A Hét 1963/2 (8. évfolyam, 27-52. szám)
1963-08-11 / 32. szám
Napokig künn vannak a parasztok — egyben halászok — a tengeren, hogy áraikat a fővárosba szállítsák. Iparilag csak a bauzltelOfordulásokat hasznosítják Haitlban Haitiban a gourde a hivatalos pénzegység, de mindenki dollárban számol, melynek beváltást árfolyama 1:0,2, amit fontos tudni. A dollár korlátlanul forgalomban van, ott csörög a turisták zsebében, uralja a Haiti Nemzett Bankot. De hát, mit tud erről a hatéves kis Joe, akt naponta korgó gyomorral árnyékként követi apját a Gran-rué-re, a főváros, Port-au-Prtnce föútjára. Öt még nem érdekli a pénzforgalom. Csak a szíve fáj, amikor az apja este megfogja fekete kis kezét és fáradtan hazavánszorog vele. Otthon nem egyszer sírva fogadja őket az anyu, amikor apu üres zsebbel tér haza, s ilyenkor csak banán van vacsorára, ami szinte vadon nő, csak éppen le kell szakítani, ám felfúlja Joe hasacskáját, ha nem kap mást és egyoldalúan táplálkozik, joe azon szerencsés gyerekek közé tartozik, akik túlélték elsőr életévüket. Haitin ugyanis a gyerekek 30 százaléka nem ért meg ezt az életkort. Sokan még születésük után az első héten meghalnak, mert a kellőképpen fel nem világosított' anyák abban a hitben, hogy így gyorsabban beheged, földdel kenik be az újszülöttek köldökét, Joe tehát a „túlélők“ egyike s most munkanélküli apjával rója az utcákat, aki mint idegenvezető ajánlkozik az USA turistáknak. Olykor igénybe veszik szolgálatait az amerikaiak. Otthon az Államokban fehér nem fogad fel négereket, nem ül le velük egy asztalhoz az étteremben, és büntetlenül üldözheti, megalázhatja, esetleg meg is lincselheti őket. De itt? Itt mindenki néger, olcsó, munka nélküli néger, s ráadásul az ország gyakorlatilag — ha formailag és jogilag nem is — az. Egyesült Államokhoz tartozik. Joe bőre fekete, mint apjáé. Haiti kereken 3,5 millió lakosának 95 százaléka néger. Az ősök 1517-ig, ameddig követni lehet, szintén négerek voltak. Egy ENSZ-Jelentés szerint a haiti gyerekek 60 százaléka szenved fertűző vérbajban, tbc-ben és maláriában 1517 volt az az év, amikor Las Casas spanyol püspök afrikaiakat hozatott át az óceánon, mivel nem egészen 80 év alatt, azóta, hogy Kolumbus 1492-ben felfedezte Haitit, a spanyolok kiirtották az Indián őslakosságot. Most aztán hiányzott a munkaerő a természeti ktncsek kiaknázásához. Mit mesél tovább Haiti története? 160 évvel ezelőtt a behurcolt néger rabszolgák, Toussaint Wuverture és Dessaltnes vezetésével megdöntötték a franciák uralmát, akik korábban kiszorították a spanyolokat. Így alakult meg 1804-ben a Haiti Köztársaság, az első szabad néger állam és Az idegenforgalom a kávé mellett (az összkivltel 65 százaléka) a legfObb bevételi forrása az országnak. Az elvesztett kubai luxasfürdOhelyekért Haiti partjai kell, hogy kárpútlást nyújtsanak az amerikai turistáknak az USA után Amerika második legrégibb köztársasága. Az eaykori rabszolgák széttörték bilincseiket, de később egy korrupt felső réteg ült a nyakukba. Így aztán alapjában véve a lakosság széles rétegei számára ml sem változott. Ma a Duvalíer elnök által ellenőrzött és az USA ttsztek által kiképzett hadsereg uralkodik. Az 1957-ben elnökké választott falusi orvos több iskolát és kevesebb korrupciót ígért a roszszul táplált és 90 százalékában írástudatlan lakosságnak. Az ígéret csak ígéret maradt. Duvalter ott uralkodik „Fehér Ház“-ában és rablóbandára emlékeztető milíciájával meg titkosrendőrségével terrorizálja a lakosságot. A nép „Ton-tonmakount“-nak „fekete nagybácsinak" hívja a titkosrendőrséget, mely éjjel jön és magával viszi a kellemetlen egyéneket. Ezek aztán eltűnnek az elnöki palota kínzókamráiban, ahol a rendszernek már sok ellensége fejezte be életét. Hogy a hősi rabszolgafelkelés így végződött, hogy a felszabadult rabszolgákból koldus lett, így indokolják meg ma Haiti haladó köreiben: „Mert itt még nem akadt egy Ftdel Castro, aki kiűzte volna a gazdagokat a paradicsomból és odaadta volna a szegényeknek." —ta— 19
