A Hét 1963/2 (8. évfolyam, 27-52. szám)
1963-08-04 / 31. szám
Gárdonyi Géza (1863—1922) Száz évvel ezelőtt született. Az Irodalomtörténészek nem sorolják a legnagyobb magyar írók közé. Mégis Gárdonyi nélkül Irodalmunk színtelenebb, szegényebb lenne. Nemzedékek nevelkedtek fel regényein, és az ifjúságnak mindmáig egyik legkedvesebb Írója. Az Egri csillagok mindannyiunkban felejthetetlen élményt hagyott, és az ifjúság elmúltával, idősebb korunkban Is'szívesen és szeretettel vesszük kezünkbe ezt a könyvet. Nekünk gyermekkorunkat hozza vissza, amelyet aranysugárral szőtt be immár a halk emlékezés; a fiatalokat pedig hazaszeretetre, hősi helytállásra buzdítja és maradandó ílménny' 1 ajándékozza meg őket. Magával '‘agad a regény sodrása, és a hősökkel azonosulva mondjuk, hogy Igazán élni egv napig is szép és egy pillanatért is nagyon érdemes! Gárdonyi mélységes hazaszeretetét szinte családi örökségként kapta. Édesapja Kossuth lelkes híve volt. Tudását, vagyonát a szabadságharc szolgálatába állította; fegyver-műhelyt létesített és fegyvereket gyártott a honvédség számára. A világosi katasztrófa után bújdosni kényszerült. Később elfogják, hadbíróság elé állítják, csak ismerőseinek köszönheti, hogy elengedik. A dunántúli Agárdon volt uradalmi gépész, amikor az fró született. Az apát nyugtalan természete egyik helyről a másikra űzte, az ország valamennyi részén megfordult. Fiát a sárospataki gimnázium első osztályába íratja be, majd később Pestre adja. Ezután az egri tanítóképzőben találkozunk a fiatal Gárdonyival. Itt szerezte meg tanítói oklevelét. A képző elhagyása után „a néptanítóskodás nehéz évei következtek“, ahogy visszaemlékezéseiben olvashatjuk. Sorsa ismét a Dunántúlra vetette. A Somogy megyei Karádon, majd Devecserben, azután Sárvárott és végül Veszprém megye egy kis falucskájában, Dabronyban tanítóskodik. Ez utóbb! hely örökre emlékezetes marad számára. A Lámpás című kisregényének alaptémáját az itteni események adják. Otthagyja Dabronyt, otthagyja a tanítói pályát, ahol csak keserűségben és megaláztatásban volt része. Újságíró lesz. Sokat küzd, nélkülöz és a nyomorúság egyik helyről a másikra hajtja. Egy ideig Győrben él, próbálkozik a fővárosban is, de ismét visszakényszerül előbbi helyére, ahol helyzete egyre kilátástalanabb lesz. Szegedre távozik, majd Arad után ismét Pestre megy. A sok nélkülözés aláásta egészségét, egyideig betegeskedik, végül rámosolyog a „szerencse“, a Magyar Hírlapnál kap állást. Mindent megpróbál, hogy a ninestelenségből, a kilátástalanságból kikerüljön. A lap számára írja Göre Gábor folytatásos történetét. A lepéndi bíró kalandjai abban az időben nagy érdeklődésnek örvendtek. Meghozták az író számára az első közönségsikert. Művészi és eszmei szempontból tekintve ma már említést sem érdemel ez a munka. Viszont arra rámutat, hogy a kapitalista újságírás robotjában az írónak, hogy magát fenn tudja tartani, ilyen munkára kellett erejét ás ideiét fecsérelnie. 1894-ben írja a már említett kisregényét. „A lámpás én vagyok. Világítok a sötétben. Utat mutatok. Nálam nélkül vak a látó is.“ Kezdi önvallomását Kovács Ágoston. — Megrázó képet fest a falusi tanító kiszolgáltatottságáról és nyomoráról. Támadja a papokat, akik bigott korlátoltságukban • az emberek boldogságát teszik tönkre. Vádolja az egész fennálló feudális rendszert, s a sanyarú viszonyokkal szemben a szabadságharc emlékét idézi. Érthető, bogy írásának nem volt sikere, az uralkodó osztálynak nem ilyen munkákra volt szüksége. Gárdonyi írói ás művészi pályájának ellentmondásosságát húzza alá, hogy később erről a munkáról, mint „ifjúkori kísérletezéseinek merőben értéktelen maradványáról“ nyilatkozik. Kezdetben a realizmus híve ás az élet nagy összefüggő problémáit, igazságát igyekszik megkeresni és ábrázolni. Ez jellemző első írásaira és korai állásfoglalására. Nem volt harcos egyéniség, de a maga módján látta az élet visszásságait, és együtt érzett falusi hőseivel. Kétségtelen tény, hogy Az én falum című novelláskötete Idilli színben, megszépítve ábrázolja a falut, de az is igaz, hogy az író tollát a falu iránti szeretet vezeti és bemutatja a nép és az urak közötti ellentéteket is. Pesten a baráti köre olyan volt, amely szellemi fejlődését az idealista filozófia, a spiritizmus s általában a misztika felé tolta. Ez a hatás tükröződik későbbi műveiben. Gárdonyi 1897-ben Egerbe költözött és ott élt egész haláláig. A visszavonult, sa magányos élet kezdvezett idealista elképzeléseinek. Itt írta az Egri csillagokat, de ezután Írói pályájának egészséges realizmusa megtört. Későbbi történeti regényein eluralkodott a lélekrajz és az idealista alapokon nyugvó pszichológizálás. (A láthatatlan ember, az Isten rabjai.) „Irodalomtörténetiig mégis ezek a regények is jelentősek. Az embert belülről, legbensőbb céljai s elképzelései felől próbálják megközelíteni. Nem igazi történelmi regények, hanem sokkal inkább a XIX. század emberének bonyolult lelki világát helyezik át a történelem színpompás világába,“ jegyzi meg egyik méltatőja. Gárdonyit ifjúsága, tanítóképzős évei elszakíthatatlan szállal kapcsolták Egerhez. A gyermek itt érett ifjúvá s valószínű, sokat hallott a város, a vár történetéről. Fogékony lelke magába szívta a magyar nemzet dicső történetének e kiemelkedő eseményét. A kis diák sokat ábrándozott az öreg vár falai alatt. És amikor öreg korában végleg Egerben telepedett meg, ifjúkori álmait szőtte tovább; örök emléket állítva az egri hősöknek, és a hazaszeretet oltárára soha ki nem alvó lángot helyezett. Nagyon érdekes a regény megszületésének útja. Gergő diák címmel az egri ostromot akarja megírni az Új Idők számára folytatásos regényként. De a téma, a koncepció túlnő az újságadta kereten. A lap számára egy másik regényt ír s az egriek történetét nagyobb gonddal, alaposabban kezdi kidolgozni. Először csak a mostani második kötet készült el, a tulajdonképpeni egri ostrom története. Az első kötet — Bornemissza Gergely gyermekkora, ifjúsága, szerelme és házassága — csak később íródott. Erről így vall maga az író: „Egy tavaszi napon fölvezettem fiamat az egri várba ... élénk színekkel festettem eléje az ostromot, Dobót, Mekcseyt, a hős asszonyokat, a bombahányó és falromboló törököt, a halottakat, a sebesülteket, a harmincnyolc napig tartó nagy ostrom minden jelenetét. A gyermek napokig ezt forgatta az elméjében, de ami engem meglepett, az volt, hogy a figyelmét Bornemissza Gergelynek, a király főhadnagyának az alakja ragadta meg legjobban Ez volt, akiért legjobban lelkesült és akinek tettein szivéből kacagott. S nekem a gyermeki lélek érzékeny tükrében kellett meglátnom, hogy csakugyan ez a legérdekesebb alakja az egri ostromnak.“ A jobbágyfiú, a kis Gergő, képességénél, akaratánál, tudásánál fogva kapitányi rangra emelkedett. A nép jó tulajdonságát, szívósságát, vitézéségét, hazaszeretetét testesíti meg. Az ifjú olvasók örökre szívükbe zárják nemes alakját s vele együtt Vicuskát is. A nép mélységes hazaszeretetének kidomborítása, a nemzeti függetlenségért vívott harc megírása, nemcsak a múlt feltárását jelentette, hanem az író korához, társadalmához is szólt. Ahhoz a korhoz, mely feledte a dicső szabadságharc emlékét és lemondott az ország függetlenségéről. A milleniumi ünnepségek fényébe belebódult nemesség és arisztokrácia feladott minden ellenzékiséget, sőt az osztrák uralkodó réteg szolgálatába állott. Élték a maguk kis világát és sütögették megkaparintott pecsenyéjüket, Követte őket a középosztálv gyorsan gazdagodó rétege, ezek egy jobb állásért, vagyonért hajlandók voltak elfeledni még az anyanyelvűket is. Korcs utódok jöttek a hősök helyébe. Gárdonyi rámutat arra is, hogy az árulóknak, a „Hegedűsöknek“ nincs helyük a nemzet soraiban. És az az ember, aki elárulja hazáját, cserbenlm"vja társait s hűtlen lesz nemzetéhez, nem méltó az emberi névre! A gyáváknak, a megalkuvóknak nincs kegyelem, bárhogy is akarják magyaráz- í, igazolni cselekedeteiket. Az író nyelvéről, stílusáról nem szólunk. Fölösleges is, hiszen Gárdonyi nyelvével a gyermekek szüleik elbeszélései során kezdenek ismerkedni, és amikor olvasni tudnak, már neveli és csiszolja beszédüket maga a regény. Nagy élménynyel, igaz emberi érzéssel lesznek gazdagabbak a könyv elolvasása után. Az Egri csillagok fénye ragyog és ragyogni fog, mert az igazi lobogás, az igaz fény nem alszik el, nem hány ki soha. Az igazi nagy célok mindig nagy tetteket követelnek. Példázza ezt az egri várvédők sorsa, Gergely és Éva élete. Igazán élni egy napig is szép! Az újért, az igazért mindenkinek fáradoznia kell! G1MES1 ISTVÁN 10
