A Hét 1963/2 (8. évfolyam, 27-52. szám)
1963-10-13 / 41. szám
r Szószátyár legények nevezték el így Terka nénit, pedig /alójában özvegyasszony yolt. Hadiözvegy. Néhány hetes házasok voltak, amikor férjét behívták katonának, aki aztán a fronton elpusztult. Azóta talán már férjhez is mehetett volna Terka néni, 'de nem ment. Amikor még a szülei éltek, akadt is kérője, de az — ki tudja miért — kosarat kapott. Aztán elárvult, szülei meghaltak, magányosan és szerényen élt malomsori házának két szobájában. A szövetkezetbe járt dolgozni, otthon kacsákat nevelt. Munka után hosszan üldögélt az Ipoly partján, figyelte a kacsák cikkázását, és kesergett a felette elmúlt harminchat esztendő fölött. Különösen mióta elmaradt a házához járó özvegy Pál Dénes látogatása, és Így az utolsó házassági kísérlet is kudarcot vallott. Tágranyílt a szeme, amikor az öreg Bárfai Mihály, aki egyébként a tanács elnöke, jól megmondta neki a magáét: — Terka, Terka! Kár volt elvadítani a háztól Pál Dénest. Jóravaló özvegyember az. Tudhatod, hogy házat is épített az Újsoron. Dolgos is. Szorgalmas is. Terka néni makacskodott. — Ez azl Házat is épített. A fiának. Ráíratja. Hát csak Írassa, engem meg hagyjon békességben. Nyugalmat akarok, semmi mást. Bartal Mihály felemelte az ujját, s úgy tartotta az arca elé, mint egy életre kapott felkiáltójelet. Közben mereven a szemébe nézett, majd hirtelen hátraereszkedett a botjára és tenyerével végigsepert maga előtt a levegőben, mintha legyeket hajtana. nyelmes rekamiét vásároltak, és azt tét-: ték az ablak mellé. A modern bútordarab kicsit furcsán hatott a barnára pácolódott, fényevesztett asztal és a merevhátú székek között. A lakbért három hónapra kifizették. Az új pár nászágyát az örömanyák vetették meg, nagy vázákban virágokkal rakták tele a szobát, sóhajtozva rakosgatták, simogatták a hófehér párnákat, felhajtották a paplanokat, megnézték, hogy nem vet-e ráncot a lepedő. . Az esküvő napján Terka nem volt otthon. Azt mondta, hogy Hosszűfalura megy a rokonait meglátogatni. A csoportvezető kicsit évődött vele, hogy biztosan a mun^ ka elől szökik, most cséplés idején, de amikor látta, hogy milyen rosszul esett ez az asszonynak, sző nélkül elengedte, még jó utat is kívánt neki. Mire Terka hazatért a látogatásból, a fiatalok teljesen berendezkedtek a lakásban. Az asszonyka nyitott ajtót, látszott rajta, hogy most ugrott ki az ágyból, nem volt megfésülve, szétbontott szőke haja úgy ragyogott az arca körül, mint az öszszekúszált napsugarak, szeme fényes volt és mégis kicsit bágyadt, szája pirosán duzzadt és amikor Terka pillantása a nyakára esett, gyorsan begombolta pongyolája legfelső gombját. Nagyobb zavarban volt Terka. Köszönésfélét dadogott, aztán megemberelte magát és száraz hangon jókívánságokat mondott a házassághoz, majd sietve a szobájába vonult. Ott fülelt, nem hall-e nevetést, vagy kuncogást, de a szomszéd szoba néma volt, úgy látszott, hogy a fiatalok' egymás fülébe sugdosva beszélgettek. Terka az úttól fáradtan kiült az Ipoly partjára, megetette a kacsáit, nézegette őket és különös öröm töltötte el, mert úgy vélte, hogy megismerték őt. Amikor kuko^ rícát szórt nekik, úgy rohantak oda, mint a kiscsibék, anyjuk kotyogására. Elnézte őket. Csak sötétedő estén került vissza újra a házba, A fiatalok az ágyban vacsoráztak. Hideg rántott húst ettek, hozzá uborkasalátát, A hús lagzimaradék volt, a salátát az asz-j szonyka készítette. Ez volt az első „főztje“, Laci, a férj katonákat vágott a kenyérből és a húsból, úgy rakosgatta felesége szájá-: ba. Utána sört ittak, magasból öntötték pohárba, hogy jó habos legyen. Jóllakottal! feküdtek egymás mellett, némán, mereng-: ve, és hosszan csókolództak. Másnap délután, amikor Laci vízért ment a konyhába, találkoztak egymással. — Úgy gondolom, tanító úr, hogy jó len-, ne a főzésről beszélni a feleségével.., mert ugye, fognak itthon főzni? — kezdte Terka a beszélgetést. A nagydarab fiatalember elmosolyodott, ‘— Nem voltam én még űr senkinek' sem. A kollégák elvtársnak szólítanak, a gyerekek meg bácsinak, tanító bácsinak, otthon csak Laci vagyok, Nesztikém meg azt mondja, hogy... Terka is mosolygott már. ■— Akkor legyen Laci,,, Jó? A tanító hallgatott, de bólintott és azon gondolkozott, hogy hogyan szólítsa ezt a szikár, kórószerű nőt, akinek olyan véi kony a szája és olyan hideg a szeme, de mosolyog. Elkerülve az egyenes megszól lítást, megkérdezte: i— Szóljak most a feleségemnek? ij •— Nem, nem fontos, jó lesz estére is. De a beszélgetés elmaradt. Terka estére bezárkózott a szobájába, bekopogni nem mertek hozzá, féltekj hogy megzavarják. — Jól van, Terka. Nem is tudod, mekkora örömöt szereztél nekem ezzel, hogy megmondtad szived szándékát. Így végre megnősülhet Jakab elvtárs. Tudod, az a fiatal tanító. Elveheti a menyasszonyát, rendes életet élhetnek. Jő lesz, Terkám, Nem leszel egyedül, meg az a kis pénz, a lakbér se lesz baj. Elég nekik az egyik szoba. Meglátod, mennyi örömöd lesz a fiatalokban. Jól választott az a tanító. Nesztike ügyes lány. Nem nyelves. Ne félj, jól kijössz majd velük! Terka nem érezte jól magát, kelletlenül igazgatta kendőjét, rendezgette keskeny vállán a ruhát. Nem nagyon szerette a bőbeszédű, mindig jókedvű Bartal Mihályt, de tisztelte benne a íanács elnökét, meg a távoli rokont, és örült, hogy félbehagyta példálózgatásait a házasságról. És így beleegyezett mindenbe. — Hát inkább ők. Jöjjenek. Nem bánom. A fiatalok hamarosan megtartották az esküvőt és még aznap beköltöztek Terka néni nagyobbik szobájába, amelyet tiszta szobának használtak valamikor a szülei. Kicsit átrendezték a szobát, az összekötő ajtó elé tolták az egyik szekrényt, és mert agyat Terka nem adott, összegyűjtött pénzük nagyobbik részéből szétnyithatő, ké-: ' MARTH GYÖRGY RA]ZA 12
