A Hét 1963/1 (8. évfolyam, 1-26. szám)
1963-06-23 / 25. szám
4,/ Zora asszony V. Nezval Az Atlantisz fölött ma még íeöuktk a nap című darab- tH fában Zora asszony élete 0 Tennessee Wtlltams Tetovált rózsa című drámáidban, mint boldog asszony A Nejediy Színházban láttam először. Vitézslav Nexval az Atlantiiz fölött ma még labukik a aap clmS drámájában a főszerepet Játszatta, a már akker la nagy feltűnést keltett. Akkoriban Jött Ostravára. Azóta a színpadon klvttl asm egyszer láthattak filmen, televízióban, ás a rádióban la hallhattak Játszani. A Igazi Játákot azonban — mint általában véve minden nagy színésznek — a színpad Jelenti számára. Ma Tannassaa Wllllamsnak, az amerikai drámairodalom kimagasló alakjának „Tetovált rózsájában látom viszont Zora Rozsypalovát Seraflna Dalia Rosa szerepében. Mélységesen egyéni alakítása tele van Izzó szenvedéllyel. A nézó váltakozó meglepetések tanója, szinte megdöbben. Színak, hangok, tónnsok és ériének mérhetetlen skálája rsgyei ki leikéből, amely fogve tart és kérdésekre kötelez: Miből áll Tennessee Williams Játéka? A vallás és az ámbár, a szerelőm eszményi tisztasága mellett az érzéki szerelem és az ember, a csalódás és az ember, és végül a kenyér és az ember, amely problémák semmiképpen sem egyszerűek, kézzelfoghatók és reálisak. A szerző Seraflna alakjában életerős népi típust teremtett, aki egyszerű és egyben monumentális, tele változással és költészettel. Maga a lángolás és mag nem alkuvás szimbó...s mikor már minden őszszeomlott luma, akit számtalan megpróbáltatás sem teper földre. Az asszony mint feleség, szerető, özvegy és anya, aki mintán elveszettnek hiszi saját életét, egy váratlan pillanatban ójra megtalálja. Zora Rozsypalová Játékát sajátos stílusa, magashőfokó Indulatai, roppant szenvedélye — egyszóval igazi tragUca-alkat Jellemzi. Tökéletesen visszaadja Seraflna mélységesen emberi alakját. — A szerep érdekessége abban rejlik — mondja Zora asszony — hogy nincs számomra lezárva. Számtalan űj és áj variációja üldöz. Minden este másképpen látszhatnám, és mindig érdekesen. Ebben van az fró nagy ereje. Számtalan Játék maradt ntánam, és ezért álmodhatom, hogy Tennessee Williams csodálatra méltó módon Ismeri az asszonyt lélek mélységeit. A szobába, ahol beszélgetünk, egy klsfió toppan. Zora asszony tíz éves Martinja. A délutáni alóadásról szaladt haza nzsonnára, és fut vissza az esti előadásra. — Már is szerepel? — kérdezem. — Igen, gyermekdarabokbea. — Tehát ő is színész lesz? — Nincs adottság híján, lehetne, mégis kétlem, hogy ezt a hivatást választaná. S éppen ezért, mert olyan nagyon Jól ismeri hátrányait. A színószszOlók gyermekei ugyanis nagyon árva gyermekek. Képzelje, amikor nyolchónapos volt és ordított az ágyán, akkor én rárlvaltam és ott hagytam, mert várt rám az autóbusz, vidékre mentünk vendégszerepelni, s csak éjjel tértem haza. Egyetlen asszony-ismerősöm sem akadt, akire rábízhattam volna a gyereket, s a városban annak Idején nem volt egész heti, Illetve éjszakai csecsemőgondozó. Mit tehettem hát? — S nem félt? — Bizony féltem, amíg rá nem léptem a színpad deszkáira. Abban a pillanatban, azonban ahogyan Játszani kezdek, minden megszűnik számomra, még a családom Is. — Ezzel azt akarja mondani, hogy ha mégegyszer választania kellene, ójból a színészpályát választaná? — kérdem. — Téved. Sőt kissé banálisnak tartom, amikor a legtöbb színész azt feleli erre a sokszor föltett kérdésre, — Ű Igent Az életemet vennék el a hivatásommal. Szerintem ez ember egyéni adottságát száz más hivatásban nagyszerűen érvényesítheti. Főiskolás koroma német megszállás Idejére esik, amely a legjobb akarattal sem mondható derűsnek. Nekünk reggel hat árétól délután kettőig, gyárban kellett dolgoznunk. Délntán fáradtan tanultunk a főiskolán. Ez volt a Jobbik eset. Rosszabb volt, amikor a főiskolát teljesen bezárták, s ml meg hoppon maradtunk. De nem hagytuk ám magunk. Tovább tanultunk. Játszottunk is. Magánlakásokra hfvtnk meg vendégeinket és Játszottunk. Az első Játékot szüleim lakásán, Kroméfilben rendeztük születésnapom alkalmából. Fölfigyeltek Játékainkra tanáraink és teljes szívvel támogattak, tanítottak, lelkesítettek. Bejártok az egész vidéket, Illegalitásban Játszottuk darabjainkat. A felszabadulás után beszámították éveinket a főiskolán és Így nem is veszítettünk időben semmit. — Régen van Oatraván? — Két éve. Jihlaván kezdtem, majd Olomoacra, álmaim városába kerültem. El tud- Ja-e képzelni azt az érzést, amikor egyszer csak azon veszem magam észre, hogy eszményképeimmel nemcsak hogy agy társaságba kerültem, de kollégáimnak vallhatom őket. Akkoriban ugyanis még ott volt Bach, Racek, Ranser és Plechf rendező Is, akik ma már a Prágai Namzetl Színház tagjai. — On Is szeretne Prágában Játszani? — Elvből nem tervezem az ilyesmit. Egyelőre nagyon Jól érzem magam Oatraván. — Akkor hát maradjon nálnnk még sokáig, művésznő, a fekete város igényes közönsége ógyis nehezen vélik meg kedvenceitől — üdvözlöm bűcsózésnl. MOYZES ILONA 17
