A Hét 1963/2 (8. évfolyam, 27-52. szám)
1963-08-04 / 31. szám
Intézném dolgaimat Intézném dolgaimat, hivatalból hivatalba járok s mint igavonót a jármok, visszatartanák az ajtók, s hogy a bürokrácia is kozmikus legyen, fékezőrakéták tűsarok-állvány on ímbolyognak a szőnyegen. Elő kozmetika: illat, szín és festék, légüres tér, s nehogy kitessék értekezlet minden zughelyen ... ... A székeket már végigültem, az igazságért sorban álltam, vertem az asztalt, hadakoztam, a Holdig kopott föl az állam, s gondolkodtam: a hivatal porlasztója gondjainknak, a porlasztó hibája az, ha gond-cseppjeink megmaradnak. S ez nem holt anyag, bányák szülötte, ez Hivatal, s az időt fölötte elseprik majd a friss szelek. Gyökértelen fa viharidóben <D c/> U <L> tu 'O O 0) Pu Vessző táltos árvasága Kamaszkodtam versben, szóban, tettben, kamaszkodtam, mint egy kis diák, a messzeségben kóborgott a lelkem, szelet űztem és füstkarikát. — Most megállók észre sem vettem, hogy férfikorba vitt a vén szekér a fűzfatáltos nincs már mellettem, messze repült enni sose kér. Társaimat messze, messze vitte az élet sodró tarka folyama, fölnyerít a kormos éjszakában az árván hagyott vesszőparipa. Gyökere elszakadt, fölkapta a szél, földre száll, égre száll senkivel nem beszél. Földre száll, égre száll levele lehull, gondterhelt vén felhő sírva ráborul. Földre száll, égre száll reménye hasztalan, zizzen a száraz ág tépázva, lombtalan. Talaját elvitte sodorta vad vihar hontalan repülni tr-'ább már nem akar. 1 jZí a kósza szél, száll, mint a gondolat, vén szíve megpihen egyszer a föld alatt. Ég és föld között Konzervdobozba zárt a félelem, hering voltam egy bárka fenekén, vizet nem kaptam, fény nem ápolt, maradt az álom, a dac, a könny, s az éjszakában maradtam én. Vádolnak, hogy magammal törődöm — hát törődik velem valaki? Nem a halált idézem, az életet hívattam vallani, az elfelejtett senki-ember, ki álltam őrt a semmiség előtt, hadokoltam, tehetek róla, hogy visszatérni volt erőm? Tegnapelőtt ismét operáltak, húsz éves vasat vágott ki a kés, nem jafdultam, minek tettem volna? Hang nélkül is fáj a szenvedés. Váltás Szűkölök a holdra, mint a vén eb éjjel, ordas kedvem rúgom, hányom dühhel szerte-széjjel. Felcsaptam pásztornak, csillagokat őrzök, meglopnak a más oldalon míg itt elidőzök. Vén bakternek kedvét hiába próbálom, erőltetem rá magamat lecsúszik a hámom. Huszonhat évemet magam zaboláztam, nem férhet a tüzes csikó soha zabolában. Altattam a kedvem, búsítottam búmat, annál jobban nyúztam magam, minél jobban nyúztak. Tiszta búzám megkeverték penésszel, szeméttel, a telkemet cibáltatták marcangoló széllel. Szilveszterek napján bakterságnak vége, megfordítom már a szelet, nem állok elébe. Coki, kókadt bánat! Bakterbot sarokba! * Érzek én még igaz erőt szívembe, karomba! SZIROTYÁK DEZSŐ RAJZAI 11
