A Hét 1963/2 (8. évfolyam, 27-52. szám)
1963-08-11 / 32. szám
7. Még többen —mégtöbbet Ha a közönséges halandótól megkérdezik, mit tud Vietnamról, válasza többnyire nemigen haladja meg a két-három mondatot A tájékozottabbak esetleg tudják, hogy Vietnam jelenleg két államból: a Vietnami Demokratikus Köztársaságból és a Viefnami Köztársaságból álló ország Délkelet- Ázsiában, a Hátsó-Indiai félsziget keleti részén, valamint azt, hogy 1945-ben általános népi felkelés robbant ki az ország területén, melynek eredményeként kikiáltották a Vietnami Demokratikus Köztársaság megalakulását. Az újságolvasók előtt ismeretes még Dien Bien Phu neve is, ahol 1954 májusában a francia hadsereg gyászos veresége arra kényszerítette a francia kormányt, hogy a Vietnamban folytatott „szennyes háborút“ mielőtt befejezze, és az índonklnai kérdés rendezésére elfogadja a békés nemzetközi tárgyalásokat. Vietnamról azelőtt én sem igen tudtam sokkal többet, legfeljebb még anynyit, hogy az ország felszínének nagy részét trópusi őserdők borítják, értékes haszonfái: a vas-, kámfor- és babérfa, valamint a hatalmas bambuszerdők. Ásványi kincsekben meglehetősen gazdag: jelentős szén-, arany-, cin-, ón-, mangán-, vasmm-mt easier ■ 115 L,4fi ■p., OT-: _ '’’ft! P 'NaJfV és wolfrámkészletei vannak. Annál inkább meglepett az az élmény, melyben Haiphong kikötővárosban részem volt. Városnézés alkalmával barátommal elhatároztuk, hogy meglátogatunk egy vietnami iskolát. Útközben azon tanakodtunk, ho- gyen is fogjuk megérteni egymást. A szerencse ez esetben' is a kezünkre játszott. Az iskola udvarán vidám leánycsapat röplabdázott, valamivel távolabb pionirlá‘nyok szorgoskodtak az iskola kertjében. Az egyik kislány — eltalálván szándékunkat — azonnal az Iskola igazgatónőjéhez vezetett bennünket, aki készségesen megmutatta nekünk a gondjaira bízott iskolát és a mellette levő jól felszerelt internátust. A tanulók egy része ugyanis az iskolai Internátusbán lakik, mivel szüleik vagy elpusztultak a felszabadító háborúban, vagy a Dél-Vietnamban működő 10 ezer főnyi amerikai „tanácsadó“ jóvoltából koncentrációs táborokba hurcolták őket. És most jött a meglepetés. Az igazgatónő öt píonírlányt mutatott be nekünk, akik szívélyes „dobr? den“-nel köszöntöttek bennünket. Az első pillanatban azt gondoltuk, hogy csupán - udvariasságból tanulták meg e rövid köszöntést, de hamarosan kiderült, hogy a lánykák valamennyien meglehetősen jól beszélnek csehül. A beszélgetés során ugyanis elmondták, hogy mind az öten három évet töl-. lőttek hazánkban. Van Thi Sach — Így hívták az egyik kislányt — elmondta, hogy a háborúban elvesztette szüleit, és ’.kis húgával teljesen egyedül maradt. S ekkor jött a csehszlovák elvtársak önzetlen segítsége, melyet sosem fognak elfelejteni. A: öt kis élelmes tolmács segítségével sok érdekes dolgot tudtunk meg az iskola igazgatónőjétől a vietnami közoktatás fejlődésével kapcsolatban. Elmondta, hogy 1945 óta az elemi iskolai oktatás ingyenes, az írástudatlanok száma egyre csökken (1941-ben 95%, 1960-ban 34%!). Az 1956—57. évben 5027 elemi és középiskolában több mint egymillió tanuló tanult, a középfokú szakiskolákban pedig 7749 diák járt. A hanoi egyetemen és az ország kilenc más főiskoláján 1960-ban 12 300 hallgató tanult, ezenkívül 2000 vietnami hallgató tanul még a különböző szocialista országok egyetemein, közöttük hazánkban is. Bizony ezek valóban szép eredmények; ám a derék vietnamiak még ezzel sincsenek megelégedve: még többen és még többet szeretnének tanulni, hogy mielőbb behozhassák évszázados lemaradásukat. Kívánjuk, hogy nemes törekvéseik mielőbb valóra váljanak. STEFAN NOVAK A szerző felvételei 'ri*.
