A Hét 1963/2 (8. évfolyam, 27-52. szám)
1963-09-01 / 35. szám
z Éjszaka leánya, aktröl az alábbiakban szó lesz, nem egy vadnyugati regény, vagy film hősnője. Héztodosz, a klassztkus görög költő adta ezt a költőt elnevezést kora egyik legszörnyübb csapásának, az éhínségnek. Az éhínség a tudósok megalapozott véleménye szerint az emberiség eddigi történelme során több áldozatot szedett, mint a háborúk és a járványok együttvével Az ENSZ legújabb statisztikai kimutatásait nézegetve válóban riasztó kép tárul elénk: Földünknek jelenleg 3 milliárd lakosa van, s ebből 1 milliárd ja fejlett Ipari országokbanj állítja elő a világ élelmiszertermelésének háromnegyed részét, a többi 2 mllllárdra jut az élelmiszertermelés egynegyede, ezen belül Ázsiára, ahol az emberiség fele él — mindössze egyhatodal Másképpen megfogalmazva: 1 milliárd ember bőségesen táplálkozik, 2 milliárd ember élelmezése nem kielégítő, sőt 3—500 mtiltó ember rendszeresen kt van szolgáltatva az Éjszaka Leányának... Ml ennek az abnormls helyzetnek a magyarázata? Milyen mértékben alapul az Éjszaka Leányának uralma a társadalmi, gazdasági és természeti viszonyokon, menynyire reális az a sokat hangoztatott aggály, hogy Földünket túlnépesedés fenyegeti? „A (tataiak Agy tántorognák, akár az aggastyánok...“ A régészek a Nílus első kataraktájánól találták meg kébe vésve az egyik fáraó „tudósítását“, a legalsó beszámolót az Éjszaka Leányának szörnyű pusztításáról: „Trónusom magasából siratom ezt a nagy szerencsétlenséget. Uralkodásom hét esztendeje alatt egyetlen egyszer sem áradt meg a Nílus. Kevés a búza, kevés at ennivaló. Az emberek rablókká váltak, s fosztogatják szomszédaikat. Szaladni szeretnének és járni sem tudnak. A gyermekek sírnak. A fiatalok úgy tántorognak, akár az aggastyánok. Lábuk megbicsaklik, nyoma rúságosan vonszolják testüket. Lelkűk megtört. Az élelmiszeres ládákat felfeszítették. Már csak a szél fujdogál bennük. Mindennek vége.. A Nílus áradásának elmaradása elegendő volt ahhoz, hogy megtizedelje Egyiptom lakosságát. „JAnapot!“ helyett — „Ettél mér?“ Időszámításunk előtt 440-ben Róma város éhségtől gyötört plebejusai tömegesen vetették magukat a Tlberlsbe, a császári Róma egyik nevezetessége volt a lactarla columna. Ennek az oszlopnak a lábához tették le szüleik azokat a csecsemőket, akiket nem tudtak táplálni. Hátha valamilyen isteni csoda történik, újra megjelenik az a nóstényfarkas, amely tejével életben tartotta Romulust és Remust... Európában ötévenként dúlt az éhínség, amely 879-ben, 1018-ban és 1162-ben a kontinens egész területére kiterjedt. Az éhező parasztok kevés lisztet kevertek az agyagföldhöz, s kenyérformára megsütve fogy asztjották. Az emberiség történetének legborzalmasabb éhínségeiről a múlt század távolkeleti krónikái tudósítanak. Kínában az aszályos évek, a helyi kiskirályok könyörtelen garázdálkodásai, s az európai gyarmatosítók fellépésének eredményeképpen 100 millió kínai halt éhenl Amikor ezekben a borzalmas években találkozott egy kínai a barátjával, nem jónapot-tal köszönt neki, hanem ezt kérdezte tőle: — Ettél már? Indiában 1876-ban 5 millió áldozatot szedett az éhínség, a századforduló éveiben pedig 20 millió ember halt éhen. A cári Oroszországban is gyakori vendég volt az Éjszaka Leánya, a múlt században negyven estben látogatott el a városokba és a falvakba. A „Ruszklje VJedomostyi“ című napilap 1891-ben így Irt: „Éhes emberek bolyonganak az utcákon reggeltől estig, 6 házról-házra járva koldulnak. És üres kézzel térnek haza, mert senki nem ad nekik semmit“ Természeti csapásbél — társadalmi baj Az Éjszaka Leányát kétvállra fektette Európában az tparl forradalom és annak számos következménye. Megjelentek a gépek a mezőgazdaságban, a szállítás forradalmasítása lehetővé tette az élelmiszerbehozatal meggyorsítását a forradalmi mozgalmak kiharcolták a dolgozó tömegek helyzetének, így élelmiszerellátásának megjavítását. Oroszországban a szocialista forradalom örökre száműzte az éhínség rémét, s az éhezés a többi szocialista országban Is a múlté. Ml kellene ahhoz, hogy a világon mindenütt kétvállra fektethessék az éhínséget, örökre eltávoztassák ezt a rémet, amely több áldozatot szedett, mint a háborúk és és a járványok együttvéve? L. Földünk mezőgazdasági erőforrásai rendkívül gyéren vannak kihasználva. Colin Clark amerikai tudós szerint a gabonatermesztési lehetőségek reális kiaknázásával 90 milliárd embernek lehetne bőséges ellátást nyújtani. Más tudósok arra hivatkoznak, hogy a tengerek évente 100 milliárd tonna tápanyagot termelnek, míg a világ halászata alig haladja meg a 40 millió tonnát! Hatalmas, jómlnöségű földterületek várnak megművelésre: Etiópiában több mint 72 millió hektár — nagyobb mint a kazahsztáni szűzföldek! —, az Amazonaszmedence, összes szárazföldjeink egyhuszada — még ma is szűzföld. Pakisztánban például a megművelhető földterületnek csak 25,5, Brazíliában mindössze 3, Venezuelában alig 10 százalékát művelik meg. 2. Ázsiában, Afrikában és Latin-Amerlkában többnyire rendkívül primitív eszközökkel folytatják a földművelést és az állattenyésztést, milliók használják még a faekét, valamint a kőkorszakbell ültetődobot. Az afgán, vagy az iraki paraszt alig tud annyit termelni, amenyl neki magának szükséges, míg a legkorszerűbb gépekkel dolgozó amerikai farmer saját magán kívül még húsz embernek termel élelmet. Ugyanez vonatkozik a trópusi területek állattenyésztésére Is: húsz kongót tehén ad annyi tejet, mint egy belga, holland, vagy svájci tehénI Ami a mezőgazdaság gépesítését Illeti, a 450 mtiltó lakosú Indiában 30fi mtiltó faeke, 1,8 millió vaseke van használatban. 3. Említettük, hogy a világ lakosságának kétharmada elégtelenül táplálkozik, s ugyanez a kétharmad az, amely az ENSZ statisztikái szerint csaknem teljesen Írástudatlan. Ázsia, Afrika és Latln-Amerlka hatalmas területei évszázadokon át a külföldi gyarmatosítók vadászterületei voltak. A gyarmatosítók, az Imperialista hatalmak sok helyen szétrombolták a lakosság természetes élelmiszerbázisát, hatalmas területeken exportnövényeket termesztettek, aimlvel éhínségre kárhoztatták a lakosságot, megakadályozták az Iparosítást, s ma is támogatják azokat a feudális erőket, amelyek parasztok százmillióit tartják félrabszolgasorban, minden erővel szembefordulnak a földreformmal, a mezőgazdaság korszerűsítésével. Három példát ragadunk ki ennek alátámasztására: Indiának, Pakisztánnak és Brazíliának együttvéve 720 millió lakosa van, ezekben az országokban él a világ lakosságának csaknem egynegyede. India megművelhető területének 70 százaléka a nagybirtokosoké, a birtokok 61 százaléka — 1 hektárnál kisebb törpebirtokok — a területnek mindössze 6 százalékával rendelkezik, a családok 21 százalékának nincs földje. Nyugat-Pakisztánban 6000 nagybirtokosnak, a megművelt földterület 60—70 százalékán gazdálkodó klsbérlők a termés 75 százalékát beszolgáltatják a nagybirtokosoknak, vagy a nagybérlőnek. Brazíliában a mezőgazdaságban dolgozók 80 százalékú-tfwe, ni Éjszaka
