A Hét 1963/1 (8. évfolyam, 1-26. szám)
1963-01-27 / 4. szám
Megálló útközben útközben ... Kellemes hely, ugye A kis konyha fCnÖknőJa fuhtfiro* geluska, sok töpörtyffvel Nehis teharautök kapaszkodnak a hófödte hagyak között kígyózó tikos óton. A téli nap halvány tagara visszaverődik egy repülőgép szárnyán, amely egyenletet berregéssel szeli a látóhatárt. Mbit egy nagy ragadozó néz le az alatta tarka bogaraknak tűnő, lovasságaidé személyantókra, gépkocsikra. Mindenkinek sietős as útja, hosszé az ét Tátráig, Kassáig. A szürke Octávla ntasal már alig vár|ák, hogy minél előbb egy nagyobb városba érjenek. Jól esne a meleg étel, egy kis pihenő. A gépkocsivezető éppen gyorsítani akarja az Iramot, amikor a hómezőn ey mesebeli kis kunyhót pillant meg, melynek kéményéből barátságos füstkarikák tsállnak elő. Az átszáll korlátnál utasok nélkül pihenő antók ét egy sokablakos autóbusz arról árulkodnak, hogy gazdáik és utasaik nem álltak ellen a háaym lévő szívélyesen Invitáló tábla csábításának, a kép romantikájának. Kellemes meleg, beszédtoszlányok, barátságos légkör fogadja az áj látogatókat. — Mindjárt átadjuk a helyünket, csak fizetünk — Ismeri fel bennünk a Járatlanokat egy Jókedvű szlnésztársaaág. Egymás után üresednek meg a faragott székek és fal melletti padok, a martini színház művészeit vendégfellépésre várják a közeli városkában. Mire autóbussuk útrakel, utasaink alőtt már ott párolog a Juhtúrós galuska a ropogós, zsírban fürdő töpörtyüval, s hogy teljes legyen az összhang, faesuporból hajtják fel az aludt tejet hozzá. A nyitott kandalló előtt bőrzekés vendégek aütik roston a szalonnát, Jő lesz átravalőnak. Kinn már reflektort gyújtanak az autók, benn a sxobában a vasvaretes lámpákban felvillan a fény. A különleges, vlrágkehely alaké hamutartó árnyéka furcsa árnyat vet a mennyezetre. A közeli legelők romantikája költözött a Jednóta, Llptovsky Mikulástól vagy tíz kilométernyire eső ötletes vendéglátó üzemébe, amely a jellegzetes „Salai“ nevet viseli, s eredeti berendezésével, Juhtúrós galuskáival, gyors kiszolgálásával egyre több autót állít meg ai országúton. — Nyárra újabb meglepetést tartogatunk — árulja el Milan Spiiiak. aki egy személyben tesz eleget a kiszolgáló házigazda és fizetőpincér szerepének. — Azt szeretnénk, hogy amíg vendégeink elfogyasztják a különösan nyáron Jól eső aludt vagy édes tejet, a juhsajtot és a mindig Ízletes galuskát, (s mindezt nem Is kell drágán megflzetnll), az átmentén létesült eutóasolgálat a gépkocsit hozná rendbe, elvégezné a kisebb Javításokat, tisztántartást. Különben Is, a kis konyha és ogy szoba Is szűknek bizonyul már. Hiába, több mint napi háromszáz porció luhtúrós galuska fogy el. S a sajt- és húsételek, kávé. tea, gyümölcs egyre több vendéget vonzzanak. A szürke Octavta utasai sem sajnálják, hogy Itt szakították meg útjukat. Ma talán kissé tovább Időztek, legközelebb már bizonyára kevesebbet szemlélődnek. Sietniük kell, ha estig a Tátrába akarnak érkezni. Ojabb csoport érkezik, kell a hely. Az ú|onnan lőttek kellemes meglepetéssel nézdegélnek körül, mint akik először vannak Itt. — Mindjárt átadjuk helyünket — Jut eszünkbe és megismételjük az előző asztaltársaság Invitálását. — Már csak fizetünk. A gépkocsivezető előresiet, a többiek a ropogós hóban követik. Az ablakokból meleg fény érőd a sötétbe. Az autó elindul, a házat, amely egyedül töri meg a hómező fehérségét, elnyeli a sötétség. A reflektor fényében csak a hé “lkr‘llX KM F. Spáíil felvételei Kslner-nok nincsenek adógondjai — minden emléktárgyon áO százalékot keres A Gefreidagasza, ahol a nagy zeneszerző született
