A Hét 1963/2 (8. évfolyam, 27-52. szám)
1963-09-01 / 35. szám
VENCE Tíz óra falé érkeztünk a kikötő öblébe. A világítótornyon a kubai és a csehszlovák zászló leng. Egyre az Jár az eszünkben, hogyan íogad majd bennünket Kuba népe. A valóság azonban minden várakozásunkat felülmúlta. Amint odaértünk a kikötőhelyhez, egy kis csónak Indult el felénk. A csónak teli volt emberekkel — valamennyien barátságosan integettek. Miután feljöttek a fedélzetre, először szorítottunk kezet, először ölelkeztünk öszsze kubaiakkal. Hajónk olyan helyen' áll, ahonnan egyenesen belátni egyik utcába, s a járókelők ugyancsak barátságosan Integetnek. Az egyik embercsoportban megpillantjuk a csehszlovák zászlót Is. Ebéd után útnak Indulunk Havanna városába. Az utcán meg-megállttanak bennünket s az üdvözlő hangok közül váratlanul szlo- 1 vák szó üti meg a fülünket. Volt honfitársunk, Pavllk János fogad bennünket hazai szóval, aki akkor költözött Ide, mikor Masaryk köztársaságában nem akadt számára és a hozzá hasonlóak számára munka. > — Milyen volt az útjuk? Ml újság otthon? — áraszt el bennünket kérdéseivel. Pavllk elvtárs egy Zólyom melletti kis falucskából való. Fűképp az iránt érdeklődött, hogy milyen az élet szülőfaluja vidékén. Mit mondjunk neki? Hisz azt, ami odahaza negyven év alatitl történt, szóval nem lehet elmondani. Sétálunk az esti Havanna pálmák szegélyezte utcáin és terein. A volt diktátor, Batista által meggyilkolt vértanúkról REMOS elnevezett téren zenekar Játszik. Váratlanul óriási robbanás hallatszik. Ml történt? — hangzik fel a kérdés. A zene félbeszakad, s mindenki abba az Irányba Indul, ahonnan a robbanás zaja hallatszott. Az egyre növekvő ember tömegben csak lassan tudunk előrehaladni. A távolban vérszlnű lángok csapnak az égnek. Havanna legnagyobb áruháza ég. Edleníorradalmárok csempésztek bombát az épületbe. Megjönnek a tűzoltók, önkéntes tűzoltó Is akad elegendő, azonban minden Igyekezet hiábavaló. Ebben a pillanatban az áruház homlokfala az utcára omlik, s alatta több ember leli a halálát. A felháborodott tömeg az elnök palotája felé indul és skandálva mondja: Párodon, paredon — a falhoz velük. Este a merénylet helyén Fidel Castro tart beszédet, s bejelenti, hogy elfogták a tetteseket, akik elnyerik méltó büntetésüket. Ekkor láttam először Fldel Castrót, akit annyira szeret Kuba népe. Mint az Itteniek mondják, a ml Fldelünket. Bár nem értettem a szavát, mégis olyan hatást tett rám, mint kevés más beszéd életemben. Szavaiból feltétlen biztonság áradt. S noha, mondom, nem értettem beszédét, egyet megértettem: hiábavaló a kubai nép ellenségeinek minden aljas cselvetése, ármánykodása, kíméletlen terrorcselekményei, Kuba népe nem hagyja megfélemlíteni magát. Kuba népe győzni fog. Venceremosl Indulunk vissza hajónkra. Otközben megállunk egy kis A havannai Kapitólium frissítőre — kávét rendelünk. Amint az árus megtudja, hogy csehszlovákok vagyunk, mosolygósra derült ábrázattal teszi elénk a kévét, a kitűnő Cefl cubanőt. Annál jobban elborult azonban a képe, mikor fizetni akartunk. Szó sem lehetett róla. így aztán fizetés nélkül vettünk búcsút tőle, azzal az Ígérettel, hogyha még egyszer ide látogatunk, Ismét eljövünk hozzá kávéra, Stefan Novák A szerző felvételei
