A Hét 1963/2 (8. évfolyam, 27-52. szám)
1963-10-20 / 42. szám
•„ //, o t/r////s//.’/e//e f/r/,r « ( Több mint kötelesség Vitáink során csaknem minden hozzászóló az maradt, ami azelőtt volt: a gyermekirodalom passzív és közömbös szemlélője, és nem „fecsérelt rá“ senki egyetlen szót sem. A vita után javulást reméltem e téren. A helyzet felismerését s némi törekvést, hogy benépesedjék irodalmi életünk e fehér foltja. Ez a feltevésem nem volt naiv és alaptalan, hiszen több mozzanat és kedvező körülmény utal rá. Többek között az is, hogy költőink és íróink zöme mint szülő és tanít , gyermekeket nevel. Kétszeresen apák és anyák, akarva akaratlapul élik a gyermekek világát, tehát kétszeresen hivatottak arra, hogy alkossanak is gyermekeik számára. Megengedem, hogy bizonyos írótípust ez a körülmény éppen elvezet a gyermekek életvilágától, ez azonban inkább kivétel, s nem mendok le arról a meggyőződésemről, hogy igenis, vannak feltételek arra, hogy irodalmunk a gyermekeknek az eddiginél többet, színesebbet és értékesebbet nyújtson. Elsősorban ez a felismerés ösztönözte a Kis Építő szerkesztőségét arra, hogy egy a gyérinekirodalom kérdéseivel foglalkozó értekezletet hívjon össze. Nem mintha egy Ilyen értekezlet véglegesen megoldhatná a problémát, véleményünk szerint azonban mégis várható, hogy mint az első ilyen rendezvény, felszínre hoz sok érdekes, eddig figyelmen kívül hagyott mozzanatot, amely befolyásolja gyermekirodalmunk sorsának alakulását, tisztáz egyes kérdéseket, buzdítást nyújt, s végeredményben javulást is eredményezhet. Gyermekirodalmunk problémái lényegében nem sokban térnek el irodalmunk általános kérdéseitől. Mégis érdemes különválasztani, mert az azonos problémák ezen a területen sok esetben eltérő orvoslást igényelnek. Vegyük például a rossz s a modern versek kérdését. Mert sajnos, a nálunk megjelent és megjelenő gyermekversek között sok volt és még most is elég az olyan semmitmondó alkotás, amely csupán színvonala miatt szorult a téves módon alacsonyabb rendűnek tartott irodalom, a gyermekirodalom mezejére. Gyermekeinknek tehát jóval igényesebb, jobb verseket kell adnunk. Am bármennyire is csodáljuk a gyerekek fogékonyságát az aránylag igényes versek iránt, elragadtat képzelettársító képességük, a gyermekek költője nem lehet szertelen és felületes, nem engedheti meg magának a fogalmak olyan nagy általánosítását és merész társítását, hogy elvesszen a logikai fonál. A jó gyermekversekben a képek is megkövetelik a gyermek Ismeretéből vett támpontot; igényes ritmus, csengés, akár szójáték kell a gyermekversbe. És könnyedség, meg varázslat — költészet a szó legteljesebb értelmében. És mindamellett gyermekverseinknek végre ki kell evickélnie az állatvilág örök témáiból, legalábbis észre kell venniök korunk új tárgyi világát, a ma sajátos színfalait. Azt hiszem ezen a téren is, mint a nevelésben általában, érvényesülnie kell a pedagógiai bölcses ségnek, az oktatásba tudás módszeres, megfontolt adagolásának, mely tekintettel van a gyermek felfogó képességére, s arra vezeti, hogy kényszerüljön igénybe venni azt, amit már tud. Aki ezekben a követelésekben a költői szárnyalás gúzsbakötését, korlátozását látja, látszólagos csalódás áldozata, ami csupán kívülállóval történhetik meg. Aki e kérdésekben- járatos, a költészet beláthatatlan távlatai nyílnak meg előtte. Nagy kár, hogy legfiatalabb költőink tudomásom zerint egyáltalán nem érdeklődnek a gyermekirodalom iránt, s nem keresik az alkalmat, hogy lemérjék a legelfogulatlanabb olvasók, a gyermekek reagálásán költői szavuk mágikus hatását. Érdemes megemlíteni, hogy a cseh költészet középgárdája (Siktancék), de a legfiatalabbak is, például Hanzlík sok-verset jelentetnek meg a cseh „Matefidouéká“-ban, s mondhatom, Hanzlíkban gyermekversei révén újabb színeket, vonásokat ismertem fel. A költővé vált egykori gyereket, aki azért lett olyan költő, amilyennek tudjuk, mert egykor olyan gyerek volt, amilyennek verséből érezzük. Érdemes volna elgondolkoznia ezen Cselényinek, Tóth Elemérnek, meg a többieknek. Nem kevésbé problematikus a gyermekek számára írt prózairodalom. A Hét irodalmi vitájában már megemlítettem, hogy a többi lap mellett a gyermeklapok is - ézirathiánnyal küszködnek. Erre a Kis Építők néhány munkatársa figyelemeztetett a szerkesztőségben veszteglő kéziratára. Nos, igaz, vannak kézirataink, ez azonban sajnos, nem jelent anyagbőséget. Az olyan írások, amelyek sokszor külső okokból íródnak, s magukon viselik a sorozatgyártás jegyét, nem járulhatnak hozzá a kézirathiány kiküszöböléséhez. Ezenkívül a Kis Építőnek mint folyóiratnak vannak különleges követelményei is az írások terjedelmét és tárgykörét Illetően. Az ilyen szempontok mellőzése nem vezethet szoros és hasznos együtműködéshez. Gyermekirodalmunkkal szorosan összefügg a gyermeklapok és Könyvek illusztrálása. Ezek eléggé magukon viselik annak a viszonynak a jegyét, amely az írók és a képzőművészek között van. Az írószövetség gyűlésein többször hangzott már el óhaj, amely az írók közeledését kívánta a Bratislavában élő más művészekkel. Sajnos, elég kevés írónk tudja, hogy. Bratislavában igazán neves képzőművészek élnek és szorgalmasan alkotnak. Azt hiszem kölcsönös megismerkedésük jelentősen gazdagítaná mindazt, amit gyermekeinknek nyújtani szándékszunk. Ilyen módon született meg például Gyurcsó István Megy az ember című verseskötetének ötlete. Az illusztrátor, Barta Gyula festőművész a költővel kölcsönösen sugalmazó beszélgetéseket folytatott, azzal a céllal, hogy az adott témát a lehető legmélyebben kiaknázzák. Utoljára hagytam, bár első helyre kíván-SZIROTYÁK DEZSŐ RAIZA kozna a gyermekköny'vek Kiadásának problémája. Könyvkiadásunk mértéktartó és arányos, irodalmunknak ezt a területét Is úgy sújtja, mint a többit. Tudok a könyvkiadó szerkesztőségében fekvő kéziratokról, de ez nem minden. Talán közülük néhány meg Is érdemli, hogy, ott vesztegeljen. Inkább az a körülmény báni hogy könyvkiadásunk nem is ösztönöz embereket, írókat, költőket, hogy gyermekek számára is alkossanak. Sokan lebecsülik, különösen a leporellókban a szöveget, s azt mondják, magyar gyermeknek meg szlováknak egyaránt megfelel ugyanaz a könyvecske. Ez nem igaz, s hogy nem igaz, csupán az tudja igazán megértem, aki ismeri a költészet és a képzőművészét kölcsönös hatását bizonyos nemzeti kultúrán belül. Vanak tehát bőven problémák s reméljük a Kis Építő értekezletén napirendre kerülnek. Szeretnénk, hu mindenki segíteni akarással jönne az értekezletre és tudatosítaná, hogy az ifjú nemzedék nevelése mint mindig, korunkban Is felette felelős és igényes feladat: Több min> kötelesség! PETR1K JÓZSEF 9
