A Hét 1963/2 (8. évfolyam, 27-52. szám)

1963-09-15 / 37. szám

Járványügyi szakemberek a ter­mészetes pestls-gécban. A sivatagi homokbuckák kSzt elhullt tevét találtak. Az orvosok védőruhában közelítették meg, mert érintése ve­szélyes lehet. J. Ribczinszkij. J. Sisina Fehér sorompo Himlő, kolera, pestis a Szovjetunióban nem ismerik ezeket a betegségeket, s ez az orvosok érdeme. A különösen veszélyes Járvá­nyos betegségek megszűnése a szovjet egészségügy egyik leg­nagyobb győzelme. Az orvosok­nak azonban állandóan számol­­nlok kell a Járványok sajátos­ságaival. Az, hogy ma nincse­nek, nem biztosíték arra, hogy holnap nem ütik fel a fejü-A KOzpontl Pestiselhárité Állomás nyozzák a kórokozékat t (M. Gracsov és J. Csernlsov leivé két. Ebből a meggondolásból erednek a fertőzés megelőzé­sét szolgáló intézkedések és különleges szolgáltatások. Az Egészségügyi Világszervezet folyóirata, a „Világ egészsége“, igen nagyra értékeli ezt a pél­daszerű szervezést. Hőmérővel a határokon Hetenkétn kétszer érkezik Genfből Moszkvába az Egész­ségügyi Világszervezet Irodá­jának a világ Járványügyi helyzetéről szóló tájékoztatója. Az utóbbi években a hírek kö­zött ilyeneket találunk: „Ko­lera Afganisztánban ...“, „A Delhi légikikötő járványveszé­lyes ...“ „Angliában hetvenhét himlőmegbetegedést Jegyeztek fel...“ Ezek a Jelzések arra figyel­meztetnek, hogy a „mikro-di­­verzánsok“ átléphetik a Szov­jetunió határát is. ... Taskent a Szovjetunió legfontosabb déli légikapuja. A fertőzés veszély itt a leg­nagyobb: nincsenek messze tő­le azok az országok, amelyek­ben az emberek még nem sza­badultak meg a himlő, pestis, kolera átkától. A külföldről ér­kező repülőgéphez, a nap bár­mely órájában száll is le, egészségügyi kocsik és orvosok vonulnak ki. Megvizsgálják az utasokat és megmérik hőmér­sékletüket. Az ellenőrzési iga­zolás: az oltási bizonyítvány. \ Az orvos vízumával De mi történik, ha mégis bekerül az országba a fertő­zés? Az utóbbi évtizedekben mindössze egy ilyen eset tör­egyik laboratóriuma. Itt tanulmá- i kutatják ellenszereiket. Z mijeiéin*** ... a kapitalizmus általános válsága? A kapitalizmus általános válsága az egész tőkés világrendszer átfogó válsága, amely kiterjed a kapitalizmus minden területére, a gazdasági és a politikai életre egyaránt. A kapitalizmus általá­nos válsága nem azonos a túltermelési gazdasági válságokkal, amelyek a gazdasági élet megrázkódtatásai és időszakos jellegűek, míg a kapitalizmus általános válsága egész történelmi Időszakot ölel fel. A kapitalizmus általános válságának alapja egyrészt az, hogy a tőkés világrendszerről egyre újabb országok válnak le, más­részt a kapitalizmusról levált országok egyre növekvő gazdasági, politikai és katonai erővel rendelkeznek. A válság korszakában a kapitalizmus további fejlődése akadozik, a szocializmus fejlődé­se pedig gyors ütemben halad tovább. A kapitalizmus általános válságának fő tartalmát a kapitalizmusból a szocializmusba való átmenet határozza' meg. Azonban a kapitalizmus általános válsága nem egyszeri aktus, hanem a gazdasági és politikai megrázkódta­tások, valamint az osztályharc hosszú időszaka. A kapitalizmus általános válságában két szakaszt különböztetünk meg. Az első szakasz az első világháború Időszakában kezdődött, és szorosan összefügg a Nagy Októberi Szocialista Forradalommal. Az első világháború meggyengítette a világkapitalizmust, és ked­vező feltételeket teremtett frontjának áttöréséhez. E kedvező fel­tételek között Oroszországban törte át először a világkapitalizmus frontját a Nagy Októberi Szocialista Forradalom, mert a cári Oroszország a kapitalizmus leggyengébb láncszeme volt. A Nagy Októberi Szocialista Forradalomnak jelentősége abban van, hogy a gyakorlatban megmutatta a Marx-Engels hirdette szocializmus megvalósításának lehetőségét, tehát egy olyan új, haladó társada­lom megvalósítását, mely felválthatja a kapitalizmust. A szocia­lista Oroszországgal megindult ez a folyamat, a kapitalizmusból a szocializmusba való átmenet folyamaté. Ezért jogosan állítható, hogy a Nagy Októberi Szocialista Forradalommal megkezdődött a kapitalizmus általános válságának első szakasza. A második világháború után megkezdődött a kapitalizmus álta­lános válságának második szakasza, amelyet a kapitalizmus álta­lános válságának elmélyülése jellemez. Ennek a második szakasz­nak legfőbb jellemző vonásai a következők: 1. A kapitalizmus gyarmati rendszerének válsága, mely számotte­vően hozzájárul az egész kapitalista rendszer meggyengítéséhez, és a második világháború utáni időszakban a kapitalizmus egész gyarmati rendszerének szétesésére vezetett. Ez a gyarmati kizsák­mányolás területének egyre fokozódó összeszűkülését vonja maga után, ami pedig növeli a kapitalista országok gazdasági és politi­kai nehézségeit. Igaz, hogy a kapitalizmus a neokoloniallzmus se­gítségével Igyekszik ezeket a nehézségeket ellensúlyozni. 2. A kapitalizmus általános válságát jellemzi a létrehozott ter­melőberendezések kapacitásának az elégtelen felvevőpiacok miatt való kihasználatlansága, mely nemcsak a gazdasági válságok idő­szakában jelentős, hanem a megélénkülés, a fellendülés Idején is. Így például az Egyesült Államok feldolgozó ipara az 192S—1929 közötti felendülése Időszakában termelési kapacitásának 80 %át, 1930—1934-ben pedig mindössze 60 °/o-át használta ki. Ez az iparág 1937-ben kapacitásának csak 78 %-át hasznosította. A kapitalizmus általános válságának időszakában az iparvállalatok krónikus ki­használatlansága következtében a munkanélküliség Is állandó, kró­nikus jelleget ölt. Hivatalos adatok szerint 1959 elején a munkanél­külieknek az egész kereső népességhez viszonyított százalékos aránya Kanadában 8,9 %, Olaszországban 8,9 %, Belgiumban 7,2 %, az Egyesült Államokban pedig 6,1 % volt. 3. A kapitalizmus általános válságának legjelentősebb és meg­határozó vonása a világnak két rendszerre való szakadása és a köz­tük folyó harc, mely rányomja bélyegét az egész gazdasági és politikai fejlődésre. A harc fő formája a két rendszer közötti bé­kés gazdasági verseny. A szocialista országok gazdaságára jellem­ző a tervszerűség, az egyenletes és igen gyors ütemű fejlődés. A kapitalista országokban a gazdasági fejlődés a szocialista or­szágokhoz képest jóval lassúbb ütemű. Egész sor országnak a szocialista fejlődés útjára lépése és a gyarmati rendszer szétesése következtében a kapitalizmus ural­mának területe összeszűkült. Ez azonban még nem jelenti a kapi­talista termelés bővülésének megállását. Hiszen a második világ­háborút követő első évtized alatt a kapitalista világ Ipari terme­lése majdnem kétszeresére növekedett. Tehát a kapitalizmusnak még van bizonyos fejlődési lehetősége. Ez a fejlődési lehetőség azonban a szocialista államok fejlődéséhez képest nem eléggé számottevő ahhoz, hogy megakadályozhatná a kapitalista termelés­nek a szocialista termelés által való túlszárnyalását. Ez pedig majd a szocializmns fölényét és általános győzelmét jelenti. — Eszerint fennáll a kapitalizmusnak fenti értelemben vett általános válsága, mely a szocialista országok kellően haté­kony közreműködésével a szocializmns teljos győzelmét teszi le­hetővé. DR. BALOGH-DENES ÁRPÁD tént. Ezerkilencszázhatvanban az Indiából hazatért A. Koko­­rekin festőművész hozott lap­pangó himlőt Moszkvába. A Szovjetunió egész járványügyi szolgálata megmozdult. Egy hét sem telt el, és máris fel­kutattak és elkülönítettek ezer­kétszáz embert, akikről felté­telezhető volt, hogy közvetlen vagy közvetett kapcsolatba ke­rült a beteggel. A fővárosnak és peremterületeinek minden lakóját beoltották. Ez hétmillió emberi Az ellenőrzés hat napig tartott. Mindössze negyvenhat himlőmegbetegedést állapítot­tak meg. A halálos áldozatok száma három volt. Minden harapás élelmiszeren, vagy minden korty vízen, min­den egyes ruhadarabon, min­den használati tárgyon, egy szóval mindenen, ami kapcso­latba kerülhet az ember egész­ségével, rajta van az orvosi „vizűm“. A Szovjetunió c. folyó­iratból.

Next

/
Thumbnails
Contents