A Hét 1963/2 (8. évfolyam, 27-52. szám)
1963-08-11 / 32. szám
Az új kenyér elé Életed során hányszor csillapítottad éhségedet már egy karé] kenyérrel anélkül, hogy akár egy kurta pillanatra Is, felvonultattad volna képzeletedben azt a temérdek munkát, amellyel ezt a mindennapi eledeledet megteremtették! — Leszelsz egy darabot a piros-barna, jóillatú kenyérből, és éhséged máris enyhül, eloszlik, derűsebb leszel, régi kedved viszszatér... Nem gondolsz az aprócska búzamaggal, amely a vetéssel Indul el hoszszű-hosszú útjára, hogy a napsugaras nyárutón új kenyér izével asztalodra kerüljön. Hányszor utaztál a Komárom—Bratislava közötti vasútvonalon, s léptél le az úszorl állomáson, hogy néhány péksüteményt vásárolj a közeli büfében!... Örömmel tértél vissza a vonatra, s vitted a friss péksüteményt Ismerőseidnek. „Itt van, kóstoljátok csak milyen finom“. Nem kérdezted, hol, merre sütik, azon sem csodálkoztál még sohasem, hogy Oszoron mindig ropogósán „mai“ a péksütemény. Bár az is lehet, hogy észre vetted már az állomás közelében emelkedő sárga épületet, szemlélted a füstös, zömök kéményt is, amely az épület mellett nyúlik az égbe. Itt készül éjjelente az a péksütemény Is, amelyet utazás közben vásárolsz, s amelyet olyan ízletesnek találsz ... Oszoron van Csallóköz második legnagyobb sütödéje, amely majdnem két évtizedes múltra .tekint vissza. Korszerűnek éppen nem nevezhetnénk, bár számos munkafolyamatot géppel végeznek. 1952- ben kapták az első gépet, aztán néhány évvel később a másodikat... majd a többit.. . Ha belépsz az üzembe, első tekintetre feltűnik a gondos tisztaság. Tiszta kockacsempéken lépdelsz a hatalmas keverő üstök között. Horváth Ernő —- az üzem műszaki vezetője — válaszol néhány kérdésedre. Barátságos modora az első pillanatra rokonszenvessé teszi, s lelkes magyarázatából azonnal felismered a hivatását, szakmáját szerető embert. Az üzemről, annak napi kapacitásáról beszél. Elmondja, hogy naponta 7865 kg lisztet dolgoznak fel az üzemben. Ebből 2000 darab kétkilós kenyér és tízezer darab péksütemény készül. A péksüteményt általában az éjjeli műszak alatt készítik, s délelőtt kilenc óráig viszik szét a dunaszerdahelyi járás hatvan, kenyeret árusító boltjába. A jól ismert zárt kenyérszállító gépkocsik kétszer látogatják meg az Imént említett boltokat. Délelőtt Indulnak el második útjukra, amikor friss kenyérrel megrakottan érkeznek Csallóköz falvaiba. — A nyári, főként az aratási Időszak alatt hárul különösen nagy munka üzemünkre. Ilyenkor megtörténik, hogy ezer darab kenyérrel is többet sütünk a szokottnál. A péksütemények mennyisége pedig majdnem a duplájára emelkedik — mondja Horváth elvtárs. — Mi annak a titka — kérdezem — hogy Oszoron mindig olyan nagyon ízletes péksütemény kapható. (Nemcsak az én véleményem, sok utazótól hallottam már az elismerést.) — Egyrészt az — adja meg a választ Horváth Ernő elvtárs —, hogy különösen nagy gondot fordítunk a munka technológiai folyamatának pontos betartására. Először Is a friss, érett kovász az alapja minden jó kenyérnek. A kikelt, érett kovászból mindig jó kenyérnek, vagy kiflinek kell sülnie. Másodszor pedig: közel vagyunk az elárusítóhelyhez, nem kell szállítókocsi, nincs rázásnak kitéve az áru, sokszor még talán meleg is a sütemény, amikor a fogyasztóhoz kerül... A pékségben három fehérköpenyes fiatalember dolgozik (összesen tizenegyen dolgoznak három műszakban), Pongrácz Lajos, Gálffy Zoltán és Losonszky Lajos. Ügy is lehetne mondani, hogy hárman ügyelnek fel a gépek munkájára, kisegítik, irányítják őket. Tolókocsin szállítják a liszteszsákokat, amelyet egy hombárba fordítanak. Innét csigaszerű szállítószalag viszi a szitagépbe. A liszt' innét a kovászolóba kerül; 60—80 literés kondérok ezek, amelyekben egy gépkar állandóan félkör-mozdulatokat végez. Olyan ez, mintha egy hatalmas pékóriás állna a dagasztóteknő előtt. Forgatja, kevert, gyűri a habos, hólyagos tésztát, hogy néhány perc alatt .végezzen vele. Ki, melyik háziasszony tudná utánozni? Az „adagolást“ azonban már maguk a pékek végzik. Késsel szelik, kézzel szaggatják a tésztát, beidegzett gyakorlattal dobálják a mérlegre, s egyengetik, hogy meglegyen a 2,25 kg. A másik alkalmazott végzi a formálást, és egyben továbbítja a vetélőnek, aki a fehér, nyers tésztát a forró kemencébe hányja. A többi munkafolyamat talán már ismertebb is. A sült, 52 perc alatt érett, pirossá vált kenyerek kiszedésének folyamata a pékségek megszokott munkáját idézi. Hat órai „pihenés“ után kocsira, szállítóeszközre kerül s néhány óra múlva már a fogyasztók rendelkezésére áll. Talán az első olvasásra kissé túl hihetetlennek véli ezt így a kedves olvasó. Hiszen az emberek nagy része, ha pékségről hall, lisztesképű, nyolcvan, kilencven kilogrammos zsákokat cipelő, fakádakban, teknőkben dagasztó, a forróságtól sugárzó kemence előtt három-négyméteres nyelű lapátokkal dolgozó, verejtékező péklegényekre gondol... Ez a megszokott, Így ismerjük leginkább a péket és a pékségeket. Ha nem is mai, modern uz úszori pékség, így ilyennek mégsem találjuk. Ha mindenütt még nem is helyettesítik gépek az ember munkáját, a ma, a jelen technológiája már ott van. Jelen van az üzemben, a munka néhány folyamatánál. A gépek segítik az embert helyettesítik munkájában, csak ismerni kell valamennyit, érteni kell a kezelésükhöz ... Egy karéj friss kenyeret kapok kóstolóba Horváth elvtárstól, s míg majszolom, végig vezet az üzemen. Közben egy teherautó liszt-szállitmány is érkezik, s addig, mig átveszi nézelődöm, szemlélődöm. A fentiekben elfeledtem még megemlíteni, hogy az üzem mellett egy hosszú, folyosószerű építmény zsúfolásig van állványokkal. Itt piheni ki magát a kenyér, hogy néhány órás „elfekvés‘Y után, autóra rakják és elinduljon az emberekhez ... Nem szóltam még a liszt raktározásáról sem, pedig erre a célra egy hatalmas — magtárszerü helyiség szolgál... De ezek már nem érdekelnek bennünket közelebbről. A pékség az, amelyben új lisztből, idei búzából őrölt lisztből dagasztanak és sütnek kenyeret. Éjjelente itt készül 10—12 ezer darab péksütemény — szintén az új lisztből —- s kerül friss, egészséges, életszerű illattal asztalunkra ... S mit, mennyit tudnék írni még azokról a névtelen emberekről, akik mindennapi munkájukkal megteremtik kenyerünket. Á pékekről, akik munkájukat végzik, amikor mi puha párnáink közt édes álmunkat alusszuk. A magvetőről, aki az elvetett búzamagot malomba vitte, lisztté őrülte, hogy a pékségekben új kenyérré, ízletes süteménnyé varázsolják, s asztalunkra, mindannyiunk legünnepibb asztalára kerüljön az új, a friss, illatos kenyér. KOVÁCS MIKLÓS Képes riport egy bratislavat modern pékségből Péter László felvételei. 18
