A Hét 1963/2 (8. évfolyam, 27-52. szám)

1963-09-01 / 35. szám

MEBMÜVEIETIEN TERÜIETEK így níxatt ki Mólók, a nígybőnapoa iráni kis­lány, amikor kfirházba kerlllt. A falsa képen mindössze 3 kilöt nyom, nz nlsö képen tlzhú­­napl gondos ápolás és mogfaleia táplálkozás ntán már 7,3 kilő ■ súlya, egészséges gyermek benyomását kelti. A kis Mólók az elégtelen táplálkozás következtében fellépO vitamin-be­tegségek, a kwashiorkor áldozata volt. Akad­nak olyan iráni területek, ahol 10 gyermek kOzlfl B kwashlorkorban szenved — Is hány Int kOzfilfik körházba? Az Éhség FOldje: £szakkelat-Brazllia 23 milllö lakosa a nagybirtok és az aszály kettős Igáját nyOgl. Megesik, hogy két éven át egyetlen esőcsepp sem éri a földeket. Az állatok szám­lán pusztulnak, d.'gkeselyők kopaszt ják le csontjaikat, a parasztok százezrei vándorbotot fognak, s az amúgy is. túlzsúfolt nagyvárosok­ban keresnek menedéket. nak nincsen földje, a gazdaságok 87 száza­lékában nincsen semmilyen gép sémi Hosszasan sorolhatnék még a példákat, de mindenütt az Éjszaka Leányának mai szentháromságával találkoznánk: éhínség­­tudatlanság-kizsákmányolás. Kalóriatérkép M. P. V. Sukhatme, a FAO (az ENSZ specializált élelmezésügyi és mezőgazda­sági szervezete) statisztikai osztályának igazgatója nemrégiben összeállította a vi­lág lakosságának kalórlatéAépét. Eszerint a normális élethez szükséges napi mini­mális mennyiség 2300 kalória. Európa, Észak-aAmerika ős Óceánia lakosai napi 3100 kalóriához jutnak, ami a minimum­nál 20 százalékkal több. a Közel-Keleten és Latln-Amertkában az átlag 2400 kalória, tehát még mindig elegendő, de a Távol- Keleten csak 2050, tehát a minimálisnál 11 százalékkal kevesebb. Sukhatme kalória-térképe azonban nem eléggé részletes, nem vizsgálja a kalória­­mennyiség összetételét (fehérje, zsiradék, szénhidrát stb.) és vitamintartalmát. Kide­rülhet ugyanis, hogy megvan ugyan a napi szükséges kalória-mennyiség, de ez rend­kívül egyoldalú, nem tartalmazza a szüksé­ges fehérjét és vitamint. A tudósok meg­vizsgáltak például néhány észak-amerikai, perui, indiai és ceyloni családot, amelynek azonos volt a kalórlaszlntje.- növényi fehérje állati fehérje (grammban) Egyesült Államok 93 63 Pern 52 13 India 51 fi Ceylon 46 9 Egytálétele» népek Az emberiségnek háromnegyed részét úgynevezett egytálételes népek alkotják, vagyis a naponta elfogyasztott kalória­­mennyiség túlnyomó részét egyfajta alap­étel alkotja. Akadnak egészen szélsőséges példák: az eszkimók többsége kizárólag húst fogyaszt, a kenyai maszalk csak tejet és tejtermékeket, az indiaiak és a bantu négerek többsége csak növényi táp­lálékot. Ami a többieket illeti, az egytál­étel — az országtól függően — rizs, gabo­na, kukorica, köles, manióka, banán stb., amelyet egyszerű szósszal, vagy gazdagabb, olajat, zsírt, húst, halat tartalmazó már­tással öntenek le. Az egytálétel-kultusznak igen sok oka van. Afrikában ma is tartják magukat olyan babonák, miszerint a tejivás a nőket med­dővé teszi, a tojásfogyasztás megszünteti a szerelmi vágyat, a haltól leprát, a fol­tos banántól himlőt kap a gyermek. Akad­nak egészen kirívó példák: a kongói Klk­­wittben a férj néhány éve még eltaszlthat­­ta feleségét, visszakérhette a menyasszony­pénzt, ha megtudta, hogy az asszony tojást evett, s ily módon elfojtotta magában a szerelmi vágyat! A nyugat-afrikai mohák és gurmák a fulbéktől vásárolt vajból szap­pant készítenek és azzal mosnak, noha a vaj természetes állapotban történő elfo­gyasztása jelentős mértékben enyhítené súlyos vltaminhlányukatl Érdekes az a pél­da is, hogy Marokkóban az egy főre eső évi cukorfogyasztás 40 kilogramm, vagyis napi 11 dekagramm, amelyet a mentás tea cukrozására használnak fel. A marokkói átlagcsalád két havi jövedelmét költi, teára és cukorra, annyit, mint a marokkóinál tiz­­szerte magasabb őletszlvonalú országok la­kói! Az arányosabb és változatosabb táplál­kozás a marokkóiak esetében is kedve zően hatna ki az általános egészségi hely­zetre, a várható élettartamra. Az egytálétel-kultusz, amely nem kts mértékben az elmaradottsággal és a tu­datlansággal függ össze, súlyos mér­tékben kihat a csecsemő- és gyermekhalé­­lozásra. Míg a fejlett ipari országokban 100 élveszületett gyermek közül 10—30 hal meg első életévének betöltése előtt, az egytálételes országokban 100—300 az arány. Még súlyosabb a halálozási arány az 1—4 éves gyermekek esetében: minden svéd gyermekhalálesetre 4 haláleset jut Portugáliában, 24 Indiában és 50 Afrikában! Ebben az esetben a statisztikailag nehe­zen megfogható rejtett éhínséggel állunk szemben, amelynek az egyoldalú, fehérjé­ben, vitaminokban stb. szegényes táplál­kozás az oka. Rövid áttekintésünk is rávilágít arra, hogy az Éjszaka Leányának uralma ellen vívott harc rendkívül bonyolult és sokrétű, tudományos, gazdasági, társadalmi feladat. Ebben a harcban komoly szerep vár az ENSZ-re és specializált szervezeteire, így az UNESCO-ra és a F-AO-ra: szervezik a vi­lágméretű harcot az Írástudatlanság ellen, a korszerű agrotechnikai módszerek nép­szerűsítéséért. A FAO Líbiában működő kí­sérlett gazdaságaiban például egyedül a jó vetőmagvak felhasználásával Ötven százalé­kos termésnövekedést értek el. Mindez azonban csak csepp a tengerben. Komoly eredmény csak akkor születhet, ha a né­peknek az emberibb életért vívott harca el­választhatatlanul összefonódik a békés egy­más mellett élés politikájának erőteljes érvényesülésével, ha az általános és tel­jes leszerelés megvalósításának eredmé­nyeképpen felszabaduló hatalmas erőforrá­sok azt a célt szolgálják, hogy az emberi­ség horizontjáról. mindörökre letűnjön az Éjszaka Leánya, az éhínség réme. MAKAI GYÖRGY Leánya ellen i

Next

/
Thumbnails
Contents