A Hét 1963/2 (8. évfolyam, 27-52. szám)
1963-09-29 / 39. szám
< Aforizmák Papírkosár a kezdő író legjobb barátja. Nem eredet —eredetiség! A legszebb nekrológus sem hosszabbítja meg az életet. Szabályos ritmusért nem írok verset. Szőnyeget porolok. A statisztikáknak egy jó tulajdonságuk van. Nem stmmelnek. Leszidja a tájat is, ha nem felel meg esztétikai nézeteinek. Sárral dobáltátok meg s• most ujjal mutattok rá: lám, piszkos. Több a szélmalom — kevesebb a Don Quijote. Könnyebb néha száz verset írni, mint elolvasni. Kozmetikus szépít, nem költő. Ha a kuli rokkantsági nyugdíjat kap, költőknek köszönheti. Az utolsó szó jogán tiltakozz gyászbeszédek ellen koporsód fölött. Az általános hallgatásban az ő hallgatása volt a leghangosabb. Bölcs szerző mindjárt a második: javított kiadás számára írja a müvét. A vándorfilozófust tanítványaival rablóbanda fenyegette. — Mit tegyünk, 6 mester, mit tegyünk? — 33 lehetőség van —, mondotta a bölcs. — De a legjobb lesz — elfutni. Kitelepítették a Parnasszusról, ahol túl nagy lakása volt. Félek a szónoktól, aki halkan kezdi: ordításhoz gyűjti az erőt. A ti bosszútok volt őt elhallgattatni. Az övé — hallgatni. Eltitkolt hibák sötétben tenyésznek, mint a gombák. Szatírát kívánsz? — írj öcsém, magadról. Óvatosan válaszd meg őrangyalodat! Kritikus szerzőt dicsér, szerző kritikust, olvasó nem olvas. Fölösleges ember élete csak kerülőút a halál felé. Legnehezebb hallgatni, ha nincs mondanivalód. A tudás réséin átfúj a sarlatánság szele. Petőfi katonazubbonyának sárga pitykéjét keresi a nagy kutató. Sokszor az a benyomásom, hogy mindenki ír és senki sem olvas. Játékpisztolyt sem adnék a kezükbe, nemhogy atombombát. A fehér bestiák dzsungele hideg. . Azt hiszem jól érezném magam a farkasok között. Talán felfalnak, de legalább nem pletykáznak. Túl öreg vagyok, mondják a kisdedek. Ez igaz, pelenkát már nem piszkítok. A modern művészetnek úgy látszik erős a szaga. Prüszkölnek tőle. Vannak költők, akik kizárólag egymás számára írnak. Az elő- s az utószó mesteri. Ami közben van, elhanyagolható. Ö kiszámíthatatlan — nem úgy az érdemei. Vén hal emlékezik: én is egykor repülőhal voltam. A nagy hajszában mások után végül is önmagunkkal találkozunk. Van élietrajzíró, ki a legsoványabb adatoktól is meghízik. Pilátus legalább mosta a kezét. Gondoljuk meg jól, milyen múltat adunk utódainknak. Ne hivatkozz, te lump, apád munkáskezére. Bepiszkítanád! A látónak a legnagyobb horizont is elfér a szemében. Élni e planétán és nem gyorsítani meg a forgását egy másodperccel sem — szegénységi bizonyítvány! Szeretjük csillagunkat — ám higgyék a dörék, hogy a színes lampiónok szebbek. A gyermeket kezénél anyja vezeti — felnőttet a nép. Legnagyobb bűne: elhagyta' a népet. Büntetése: elhagyta a nép. A H o Fm Északi szél Kereszt az ott a messzeségben? Imbolygó templomtorony? Észak felől fúj a szél És hajtja fantáziám szélmalmait. Gonosz szemek figyelnek engem, Szívemben marsot dobol a rettegés, Lidérc ül a gallyakon, Akasztottakat lóbál a szél, Viaszsárga égboltozat alatt Fekete zászlókat bont a rettegés — Az éjszaka légiói jönnek, Csalánok szúrják homlokom. Futni! Rohanni! Menekülni! Ez már a hómezők Kékfényű holdja? Rókaút, hol rejtve suhansz, Országút, hol üvöltve vágtatsz, Erdő, hol millió visszhangot zúgnak a fák, Mező, hol tjilcséresen bontakozik a hang, Utcák, kopogó utcakövekkel — Tovább, tovább, Rozzant padlások szalmakötelén. Telegráfpóznákon fül, Esőcsatornán le, Végtelen mélybe, Ahol a poklok katlantiize ég! 1930 fi költő Már eladta csontvázát a múzeumnak hói egykor B 7654-es szám alatt mutatják be a kiváncsi publikumnak a költőt, mint egy csodálatos halat a pliocén korból. Már modellje volt egy hírneves festőnek, aki kizárólag természethü kadávereket, egészen holt szüzek zöld húsát és fantasztikus ólak' körül rothadó moslékon hízott sertéseket festett s mindezt nagyon szépen; a költő hulláján például egy rózsa virított a kontraszt kedvéért, alássan kérem. 1931 A vezeklő Ördögök tüzes villával szurkálják a testét, melyben mint primadonna strucctollasan csücsül a Bűn, r s fekete gondolatok strázsálnak ott mint palotaőrség a gonosz herceg kastélya előtt — nyögve hadakozik fantomok légiója ellen, szöges korbáccsal veri a gyönge húst, míg nehéz vércsöppex hullanak a sápadt homlokáról: komor rubinok egy haragvó isten trónusa elé. 1935 11 ■ ■
