A Hét 1963/2 (8. évfolyam, 27-52. szám)
1963-07-14 / 28. szám
Aranymosók ivadéka Nincsen maradásom, messzire kell mennem, elhagyott vidéken egyedül keresnem, enyhületlen állnom a forróság delét, és a keresésből nem tudom, mi elég. Szűrnöm a homokot csodát váró kézzel, s látnom, a sejtett kincs miként omlik széjjel, Markolnom a szelet, paskolnom az esőt, követnem a fényt, a végtelenbe veszőt. Ki egyszer elindult felderítő útra, azt visszatartani száz kudarc se tudja. Visszatérő lázban remeg teste-lelke, örökké indulna véges-végtelenbe. Csillag-villanásnál gyorsabb az én vágyam, pedig súlyos évek terhelik a vállam. Kincs érő szó földje, feléd vezet a jel; hajszolt testem, bírod még az utat? Felelj! Mindegy, mit rejtenek előlem a partok, száguldva, botolva csak feléjük tartok, akad még szép és jó, ezt keresem híven, szomjas lelkes elé papírra vetítem. • pH Q $■> > cß N ■O o3 N Düh nélkül Hogyha beborul, hadd essen, vihar nélkül, szép csendesen. Ha villámlik is, ne sújtson, ne gyilkoljon és ne gyújtsonl Ha végképp kiapad benned s szólalást ér a türelmed, ne hajtsd az ellen malmát, ne verd az évelő szalmát. Az őszinte, fontolt szavak, bajt, sérelmet gyógyítanák. Ha az é'pülő világban itt-ott fonákság, hiány van, azt, mi épült, s máig áll itt, nem romboljuk alapjáig! Túl a szón, s a sértett énen, érven és az ellenérven, amit lehet kezdjünk újra, ez az emelkedés útja! Számadás Nincs adósságom, követelésem, ritkán ejtenek egy jó szót értem. Álbarátok közt magam maradtam, Keveset kértem, keveset kaptam. A képmutató más számadást ad, kívánatos és kedves a látszat! Aki úgy beszél, ahogyan érez, nehezen jut könnyebb kenyérhez. Nem egyidős az alázat vélem, nevelték, verték belém sok éven. Számtalan házban jövevény voltam, mást sem tettem, csak alkalmazkodtam. Nem dédelgetett soha az élet, ha rólam volt szó, nem volt kímélet. Vadrózsa vagyok sok-sok tövissel, de az érzésem bársonyos, hidd el. Keveset kértem, keveset kaptam, képmutatók közt — Igaz maradtam. Te meg én Ha nem vagy itt, magányos éjszakámon kerül az álom, helyem sem találom. Nappalom is hiányoddal van telve, közömbös az, mi veled érdekelne. Élet ez is, de lelkesedés nélkül, oly épület, mely tervek nélkül készül, nem találja helyét az ajtó s ablak, itt sem vagy, ott sem — hiába kutatlak. Az életed s az életem egy élet, ez a kapcsolat, mely összefog véled; sosem tudom, melyik kezd, melyik folytai, s ha nem látlak, mindig kereslek, hol vagy. Kétlaki élet Az én sorsom oly mostoha, nem engedi soha, soha, hogy tehessem kedvem szerint, mi érdekel, újból megint mást dolgozom, mert élni kell. Egész kenyér és fél siker napom bére, — ez jut nekem —« forgácsolom az életem, szabdalqatom időm s erőm, pedig így túl a delelőn állapodnom úgy kellene, ha valaki segítene. Tömérdek szám, tétel, adat, megterhelte az agyamat, s talán kár volt az évekért, már megfogant majd elvetélt sok gondolat, — hogy kimerít a tett, mely nincs kedvem szerint. — Nehéz élet a kétlaki: mást tenni, mást óhajtani. Nyomasztó a kettős szerep, nekem egy kell, egyetlenegy! 11
