A Hét 1963/1 (8. évfolyam, 1-26. szám)
1963-06-23 / 25. szám
issary József az utóbbi napokban nyugtalan. Amint virrad, nyomban hangtalanul felöltözik, vállára veti a puskát és nekiindul, hogy körüljárja a fácánost és a cseklészi határt. És most, holott dél felé jár az Idő, újra fölkelt. Félretette a szemüvegét, elrendezte a kimutatásokat az asztalán, mindent a maga helyére, mert rendkívül következetes, pontos és rendszerető ember. Bal vállára vette a puskát és kiment az udvarba. Fülledt volt a levegő. Kigombolta erdészzubbonyát, sapkáját a szemébe húzta, hogy a nap ne szúrja gyönge szemét s a mesterséges keltető felé vette útját. Rövid szőrű vizslája, amely addig nyugodtan feküdt és aludt az eperfa árnyékában, a drótkerítés mellett hegyezni kezdte a fülét. Felfigyelt gazdája lépteire. Panaszosan vonított fel, mintha csak azt akarta volna mondani Klssarynaik: könyörülj meg rajtam. Hogy hagyhatsz Itt a magas drótkerítés mögött, mikor puskával Indulsz a határba? Tán nincs szükséged a szolgálatomra? Hisz tudnod kell és tudod Is, hogy nincs nagyobb büntetés, nagyobb szenvedés számomra, mint Itt, ebben a gyűlölt ketreoben penészednem. — Csönd! Mit bolondulsz — förmedt rá a kerítés mögött ugráló kutyára. — Várj egy kicsit, mindjárt visszajövök. Várj! Kissary friss léptekkel vágott át az udvaron a szemközti földszintes épületbe, ahol a mesterséges keltető van elhelyezve. Gyakorta jár Ide. Megméri a hőmérsékletet, a levegő nedvességtartalmát, átvilágítja a fácán- és fogolytojásokat, vajon flasak-e, s hallgatja, mikor hangzik fel az első kikelt csibék hangja. Állandóan, éjszaka is kell itt az ember, hogy a villamos készülék segítségével pótolja a sok ezer Világra jövendő fácán- és fogolycsibe anyját, Sose lehet tudni, milyen baj támadhat. Ha, példának okáért, csak néhány órára kikapcsolnák a villanyáramot, minden tojás kihűlne és elhalna. Ennek pedig nem szabad megtörténnie! Nagy kár lenne. Mit mondanának neki akkor az erdölgazgatóságon, hogy mutatkozhatna a szemük előtt, ő, az erdészyeterán, aki már Ide s tova fél évyszázada hordja az erdészegyenruhát, ö, aki az egész fácános és 3600 hektáros erdőrész vezetője. Vigyáznia kell lt{ mindenre, meg keli szerveznie és irányítania kell a munkát. Hisz a földek nem csupán termést hoznak, azok adjáik az élő devizákat is. S már kikelőben vannak Itt, a mesterséges keltetőben, néhány hét roúlya visszatérnek birodalmukba, a fácánosba és a palárlkovól határba. Sőt, sok közülük átvándorol más fácánosba és sok száz élő példányukat külföldre szállítják — devizákért. S mind erről nem feledkeznek meg Kissary és munkatársai. Ezért az utóbbi napokban ritkán villan át mosoly gondterhelt arcán. ■— Csenget a telefoni — áll meg Kissary előtt egy Idősebb kocsis, pipáját tartja a kezében — a gazdaságból hívják. — Mit akarnak? — Nem1 tudom. Csak annyit mondtak,, hogy sürgősen beszélni akarnak magával — tárta szét a karját az öreg és pöfékelni kezdett a pipájából. — Itt Kissary — jelentkezett. — Mikor? Holnap mennek kaszálni? Hol? Rendben van, még ma elintézem. Letette a hallgatót s a kezefejéve) megtörölte verejtékes homlokát. Holnap kaszálni kezdjük a lucernát s a fácán- és fogolytojásokat még nem szedték ki. Ha ma nem jönnek el a cseklészi pionírok, akkor mi lesz? — simogatta meg az állát s fontolgatta, ml Is történhetett. Hisz tegnap felhívta az iskola igazgatóságát s megígérték neki, hogy elküldik segítségül a fiúkat. Bizonyára eljönnek, mint a megelőző esztendőkben is, hisz számukra ez kész kaland. Tizenhárom óra van. Mindjárt itt lesznek a vadőrök, rövid raportra jeletkeznek, s nyomban utána itt kellene lenniük a pioníroknak Is. Ma valahogy lassan megy az idő. Máskor egy nap oly gyorsan elfut, akár egy óra, ma pedig egy óra kész örökkévalóság. Megérkeznek a vadőrök, jelentik a jelenteni valókat: mit láttak, végeztek s állapítottak meg. Semmi különös. — A fácános keleti széle felől minden lóhere-táblát még ma át kell fésülnünk. Holnap, legkésőbb holnapután kaszálni kezdik őket. Pedig sok ott a fészek és még több a tojás — figyelmeztette őket vezetőjük. — Indulunk is — mondta egy fiatal vadőr. — Igen ám, de meg kell várnunk a fiúkat — vetette ellen a fácános vezetője. Egyetértettek vele. Rövid megbeszélés. Hol kezdik és merre mennek. Valahol a fácános fái között megszólalt egy fácán. Valaki felriasztotta. A kutyák, amelyek eddig nyugodtan ültek a vadőrök lába előtt, elkezdték a fülüket hegyezni s orrukat afelé fordították, amerről az imént felhangzott a megriasztott fácán hangja. A fácánoson keresztül vezető gyalogúton megjelent az első kerékpár. Utána a rnáso* vadászkutyák legítenek • lóherében tulka tatai « madártojásokat Élé Kissary Jóssal mindennapos kórótjón
