójavaslatok kérdése. Ha min den elméleti tökéletességgel rendben lenne e kérdés körül, a termelés hajtómotorja és az emberi alkotóerők felszabadító mozgalma lehetne az újítómozgalom. Hogy ez nincs még így, mindenki tudja. A javaslatok elfektetéséről, a megvalósítások körüli huzavonákról, a bürokratikus útvesztőkben eltűnt ötletekről sokat írunk és beszélünk. Bratislavában most a kérdés komoly kezelésének kiváló példáját láthatjuk. „Nem csak bemutatjuk az ötleteket — mondták a kiállítás rendezői —, de arról is gondoskodunk, hogy az üzemek megvalósítsák őket.” Ez az ő újításuk az Űjítőjavaslatok Kiállításának megrendezése terén.

De hogyan is csinálták mindezt? Legtöbb esetben még a megvalósított újítójavaslatot is csak az illető üzemben ismerik. Pedig bizonyára sok más helyen is felhasználhatnák, ahol hasonló jellegű termelőmunka folyik. A kiállítás éppen ebben az irányban akarja kiszélesíteni az újítómozgaiom hatását és erejét. Mintegy százhúsz elfogadott és megvalósított újítást állítottak ki, de a kerület több mint ötszáz újítójának ötleteit megtaláljuk pontosan leírva, technikai adatokkal és utasításokkal. S kezdődik a börze. A kiállítás minden napja egy-egy szakma napja, az egyik a bányászaté, a másik az építkezésé, a gépészeté, a közlekedésé, az egészségügyé, a fogyasztási iparé stb. Ezeken a napokban az illető szakma vidéki szakemberei, az üzemek megbízottai ösz-Prandl Sándor felvételei

szegyűlnek a kiállítás tanácstermében és átnézik azokat az újításokat, amelyeket üzemükben fel tudnának használni. Megkapják a kért tervrajzokat, otthon bevezetik üzemük újitókönyvébe és felelnek azért, hogy az újítás a gyakorlatba is bevonuljon. A Kerületi Szakszervezeti Bizottság aztán — újabb újítás — időről Időre ellenőrzi, hogy az előre megtárgyalt harmonogram szerint megvalósítják-e a „megvásárolt” újításokat.

A kiállítás másik érdekessége a tanácsadó kabinet, ahol szakmai vagy jogi kérdésekre kapnak választ az újítók. Hogy milyen kérdések merülnek fel? Íme, egy a sok közül: A beadott egy kidolgozott javaslatot, de az illetékes ügyosztályvezető fiókjába süllyesztette. B ugyanezt a javaslatot (természetesen ugyanannál az üzemnél) beadta egy fél év múlva, Javaslatát elfogadták és megvalósították. Jutalmat kapott érte. A azt mondja, hogy B ellopta az ötletét. Mit kell tennie?

Ehhez hasonló esetek tucatjai mutatják, hogy az újítómozgalomban sok még az eltávolítandó fékezőerő. Akik közelebbről ismerik a problémákat, azt mondják: ahhoz, hogy az újítómozgaiom termelőerővé nőjön, fokozott komolyság, sok szív és megértés kell. S mindenekelőtt becsületes és önzetlen hozzáállás, amely a jutalom mellett a seglteniakarásra helyezi a fő hangsúlyt. Az emberi lelemény és találékonyság lehetőségei végtelenek, csak okosan kell kihasználni. S ez a kiállítás egy lépés afelé, hogy okosan kihasználjuk munkások és műszakiak, egyszerű dolgozók és mérnökök apróságoknak látszó, sok-sok okos ötletét.-duba-