A Hét 1963/2 (8. évfolyam, 27-52. szám)
1963-09-29 / 39. szám
VINCENT SÍKUL A: Bekiabáltam a faluba, de senki sem felelt. Csak az út, az út, amelyről dalol-, nak, kígyózik előttem, mint a lányok hajfonata. Kiáltok. Ha az ember megy az úton, állandóan száján kell tartania a kezét, s kiáltania az előtte haladóra. Vajon ki lehet az? Vajon ki jár előttem? Ha történetesen férfi, bizonyára lesz gyufája, ha pedig lány, hazakísérem. Akár előttem halad, akár utánam, nem jó egyedül men-, ni. Gyufája van? Ugyan mit nem akarnál még, fiam! Vedd csak el a bőrönjeimet, aztán majd kapsz gyufát. Ez férfi. Megemelem a bőröndjeit, nehezek, mint az ólom. Vajon mi lehet bennük? Mi lehet ennek az embernek a bőröndjeiben? Ide figyelj, jó ember, mit viszel a bőröndjeidben? A férfi, akinek gyufája is van, nem felel. Örül, hogy a keze szabaddá vált. Örül, hogy talált egy embert, aki segítségére van. Ki tudja, honnan jön? Honnan jössz, jó ember? Ily késő éjszaka, honnan kerülsz elő? Mutasd, viszem . . ismét. Hagyja még egy kicsit! No csak, ide vele! Tessék a gyufa, gyújts rá! Cigarettázom. A férfi a bőröndjeivel halad mellettem. Idősebb férfi, ötvenöt-hatvan körüli. Ki tudja, miért van rajta téli kabát? Nyár van, s ő téli kabátban. Vándormadár féle lehet, aki magával viszi összes vagyonát, téli kabát már nem fért a bőröndjeiben. Bizonyára vándormadár. És honnan? Tessék? — Azt kérdem, honnan? Ostraváról. Honnan jöhetnék? Ott voltam, és már elegem van belőle. Hatvan éves vagyok. Ledolgoztam a magamét. Minek őrlődnék ott? Ostrava olyanoknak való, mint amilyen te vagy, fiam. Én már elfáradtam. Orvosnál voltam, és aztán ... Tudod,, hogy megy az. Öregapám, ez már nem magának való. Nem bírja. Megállt. Kiköpött és megcserélte a bőröndjeit. Várjon! Ha elszívom, segítek megint. » Ne törődj velem! His^Bn már segítettél. Nehéz a bitangja. Ebben harmonika van. Mondom, mit csináljak a pénzzel? Veszek harmonikát s öreg napjaimra játszani fogok. Mindig ez volt a vágyam, de pénzem soha nem volt rá. Ha egy-két korona került is, mindjárt odalett. Most hozom. Szép kis harmonika. Mindent eljátszok rajta, amit csak akarsz. Nem tanultam, de mindent eljátszok rajta. Iga/., a basszushoz nem értek, nem is törődöm vele. Hát így. Igazán! Ez harmonika. Észre sem vettem, milyen bőröndöt viszek. Nem árulom el az öregnek, hogy zenetanár vagyok. Azt gondolná, dicsekedni akarok, s többnek látszani, mint ő. Inkább semmit nem mondok. Elszívtad? Elf No akkor vidd te egy kicsit! A kezem már olyan mint a rongy. Csodálom, hogy az autóbusznak nincs csatlakozása. Az ember éjszaka cipekedhet gyalog. Cipekedhet egyedül. Megállt. Elővette a dőzniját és cigarettát csavart. S te hová?. Magával. Hruskovra. Oda. Az öreg Gálnénál lakom. Ügy. Olyan még mindig? Milyen? Akasztófára való egy asszony. Ha veszekedésbe kezdett, nem állíthatta meg senki. És olyan volt, mint az ördög. Amikor nála csépeltünk, még azt a korty bort is spjnálfa. Érdekes. Engem szeret. Mennyit fizetsz neki? Százat. Látod. Máris megcsalt. Ha akarsz, átköltözhetsz hozzám. Egyedül vagyok. Nálam ingyen lakhatsz. És gyermekei? Vannak? Férjhezmentek. Az asszony meg a nagyvilágban kószál. Huszadik éve. Azt hiszed, nekem rossz? Varrók is, főzök is. Ostraván is én főztem. Kineveztek üzemi konyhának. Ugyanis az üzemi konyhán jó gulyást nem tudtak főzni. A gulyásba annyi hagyma kell, amennyi hús. Egyszer majd meghívlak, s akkor meglátod. Közeledünk a faluhoz. Az első villany/ égő úgy vakoskodlk a póznán, mint egy öregasszony. A' vénember úgy gondolja, már fáradt vagyok. Eldobja a csikket, és készül a váltáshoz. Hagyja! No csak, ide vele! Már itthon vagyok. Itt lakom a szélen. Ismét egyedül. Ha nem lenne késő, végigkurjantanám a falut. Kiáltanék egy nagyot. Ha egyedül vagyok s a falut nézem, mindig kedvem lenne belekiabálni a világba. Tegnap nem keresett senki? Nem. Levelet se kaptam? Nem kapott. Miért nem keresnek engem? Mért nem állnak meg. nálam az emberek? Szeretném, ha mindig idegesítenének, ha a szemem előtt lennének. Szeretném, ha bekopognának és bejönnének, de ha nem is kopognának, csak jönnének. Emberek lennének. Emberek, akik nem félnek s rá tudnak verni az asztalra, tudnak veszekedni a világgal. Addig jó, amíg veszekednek. Akik a haláltól félnek, nem veszekednek. Szeretem az embereket, akik veszekednek, de senkit nem bántanak, lehoznák a csillagokat is az égről, ahogy mondani szokás, Az olyanokat viszont nem bjrom, akik szépen szónokolnak, de a kisujjukat sem mozdítják, ha az embernek segítségre van szüksége, ha a legksiebb szívességet is csak azért teszik, mert nekik is hasznuk van belőle. Nem keresett senki? Nem, senki. Menni akartam, de úgy tűnt, Hogy az öregasszony mondani szeretne valamit. Mindig tud valami pletykát s úgy frissében elmondja nekem. Lehet, ismét tud valamit, s közölni akarja velem. No, mi van? Nincs semmi, tanító úr. Dühös vagyok. Ne mondja! Miért? Tudja nagyon jól, mennyit gürcöltem a szőlőben. Három egész hétig. Hiszen maga is segített két-három napig. És még nem is adtam érte semmit. Képzelje el, kijött a csoportvezető és nem Irt nekem munkaegységet. Mert hogy füves. Mért nem jött hamarább megnézni a munkám? Otthon ült vagy a pincékben. Csak most jön, négy hét múlva, s mondja, hogyha nem lenne füves, fogna a ceruzája, így azonban nem teheti. Ki a csoportvezető? Herga. Haragszik rám, amiért annak idején kikiabáltam az ellopott zsák krumplit. Mondja csak, tanító úr, szüksége van neki arra a zsák krumplira? Valamikor a családjáé volt a határ fele, s látja, még mindig nem elég. Összedugták a fejüket, és megelőztek bennünket. Megalakították a szövetkezetei, hogy: no .szegény, dolgozz! Ök csak parancsolni akarnak. Tudja, miért nem építtetnek pincét? Haha. Én azt is tudom. Akkor nem férhetnének könnyen a borhoz. Parkot tudtak csináltatni, de pincét nem. A szövetkezet bora mindegyiknek az udvarában van. Maga biztat, hogy szóljak. De hogyan szóljak, amikor ezek olyan sokan vannak. Megeszik a szegényt. Ügy gondolják, hogy ők adták a földet, mi meg adjuk az erőt. Én utánanézek ennek. Megyek a csoportvezetőhöz és beszélek vele. Maga olyan jó! De arról a pincéről in-: kább egy szót se. Bosszút állna rajtam. Az iskolában mindenütt virágok. Sok/ sok ajándék a tanulóktól. Tegnap volt az évzáró hangverseny. S ma jöttek hozzánk elbúcsúzni. Egyesek a szünet után még folytatják, mások végeztek s ezekkel jö-. vőre már nem találkozunk. Nem bírom a búcsúzást, az ajándékokat, a virágot. Bi-. zony, ilyen esetekben a virágot sem. Egy-, szer gratulálni jöttek hozzám, és én roszszul éreztem magam. Nem tudtam, hogyan viselkedjem, mit mondjak nekik. A végén meg is haragudtam, Mindnyájan kinevettek. Jóska. Tessék? Ezek a te virágaid. Enyém? 12 rT)äM£oli, táneőU...
