A Hét 1963/2 (8. évfolyam, 27-52. szám)
1963-08-25 / 34. szám
1 l'i ** Boldogtalanok voltak a trlstaniak Calshotban — a televízió, a hűtőgép, a motorkerékpár és a sarkon lévő söröző ellenére Menekülés a civilizáció elől Boldogok Mabél és Robert Lavarello Tristan szigetén — noha itt nincs villanyvilőgitás, sem vízvezeték neki, hogy három vasárnap részt vehessen az istentisztelen ... — ★ — Londont 1962 szeptember. A tristani Frank Glass betér egy csemegeboltba. Kenyeret kér meg sonkát és jő étvággyal elfogyasztja. Aztán barátságosan bólint a kiszolgálőnő felé és egy „Isten fizesse meg!“ -gél elhagyja az üzletet. A többit aztán a rendőrség intézte el... — ★ — A trlstaniak jó egy esztendővel öregebbek lettek. A lányok házilag kötött gyapjúharisnya helyett hajszálvákony nylont hordanak, a férfiak megtanultak a villamos háztartási berendezésekkel bánni, az asszonyok számolnak, ha vásárolni akarnak valamit és nem gondolják többé, hogy a hűtőgépre kifizetett első részlet egyben az utolsó is. Megkísérelték beilleszkedni az új miliőbe, de napról napra nagyobb a honvágyuk a szigetük után. Willie Repetto, az egykori „polgármester“ közölte a gyarmatOgyi minisztériumban, hogy a trlstaniak haza akarnak térni. Nem bírják az éghajlatot, port, a füstöt, a nagyváros zaját, a megfeszített rendszeres napi munkát. Végül is igazat adtak nekik. A „Guardian“ Így Irt: „A szigetlakók magatartása éles kritika a XX. század Nagy-Britanniájának élete ellen!“ Kh vagy mi üldözte ki a tristaniakat a civilizáció paradicsomából? Nem az angol lakosság előítélete, nem a gyarmatügyi minisztérium magatartása, amely a tristaniák megmentésére és áttelepítésére 60 000 fontot áldozott, nem a bronchitis és a reumatizmus, olyan betegségek, amelyek otthon Tristan da Cunhán ismeretlenek voltak, hanem Stanley Harrison brit újságíró nézete szerint „a profitéhségen alapuló társadalmi rendszer ... “-fűelső csoportja — 24 asszony, 26 férfi Csökönyösen kitartottak a trlstaniak elhatározásuk mellett, hogy visszatérnek szigetükre. Willie Repetto szerint: „Nálunk a szigeten a szegény ember is gazdag ... Angliában a gazdag is szegény Az Atlanti-óceánban, 1300 mérföldnyír e Fokvárostól (Dél-Afrika) és még többre Buenos Airestöl (Argentina), fekszik Tristan da Cunha szigete. A legutóbbi időkig mit sem tudott a világ a szigetről és lakóiról. A századfordulón egy levélnek egyszer tizenkét évre volt szüksége, hogy a címzettet Tristan szigetén elérfe, ma a kézbesítés még mindig hat hónapig tart. — Már csaknem vége volt az első világháborúnak, amikor kitöréséről értesültek a trlstaniak. Amikor 1961. október 10-én a valamennyi lexikonban kíaludtnak jelzett tűzhányó kitört, első ízben írt a világsajtó Tristan da Cunháról és lakóiról. Az angol kormány — a sziget ugyanis Nagy- Britanniáé — a 270 főnyi lakosságot evakuálta és a Southampton melletti Calshotban ideiglenesen egy barakktáborban helyezte el, mafd minden komforttal ellátót lakásokat bocsátott rendelkezésükre. Ennek idestova másfél esztendeje. De hogyan illeszkedtek be a szigetlakók a civilizált környezetbe? Tristan da Cunha, 1961. A szigeten 270 ember él — lávakőből épült alacsony tanyaházakban; burgonyát termelnek, juhot és tehenet tartanak, halásznak, albatroszra vadásznak és pingvintojást gyűjtenek. Tristan da Cunha nem tropikus paradicsom, az év kilenc hónapján át éles szél fúj, kevés a napsütés. — ★ — Calshot: 1962. augusztus. A 62 éves trístani Gordon Glass állást talált mint éjjeliőr egy építkezésen. Éjjelente fáradhatatlanul rója a kijelölt útvonalat — ma nemkülönben. Amikor a bódéja közelébe ér, gyanús zajt hall maga mögött... Reggel több sebből vérezve kerül haza — fiatal gengszterek megtámadták és véresre verték. Zsákmányuk nem volt elég egy mozielőadásra. A trlstaniak csak egyetlenegy „bűncselekményre“ emlékeznek, ami a szigetükön történ, az azóta is nemzedékeken keresztül szájról-szájra jár. A „nagy Lena“ állt bíróság előtt, mert olyan lusta volt, hogy nem tartott rendet a házában. A tristaniak arra ítélték, hogy pellengérre álljon — amit külön erre a célra ácsoltak — és megtiltották Teli várakozással tér haza a tristaniak és 2 gyerek
