A Hét 1963/2 (8. évfolyam, 27-52. szám)
1963-09-22 / 38. szám
. Általános =3 •ss műveltség és irodalom sí, or/'z/ss£/ss£e//e4'/e/f’ 38 Köztudomású, hogy napjainkban az általános műveltség fogalma alatt nem azt értjük, amit apáink vagy nagyapáink idején. A tudomány és a technika soha nem látott ütemű fejlődése természetszerűleg hozta magával azt a követelményt, hogy az általános műveltség politechnikai jellegűvé .váljék. A politechnikai jellegű műveltség terjedése nem is lenne baj. Életünk számos jelensége azonban azt mutatja, hogy a műveltség politechnikai jellege könnyen egyoldalúvá válhat és nem kívántos módon a művészetek, a művészeti alkotások iránti érdeklődés komoly csökkenéséhez vezethet. Ez pedig semmi esetre sem lehet célja az általános műveltség politechnizálásának. Az alábbiakban a pedagógus szemével szeretném megvizsgálni az általános műveltség fogalmát és benne az irodalommal kapcsolatos ismeretek helyét és szerepét. A közelmúltban az egyik neves' szlovák író a Kultúrny zivotban meglehetősen borúlátó hangvételű cikkben vetette fel a kérdést: Kinek írunk? Iskolai irodalomtörténeti és irodalmi oktatásunk jelenlegi színvonalát tekintve azonban talán indokoltabb lenne a kérdést múlt időben téve feltenni: Kinek írtak az előttünk volt korok és társadalmak írói? Hiszen az egyetemes emberi kultúra legnagyobb kincsei közé sorolhatjuk azokat az irodalmi remekműveket, és műveket, amelyeket az egyes nemzetek teremtő géniusza hozott létre nem csupán azért, hogy hirdessék alkotóik nagyságát, hanem hogy későbbi korok szépet és okulást szomjazó olvasóinak is nélkülözhetetlen szellemi táplálékul szolgáljanak. Nos, a szomorú valóság az, hogy a világirodalom kincseiből igen keveset ismerhetnek meg mai iskoláink tanulói s még szomorúbb, hogy általános műveltséget nyújtó középiskoláinkban a nyelvi órákból a nemzeti irodalomra heti egy tanítási óra jut. A magyar tanítási nyelvű iskolákban van még egy körülmény, amely jelentékeny mértékben megnehezíti mind a magyar, mind a szlovák irodalomtörténet tanítását. Ez pedig a magyar nemzet történetének rendkívül hiányos ismerete. Valamely nemzeti irodalom történetének tanítása elképzelhetetlen az illető nemzet történelmének alapos ismerete nélkül. Az írók és költők, koruk élő lelkiismeretei, minden időkben társadalmuk és koruk problémáinak megoldásához kívántak hozzájárulni műveikkel, regisztrálták alkotásukban koruk eseményeit, társadalmi helyzetüknek és politikai érettségüknek megfelelően foglaltak állást műveikben koruk égető problémái mellett és nem egy esetben aktív részesei, előidézői és formálói voltak a történelmi jelentőségű eseményeknek. A történelmi események ismeretének hiánya igen megnehezíti az irodalomtörténet tanítójának munkáját, mivel számos esetben az író egyéniségének, munkásságának ismertetéséhez elengedhetetlenül szüksége van a kor társadalomrajzára, politikai eseményeinek ismertetésére, melyekkel a tanulóknak a történelemórán kellene megismerkedniök. Hasonló nehézségekbe ütközik gyakran a szlovák irodalomtörténet oktatása is, mert a szlovák írók és költők munkásságának mozgatója is a mindenkori .politikai és társadalmi helyzet volt, s ennek ismertetéséhez ugyancsak a magyar történelem ismerete szükséges, hiszen 1918-ig a két testvérnép, a magyar és a szlovák közös hazában élt és nemzeti történelmüknek is számos közös tényezője van. A nemzeti irodalmak eredményesebb oktatása érdekében tehát szükséges lenne megfontolás tárgyává tenni, nem lenne-e helyes már az alapfokú kilencéves iskola valamely évfolyamában legalább egy egész iskolai félévet a magyar nép története oktatásának szentelni. Mi szükség van történelmi ismeretekre, amikor a faktografikus irodalomoktatás ellen harcolunk? — vethetné ellen valaki. Nos, rendkívül súlyos hiba lenne, ha a faktografikus irodalomoktatás elleni harc címén iskolai irodalomkutatásunk csupán szemelvények — mégpedig gyakran igen logikátlanul megválasztott szemelvények — olvasására és tanulmányozására szorítkozna. Tudjuk jól, hogy a faktografikus irodalomkutatásnak azért nincs helye iskoláinkban, mert az irodalom fogalmát egy-egy íróról vagy költőről és koráról szóló beláthatatlan tény- és adathalmaz formájában vetíti a tanulók elé és a művek, valamint azok mondanivalója mellékessé, legjobb esetben másodrendűvé degradálódnak. Az lró leglényegesebb életrajzi, korának kor- és társadalomrajzi, szociográfiai adatai nélkül viszont a megírt művek válnak gyakran a tanulók számára nehezen érthetővé. A korszerű irodalomkutatásnak tehát, mely nem lehet faktografikus, meg kell találnia a helyes arányokat: mennyi is legyen az írókról elsajátítandó ismeretanyag, s mennyi a müveikkel történő lehetőleg beható foglalkozás. Ha már az iskolai irodalomtanításról szólunk, bele kell nyugodnunk a változtathatatlanba: az irodalom oktatásában is érvényesül a maximalizmus elleni harc. Kérdés azonban, nem jutott vagy jut-e el iskolai irodalomtanításunk a minimalizmusig? Mit kell ugyanis nyújtania a középiskolai irodalomtanításnak a diákok ismereteinek gyarapításához, hogy az irodalmi ismeretek az őket megillető helyet foglalhassák.- el az általános műveltség fogalmában? Elsősorban átfogó irodalomtörténeti ismereteket a nemzeti irodalom nagyjairól, műveikről, korukról, a társadalmi és politikai életben betöltött szerepükről. Továbbá kielégítő ismereteket a világirodalom legszámottevőbb alakjairól, ugyancsak irodalomtörténeti formában. Szeretném hangsúlyozni az irodalomtörténeti jellegű irodalomoktatás szükségességét, hiszen nyilvánvaló, hogy az irodalom, mint a gazdasági alappal együttjáró felépítmény szerves része, a társadalom életének művészi vetületű tükörképe, az emberiséggel, a társadalmakkal együtt fejlődik. Csak történelmi távlatokban, rendszerbe foglalva, a fejlődés folyamatát követve válik érthetővé, hogyan jutott el például a költészet Balassi Bálinttól Illyés Gyuláig, Dantetól Quasimodóig, Nyekraszovtól Jevtusenkóig. A tudományos rendszerezettséget nélkülöző irodalomtörténeti oktatás képtelen a fenti követelménynek eleget tenni. ■ odalomkutatásunkra az iskolában ■ azonban egyéb feladatok is hárulnak. Manapság nem egy borúlátó, elégedetlen vagy fennhéjázó hang is febukkan sajtónkban irodalmi kritikánk elégtelenségével kapcsolatban. Nos, a jövendő irodalmi kritikusok, szakemberek, esztéták, irodalomtörténészek képzését és nevelését, már általános műveltséget nyújtó középiskoláinkban el kell kezdeni. Az irodalmi oktatás tehát irodalomtörténeti ismereteken kívül lássa el a tanulókat kielégítő stilisztikai ismeretekkel is, hogy ai általános műveltségű ember is ismerje az irodalmi műfajokat, legyen fogalma a stíluselemzésekről és költészettanról, ismerkedjék meg már középiskolai tanulmányai folyamán az általános műveltséghez napjainkban elengedhetetlenül szükséges filmesztétika alapelveivel. Hogy ez nem kevés követelmény? Való-: ban így van! Korunk emberének általános műveltségéhez azonban az ilyen jellegű ismereteknek is elengedhetetlenül tartozniok kell. Az irodalom megkedveltetésének van számos olyan módja, melyekkel iskoláink nem igen élnek, pedig ezek nagymértékben támogathatnák az iskolai irodalomtanítást. Hol vannak például az egykor annyira kedvelt népszerű és egész diáktömegeket megmozgató iskolai önképzőkörök? Felbecsülhetetlen haszonnal járhat egy-egy tervszerűen vezetett irodalmi önképzőkör tevékenysége. Az ilyen önképzőkörök lehetővé tennék a hazai és világirodalom legújabb alkotásai iránti érdeklődés felkeltését, mert mintegy „terven felül“ foglalkoznának az irodalommal, s ha az iskolai tanagyag például a szovjet irodalomban Majakovszkijt és Solohovot írja elő utolsóként, az önképzőkörben már Jevtusenkóról, Szolzsenyicinról, Ajtmanovról folyhatnának parázs viták. Természe-1 tesen a diákok első irodalihi próbálkozásainak is fórumává válhat az önképzőkör s velük kapcsolatban a jövendő kritikus-nemzedék is Itt nyilváníthatja ki első véleményeit. » Az irodalom megkedveltetésének és megismertetésének igen jól bevált formája az irodalmi színpad is. Nálunk itt-ott működnek már irodalmi színpadok többnyire felnőtt szereplőkkel. Jő lenne, ha minden iskolának lenne saját irodalmi színpada, melynek működését a szaktanárok irányítanák, de szereplőik elsősorban maguk a diákok lennének. Amint a fentebb elmondottakból kitűnik, az irodalmi ismeretek jelentékeny helyet foglalnak el az általános műveltség fogalmában. Ezen ismeretek iskolai és iskolán kívüli terjesztése tehát igen fontos, mert biztosítja számunkra a műértő és igényes olvasók, színház- és mozilátogatók, TV-nézők öntudatos, művelt táborát. SÁGI TÖTH TIBOR 9 .....Miit
