A Hét 1963/2 (8. évfolyam, 27-52. szám)

1963-09-01 / 35. szám

A rákoknak több mint négy pár lábak van, több mint két pár ta­­pogatöjuk (bajuszuk) és a víz tartalmazta oxigént Is be tudják léle­gezni. Ollós ritkaságok Gyerekkorunkban nagy lelkesedéssel rákásztunk. Nem a rák le­ves miatt — életemben nem ettem rákot —, de a mulatság miatt, amelyet a rákászat izgalma nyújtott nekünk. Tavikagylók húsára fogtuk a rákokat, a húst zsinórra kötöttük és a vízbe dobtuk. Ehhez a műveletihez szükséges egy kis gyerekes nemválogatós­ság, de az eredmény biztos. Néhány perc múlva a rák elójön a part alól, és nekiesik a finom zsákmánynak. Amikor belévágja ollóját a húsba, a zsinór segítségével hirtelen ki kell rántani a vízből. A szárazon aztán hipnotikus álomba szenderltettük a rákot: ujjunkkal néhány másodpercig simogattuk a hátulját, mire »zonal álomba merült, amelyből csak percek múlva tért magá­hoz. A kokoflnsky völgyiben még néhány éve Is láttam Így fiúkat szórakozni. A rákok ma már lassan ritkaságokká válnak folyó­tokban és patakjainkban. Hogy miért? Szeretik a tiszta, csende­sen folydogáló, magas partú vizeket, és az Ilyen folyó vagy pa­tak mtnd nagyobb ritkaság. Folyószabályozások, a gyárak víz­­szennyezése; ez mind-mind ritkítja a rákok számát. Különleges­séggé válik vizeinkben a rák. Vagy megpróbáljuk biztosítani a régi, megszokott életkörülményeiket? Hogy a „Rákok vannak a patakban“ kezdetű ének helyett ne Így kelljen majd énekel­nünk: Rákok yoltak a patakban .. .1 jns. A Kvftty nyomán. Ügyesen kell meglógni a rákot, és főleg vigyáz­ni, hogy az ember ujja ne kerüljön ollói közé A gyerekek örülnek a ráknak, a rák mér ke­vésbé a gyerekeknek­a békés együttélés? A második világháború után a szocialista világrendszer lét­rejöttével szükségszerűen fel­vetődött az a kérdés, hogy mi­lyen legyen a viszony a szo­cialista és a vele ellentétes tő­kés világrendszer között. Nyil­vánvaló, hogy a két rendszer lényegében és érdekeiben tel­jesen ellentétes. De követke­zik-e ebből, hogy okvetlenül fegyveres összetűzésnek kell ki­robbannia közöttük, amely az­után eldöntené, hogy ki marad a történelem porondján, hogy ki lesz a győztes? Erre a kér­désre mér Lenin adott választ, mégpedig olyat, amely a két rendszer békés együttélésének lehetőségét hangsúlyozza. Nap­jainkban — amikor mindkét rendszer a pusztító atomfegy­verek birtokában van, és amel­lett a szocialista államok ed­digi gazdasági, politikai és kul­turális fejlődése mutatja, hogy békés versenyben túlszárnyal­hatják a legfejlettebb tőkés or­szágokat — az egyedül járható útnak a békés együttélés mu­tatkozik. A békés együttélés azonban nem jelent tétlen együttélést, hanem békés versenyt a két rendszer között gazdasági, po­litikai és kulturális téren. Te­hát- a békés együttélés nem je­lenti, hogy a munkásosztály lemond végcéljáról, a szocia­lizmus teljes győzelméről az egész világon. A békés együtt­élésnek az az értelme, hogy a szocializmus győzelmét — a már megadott okokból — a bé­kés együttélés viszonyai között, békés versenyben kívánja ki­harcolni, mégpedig oly módon, hogy bebizonyítja a szocialista társadalom fölényét a tőkés társadalommal szemben. A békés együttélés elvei lé­nyegükben a következők: 1. Területi sérthetetlenség és szu­verenitás kölcsönös tisztelet­ben tartása. 2. Kölcsönös meg­nemtámadási kötelezettség. 3. Be nem avatkozás más államok ügyeibe. 4. A teljes egyenjogú­ság elismerése. S. A békés együttélés lehetőségének elis­merése. Ezeknek az elveknek követése jelenti, hogy lemon­danak a háborúról, mint a vi­tás kérdések megoldásának eszközéről. A békés együttélés követelménye az Is, hogy az államok közötti politikai és gazdasági kapcsolatok kölcsö­nös egyenjogúságon alapulja­nak, és egymás javét szolgál­ják. Azonban a békés együttélés elvei nem alkalmazhatók a ki­zsákmányoló országok antago­­nista, ellentétes érdekű osztá­lyai közötti viszonyra, mert a kizsákmányoló és a kizsákmá­nyolt osztály között nem lehet békés együttélés, küzöttttk ál­landó harc, osztályharc folyik. A békés együttélés elvei ugyancsak nem alkalmazhatók a gyarmati és félgyarmati nem­zeteknek a gyarmatosítók elleni harcéra, mert közöttük sem le­het békés együttélés. Végül nem lehet békás együttélés a szocialista és a polgári Ideoló­gia között sem, mert közöttük is állandó harc folyik, és ez a harc a két osztály közötti va­lóságos ellentétet ideológiai téren fejezi ki. Ezért alaptalan a Kínai Kom­munista Párt bírálata a békés együttélés elvéről. Bírálatában azt állítja, hogy a tőkés világ­rendszerrel való együttélés a marxizmus—leninizmus tanítá­séról és különösen az osztály­­harcról való lemondást jelen­ti. Ez nem áll fenn, mert a bé­kés együttélés ilyen elvet nem tartalmaz. Ellenkezőleg. A bé­kés együttélés éppen az osz­tályharcot fejezi ki, mégpedig az osztályharcnak egy ój for­máját, mely a társadalom mai fejlődési szakaszában meghatá­rozó szerepet játszik és arra hivatott, hogy eldöntse a szo­cializmus és a kapitalizmus kö­zötti harcot. Hogyan, mivel győzhet a szo­cializmus? Nyilvánvalóéit csak Agy, ha jobb életet biztosit a dolgozóknak, mint a tőkés rendszer, és Így bebizonyítja fölényét a tőkés rendszerrel szemben. Ez pedig csupán a szocialista tábor országai nép­gazdaságának gyors fejleszté­sével érhető el. A szocializmus nem szavakkal, hanem csak a hétköznapi valőság meggyőző és legyőző erejével győzhet. Nagyon találóan Irta a finn­országi Kommunista Párt tit­kára: „Mi, kapitalista országok kommunistái, a szocialista or­szágokban élő testvéreinknek ezt mondhatjuk: Semmivel sem segíthettek bennünket jobban, mint a szocializmus és a kom­munizmus építésében elért si­kereitekkel. A nép, a munkás­­osztály kérdi tőlünk: Ml a szo­cializmus? Mi a kommuniz­mus? Most ezekre a kérdések­re nemcsak a marxista—leni­nista gondolatok alapján vála­szolhatunk, hanem elsősorban a szocializmus és a kommuniz­mus gyakorlatának alapján. E gyakorlat minden sikere... a legjobb agitáció a szocializmus és a kommunizmus érdeké­ben.“ Dr. Balogh-Dénes Árpád

Next

/
Thumbnails
Contents