A Hét 1963/2 (8. évfolyam, 27-52. szám)

1963-08-18 / 33. szám

Tőzsér Árpád — Veres János:

Városról városra I. Rimaszombat

(Folytatás a 7. oldalról)

... Este lett, a ház ablakai világító szemek módjára néznek le az utcára. A szobákban megszólalnak a rádiók és tv-készülékek. A gyerekek lassan elcsendesednek, várja őket a krómozott kiságy. „Jó estét, gyerekek. Ágyban vagytok már?“ A ház előtt az öreg hársak mozdulatlan őrökként sllbakolnak a fasorban.

Héger Károly beszól

Héger Károly járási titkárral beszélgetünk a Csemadok kocsmahelyiségek ból átalakított Irodájában. Az Iroda sötét, falairól hámllk a vakolat, de amit a város szellemi életéről megtudok, feledteti velem a környezet komorságát. Héger Károly kát esztendeje került Ide. A helybeliek hamarosan megkedvelték, s ő Is megszerette a várost és új munkatársait. Most lelkesen, mondanivalóját heves gesztusokkal kísérve beszél.

— A színjátszó csoport legnagyobb sikerét a két esztendő alatt P. Karvaé Éjféli mise c. kitűnő drámájának bemutatásával érte el, 'Dropka Géza rendezésében. A bemutatók során több új szereplőt próbáltunk ki, akik Jó beválltak. A fiatal Rácz Ági Rozsnyóról pl. elhozta a legjobb egyéni teljesítményért járó díjat. A vezetőség a Jövőben átgondoltabbá, önállóbbá akarja tenni az együttes műsorpolitikáját. Ha sikerül, két részre osztjuk a szereplőgárdát, s a két csoport külön dolgozhat majd.

— A tánccsoport régebben egy helyben topogott. Tagjai évente csupán egyetlen táncot mutattak be. Két évvel ezelőtt átszervezték a csoportot, mely Kamarás Imre személyében kitűnő vezetőt kapott, Ma már egész estét betöltő műsoruk van. A tavalyi országos ifjúsági alkotó versenyen második helyen végeztünk.

— Az eltelt két év alatt az irodalmi kör is rendszeresen működött. A kör vezetője, Kosiner Imre régi mozgalmi ember. Ady, Gorkij, Hviezdoslav, Mikszáth, Petőfi, Arany élet® és életműve szerepelt estjeik műsorán. Az irodalmi estek lránt oly nagy volt az érdeklődés, hogy, a Petőfl-estet közkívánatra meg kellett Ismételniük, az Arany-est alkalmával pedig sok néző az utcán rekedt. Ősszel Tompa Miihályről, a város szülöttjéről emlékeznek meg a kör tagjai.

— Irodalmi színpadunkról sokszor írtak már. Kész van az őszi műsorunk is. Ezúttal 'kevesebb technikai kellék s több dramatizált szám szerepel majd a műsorban. Elmaradnak a kórusok, helyettük dráma-részletet (Németh László Utazás c. darabjából) és egy pantomimre emlékeztető produkciót viszünk színpadra.

A lelkes szavakat „de“ követi:

— Néhány évvel ezelőtt feloszlott a közüzemek országos hírű énekkara. Ma már kimondhatjuk, hogy az együttes feloszlását a személyi kultusz mérgező légköre okozta. Gabonás Tibort, a kitűnő karnagyot, különféle zavaró körülmények olyan képtelen helyzetbe sodorták, hogy le kellett mondania a karnagyságról. A vezető nőikül maradt együttes széthullott. A Űsemadoknak régi álma az énekkar újraszervezése, amelynek sorsa azonban nem csupán a Csamadok, hanem egész szocialista kultúránk' ügye. Mikor jönnek rá a városi és Járási szervek, hogy a Csemadok törekvését nekik Is támogatnlok kellene?

Epilógus

De, de, de... A „de“-kből Rimaszombatban is van elég. S Holéczl Miklós bácsi „de“-je ügy folytatódik, hogy mért porosodik a múzeum kép-anyaga a raktárakban. Kngovsky elvtársé úgy, hogy ml lesz a művelődési otthonnal, s azzal a 640 rimaszombati lakóval, akiknek állami lakást igénylő kérvényük már évek óta elintézésre vár, MibaUdesz Lászlóé, hogy mért nincs magyar óvoda a városban is, a fiataloké, hogy mért akarják elvenni tőlük a Tatra nagytermét Is, s Héger Károlyé, hogy a Járási és városi szervek mikor tekintik már végre magukénak a Csemadok ügyét Is. Miért, miért, miért? Ki válaszol erre a sok miétre? Azt hiszem, egyedül a rimaszombatiak lesznek s lehetnek képesek rá. Erre biztosítók a város Jelenlegi szellemi élete, s vitathatatlan eredményeik. Rimaszombat a fák s parkok városa, Sehol anynyl zöldet, # fényt nem látni, mint ott. Juttatni kell a fényből a poros akták közé, s az értatluikedö, poros fejekbe is.

r 1 1

Mitjelent-Európai

Szabadkereskedelmi

Társulás

Már a második világháborút kővető időszak első öveiben megmutatkozott e háború sújtotté európai tőkét országok gazdasági egyesítésére irányuló törekvés. Ennek kapcsán 1948-ban megalakult az Enrőpai Gazdasági Együttműködés Szervezete (OEEC). Tagja lett 17 nyugat-eurőpai ország. Nagy-Brltannla 1958-ban javasolta, hogy az OEEC tagállamai szabadkereskedelmi övezetet létesítenek.

Az ezzel kapcsolatos tárgyalások azonban a felmerült ellentétek miatt nagy akadályokba ütköztek. Ugyanis Nagy-Brltannla a Brit Nemzetkőzőajiégből való nagyarányú mezőgazdasági behozatala miatt ki akarta zárni a szabadkereskedelmi övezetből a mezőgazdasági termékeket, de ugyankkor arra számított, hogy ipari termékeit növekvő mennyiségben kedvezően elhelyezi az európai szárazföldön. 1957-ben azonban megalakult a közös piac, Nagy-Brltannla ás egyes más enröpai államok nélkül. Ez arra késztette Nagy-Britanniát, hogy 1959-bBn megalakítsa az Európai Szabadkereskedelmi Társulást (más néven szabadkereskedelmi övezet). Tagjai Nagy-Britannlán kívül Ausztria, Dánia, Norvégia, Portugália, Svédország és Svájc.

Mi a különbség a közös piac és a szabadkereskedelmi övezet között? Hogy a közös piac a vámhatárok eltörlésén felül még messzemenő lntegráciöt, tehát teljes gazdasági egyesülést jelent, a szabadkereskedelmi övezet pedig lényegében csak a vámok és a mennyiségi korlátozások megszüntetésével jár. Vámpolitikai szempontból a kettő közötti különbség ebben van, hogy a szabad piac tagállamai egymás között megszüntetik a vámokat és kifelé közös vámtarifát alkalmaznak, a szabadkereskedelmi övezet tagállami pedig ugyancsak eltörlik az egymás közötti vámhatárokat, de kifelé megmaradnak az egyes nemzeti vámtarifák, és Így mindegyik tagállam megtartja kereskedelempolitikai cselekvési szabadságát más államokkal szemben.

Ez a társulás különösen Nagy-Brltanniának felel meg, mert Ilyen módon megtarthatja a Brit Nemzetközösség államaival való kedvezményes vámrendszerét. Ennek alapján a Brit Nemzetközösség tagállamai egymás árulnak vámkedvezményt biztosítanak más államokból behozott árukkal szemben. Ilyen módon Nagy-Brltannla a Brit Nemzetközösség államaiból vámmentesen hozhat be nyersanyagot ás élelmiszert, ás ugyancsak vámmen- . tesen adhatja el ipari cikkeit azokban az államokban. Más államok bevitele a Brit Nemzetközösség államaiba azonban vám alá esik, és ezáltal kevésbé versenyképes.

Így a nyugat-európai tőkés országok két egymással versenyző gazdasági tömbbe tömörülnek, amiben kifejezésre jutnak a tőkés országok küzötti ellentétek.

A közös piac azonban jóval erősebbnek bizonyult, ás ezért a szabadkereskedelmi övezet, nevezetesen Nagy- Brltannia egyre jobban ki lett téve a közös piac nyomásának. Azonkívül mind jobban kezdett erősödni az általános ás teljes integráció követelménye. Ennek oka abban rejlik, hogy a termelőerők az utóbbi Időben egyre nagyobb mértékben nemzetközivé váltak, ami azután megköveteli az egész gazdasági élet ugyancsak teljes nemzetközi jellegét. —

Mindennek hatáséra Nagy-Brltannla tárgyalásokat kezdeményezett azzal a céllal, hogy belépjen a közös piacba és utána a szabadkereskedelmi övezet többi tagállamai is. A tárgyalások hosszasak és nehezek voltok az érdekek sokrétegüeáge miatt, és végül Franciaország ellenvetésére egyelőre kudarcba fulladtak. Franciaország főképp azt kifogásolta, hogy Nagy-Brltannia a közös piacba való belépése után Is fenn akarja tartani a Brit Nemzetközösság nyújtotta vámelőnyöket, amelyek alapján a Nemzetközösség államaikéi előnyösen beszerezheti a szükséges mezőgazdasági termékeket.

Dr. Balogh—Dénes Árpéd