A Hét 1963/2 (8. évfolyam, 27-52. szám)

1963-09-01 / 35. szám

Aranysárga levelek között A címet nem én találtam ikl, hanem úgy kaptam. Amolyan ajándék féle volt, s én úgy Is jegyeztem fel, mint ajándé­kot: hálával, köszönettel. Előszűr egy alacsony termetű, nagyba- Juszú, zömök ember — az izsalak „do­hányos mestere“ — Bagln József 'hasz­nálta ezt a kifejezést, amikor a dohány­ról beszélt. Két nevető szemű szőke lány é9 néhány fórfl segítségével rakták autó­ra a száraz dohánybálákeit. — Ezek az aranysárga levelek aranyat érnek — mondta ekkor Bagln József, és valami sajátos büszkeséggel, önelégülten simogatta meg tekintetével a dohányle­veleket. — Ez Idén 7 ha-on termeltünk do­hányt. Előzetes számításaink szerint 133 ezer koronát jelent szövetkezetünknek a bevétel; nagyobb lesz az összeg, ha az őszi Időjárás kedvez a dohánytörésnek. Hányszor kell lehajolni egy-egy do­hánypalántához ez ültetéstől kezdve a törésen, szárításon keresztül a szállításig (1 kg dohányba 260 dohánylevél kell), amíg végcéljához érkezik a valóban arany sárgára érett és érlelt dohány 1 De mivel szép hasznot hoz a szövetkezetnek, meg­éri a fáradságot. Bagln elvtárs vázolta előttem a dohány feldolgozásának folyamatát. Kit nem ér­dekelt volna közelebbről ez a munka? Így jutottam el én Is a komáromi do­hánygyárba, amely egyike köztársasá­gunk legnagyobb dohányfeldolgozó üze­melnek. , A gyár Igazgatójával, Radző FrantlSek­­kel a dohányátvételnél találkoztam. Kissé bizalmatlan pillantásokkal mért végig, de aztán mintha megnyugodott volna, barát­ságossá vált. — Tessék, rendelkezésére áll a gyér, sőt az alkalmazottak is — mondta mo­solyogva, s ő lett az első „Idegenveze­tőm", magyarázni kezdett, munkavezetők­nek mutatott be, alkalmazottakkal ismer­tetett össze. Mellettünk dohánybálákat hordtak a sorban álló tehergépkocsikról, mázsálták, ellenőrizték minőségüket — osztályozták valamennyit. Stredansky Koloman elvtárs 25 éve osztályozza a dohányt. Egyetlen tekintettel, ujjainak egyetlen érintésével megállapítja az osztályokat, senki sem kételkedik a végleges eredményekben. — Először minden egyes termelővel megállapodunk az átvétel négy osztályá­ban. Megismertetjük az átvétel feltételei­vel, s így mindketten Ismerjük egymás kívánságait — mondta. A fermentálásnál (szárítás] dolgozik Belkő Júlia, az üzem egyik legrégibb al­kalmazottja. 1825 óta dolgozik a gyárban, sokat látott, sokat tapasztalt már, renge­teg az élménye, emléke. A gyár régi ve-A fermentálást előkészületek A dohánygyár egyik részlege zetölröl, a felszabadulás előtti Időkről, meg az akkori munkáról beszélt. — Régente kazalos fermentálást alkal­maztunk. Kazalokba raktuk a dohányt, úgy szárítottuk a szabadban. Hússzor­­huszonötször Is át kellett rakni, ha eső jött takargatni, né létünkre cipelni a meglehetősen nehéz ponyvákat. A dohány 25—30%-a befulladt, megpenészedett, ezt levonták az alkalmazottak béréből. Volt egy magyar mesterünk, Gáliénak hívták. •Ügy bánt velünk, mint az őrmester a ba­kákkal: ordítozott, durva, sártő szavakat használt minden ok nélkül. Ma milyen a munkánk? ... Nézzen körül! A fermentá­ló csarnok tágas, világos, pormentes. Csak a gépeket Irányítjuk. 1180 koronát keresek havonta. Slezák Jolán a legfiatalabb alkalmazot­tak közé tartozik. Észrevettem, hogy rám­­rám pillant, amíg munkatársaival beszél­gettem. Talán várta is, hogy megkérdez­zem: — Ezerkllencszáznegyvenhéttől ötventg dolgozott a gyárban, miért jött újra Ide dolgozni? , — ötventől nem dolgoztam, nevelni kellett a családot ('három gyermeke van}, de most ügy beszéltük meg a férjemmel, hogy Ismét dolgozni megyek. Mindjárt a dohánygyárra gondoltam. Itt már Isme­rem a inunkát, szerettek Is, meg én Is megkedveltem ezt a helyet Már elköszönnék, amikor visszahív, kis­sé feszélyezett, bizonytalan a hangja. Lá­tom, hogy mondana még valamit, bizta­tom is, hogy kezdje. — Van egy nagy problémánk, öten la­kunk egy kicsi szoba-konyhás lakásban. A gyárban lenne egy nagyobb, két szoba­konyha fürdőszobás lakás, a férjem is Itt dolgozik. Ígérték, hogy megkapjuk, de még mindig semmi. Nem lehetne valamit tenni, hogy... Hangjában a háziasszony és a család­ját féltő édesanya gondossága remegett. Megígértem, hogy Írni fogok az esetről. Redzó Igazgató elvtárs ott állt mellet­tem, aztán tovább vezetett Koneőná Má­ria és RubaC Martin minőségellenőrző mesterekhez, ök a dohány nedvességét ellenőrzik, papírra írják, könyvekbe jegy­zik az eredményt. Megmutatja a hatal­mas fermentáló kamrákat, amelyekben 120 C fok a hőmérséklet. 60 percig szárad Itt a dohány, s az automatikusan mozgó szerkezet tovább viszi az egész teherau­tónyi rakományt a gőzölűbe. Egy szintén automatikus szerkezet végzi a bálaprése­­lésr, ahol 58 kilós csomagokba sajtolják az átgőzölt dohányt. Aknlre végig érünk a ,gyár munkarész­­legén, déli 12 órát jelezve megszólal a mélyhangú sziréna. A korszerű mosdó és fürdőhelyiséget 'nézem még mag, s utá­na a gyár ebédlőiéibe lépünk. Ogy látom, Ízlik ez ebéd a gyár 120 alkalmazottjá­nak, akiknek legnagyobb része nő... Az Igazgató Is megenyhült közben, bar rátságos a társalgásunk, bár 'keveset be­szél magyarul, én meg minden szlovák tudásomat összeszedem, hogy megértsük egymást. Az Irodájába visz, feketével meg cigarettával kínál. A köztársaság területén 5200 hektáron te­rem dohány az Idén — tudtam meg tőle. Szlovákiában 1017 ha. Ebben az évben re­kordtermés mutatkozik. Július 8-lg 1965 388 koronát fizettek ki 67 EFSZ-nek, Itt ÁG-nak. — Látja, Igazi aranylevelek, nemcsak minőségűikben, de értékükben is — mondta mosolyogva, (s én akkor hallottam aznap második alkalommal a kapott ajándékcfmet.) Mielőtt elköszöntem, Radző igazagtó elvtárs lelkemre kötött», hogy látogessam meg feltétlenül, ha utam Ismét Komá­romba vezetne. A dohánygyár 'bejáratánál mosolyogva búcsúzott tőlem a Sötét egyenruhás por­tás... Egy-egy Ilyen béta «ftlya S8 kg. Kovács Miklós

Next

/
Thumbnails
Contents