A Hét 1963/1 (8. évfolyam, 1-26. szám)
1963-06-02 / 22. szám
Megint leltároznak Bostfiantó, ha az ember be akar lépni egy üzletaltén s az csak nem nyílik. Gépiesen egyet-kettőt ránt még a kilincsen, rendszerint aztán akad meg szeme a táblán: leltár. Mikor legutóbb így Jártam, nem vásárlási szándékkal mentem, a Duna utcai nagy élelmiszer-áruházba. Egy esetnek szerettem volna utána járni, amiről sorbanállás alatt hal lőtt arai. Egy né panaszkodott arról a hallatlan módszerről, amit vele szembe itt alkalmaztak. Műltkorlban kb. ISO korona értékű árut vásárolt, s a pénztár felé igyekezve a teli kosárba még bedobott egy 1,60-as csokoládérudacskát, ami a kosár fogója s a pereme közé szorult. A többi árut rendben kirakták a kosárból, ö fizetett, s akkor vette észre é3 emelte ki a rácsok közt rekedt kis csokoládét. Nyomban rátámadtak, hogy el akarta titkolni, magyarán mondva el akarta lopni a csokoládét, hiába tiltakozott, magyarázott, bevitték az irodába, kérték a személyazonossági Igazolványát, de az nem volt vele, Így hát csupán a elmét mondta be, a munkahelyét elhallgatta, mert el akarta kerülni a kellemetlenséget amiben része lett volna, ha hivatalának személyzeti osztályát értesítik az esetről. Ogy magyarázták a dolgot, hogy nem lehetnek tekintettel a csokoládé alacsony értékére, mert több lopás történik, s a károkat be kell hozniok. Akik a történetet hallották, közöttük jómagam is, elítéltük ezt az eljárást, s nem tartottuk egyébnek, mint csúnya és megengedhetetlen fogásnak: behozni a vámon, ami elveszett a réven. Hiszen alig hihető, hogy egy 180 koronás bevásárlásnál éppen ilyen 1,80-as cukorkáért tegye valaki kockára a becsületét. Mikor az üzlet egyik vezetőjével beszéltem az eset egész más képet öltött. A kérdéses hölgy nem a kosárból emelte ki a csokoládét, hanem a zsebéből halászták ki, azonkívül nem 180 koronás bevásárlást végzett, hanem egyáltalán semmllyet. Kosarát üresen adta vissza a pénztárnál. Hogy a történet így hiteles, az bizonyítja, hogy a vezető magához intette a felügyeletest, aki tanúja volt az ügynek és megkérte, mondja el a legutóbb száz koronával büntetett nő esetét. Vallomása teljesen egybehangzóit a főnökével, csak annyit tett még hozzá, hogy a 100 koronát nem ők használják fel az esetleges hiányok fedezésére, hanem a büntetést mindig rendőr hajtja be, mint itt is tette és az összegről nyugtát ad. Megtudom azt is, hogy azért van szükség a vásárlók szempontjából annyira bosszantó leltározásra, mert még a közönség magatartása sajnos nem olyan, mint az öntudatos emberének lennie kellene a szocialista társadalomban. Főként az ifjüságra van panasz és itt a főiskolásokra gondolunk. Nem tudjuk mire vélni az ilyen lelkiismeretlenséget, erre a fiatalos virtuskodás sem szolgálhat mentségül. Másodsorban a divatosan öltözött hölgyikék feledkeznek meg magukról, akikről megjelenésük után ítélve nem hiszi az ember, hogy üres a pénztárcájuk. Komoly, dolgozó embert, munkást még egy esetben sem értek tettein. Bármennyire is nem jóü esik, beszélni kéül ezekről az üzleti szarkákrél, mert kötelességünk az ilyen csúf jelenségek ellen minden fegyverrel harcolni, hogy mielőbb eltűnjenek becsületes munkás mindennapjainkból. (I — n) r 1 "1 Mit jelent-Embargó Ez a kifejezés „embargar“ spanyol szóból ered, jelentése: visszatartani. Eredetileg olyan kormányintézkedést jelentett, amellyel megtiltották, hogy saját hajók vagy Idegen államok hajói lépjenek az ország kikötőibe vagy elhagyják őket (hajózár). Az embargót alkalmazhatja az állam saját polgárainak hajóira vagy idegen államok hajóira, illetve rakományaira. Az utóbbi esetben nemzetközi embargóról beszélünk. Az embargót rendszerint valamely állam egy másik állammal támadt viszályában alkalmazza, például bekövetkezett vagy várható anyagi kár kiegyenlítésére avagy háborús viszály esetén. Most az embargó főképp valamely ország kormányának tilalmát jelenti külföldi áruk behozatalára vagy hazai, rendszerint hadi fontosságúnak nyilványított, ún. stratégiai áruk kivitelére. A stratégiai áru fogalmát az Amerikai Egyesült Államok honosították meg az ún. Battle-féle törvénnyel. E törvény alapján kidolgozták a stratégiai áruk jegyzékét. Az ebben a jegyzékben feltüntetett árucikkeket az Amerikai Egyesült Államokból és később a többi tőkés országból nem volt szabad szállítani a szocialista országokba. E jegyzék nemcsak a hadi fontosságú nyeranyagokat és termékeket tartalmazza, hanem a polgári szükségleteket szolgáló cikkeket is. Az embargóra rendszerint háborús viszonyok között kerül sor, de alkalmazása béke idején sem ritka eset. Az imperialista államok az egyes országokkal lebonyolított kereskedelmükben arra használják fel, az embargót, hogy politikai vagy gazdasági nyomást gyakoroljanak rájuk. Különösen a szocialista országokkal szemben szívesen folyamodnak az embargó politikájához. így Anglia 1933-ban embargóval sújtotta több szovjet áru kivitelét, az Amerikai Egyesült Államok 1920— 1934-ben többször is megtiltotta a szovjet áruk bevitelét. A második világháború után az Amerikai Egyesült Államok több más tőkés országgal együtt a szocialista országokba Irányuló árukivitelre alkalmazott embargót, önkényesen a „stratégiai“ áruk csoportjába sorolva rengeteg árut. Számos tőkés ország kereskedő körei egyre sürgetőbben követelik a szocialista államokkal való rendes -kereskedelmi kapcsolatok felvételét, és gyakran megvalósítják ezeket a kapcsolatokat a titalom ellenére is. Az embargó-politikában fordulatot jelentett Anglia 1957-es nyilatkozata, mely szerint a Kínai Köztársasággal ugyanolyan feltételekkel fog kereskedni, mint a Szovjetunióval, pedig a Kínai Köztársaságot még súlyosabb embargóval sújtották. Anglia példáját más tőkés országok Is követték. Még élénk emlékezetben van a nemrég foganatosított embargó Intézkedés azokkal a kőolajvezeték-csövekkel kapcsolatban, melyeket a Szovjetunió a Német Szövetségi Köztársaság vállalataitól rendelt. Az Amerikai Egyesült Államok követelésére a nyugatnémet kormány embargó alá vonta a csőszállltmányt, és Így az érvényes szerződés ellenére megakadályozta a csövek szállítását, ami ellen a Szovjetunió természetesen tiltakozott. A tőkés országok nemcsak embargóval, tehát az árukivitel és árubehozatal teljes megtiltásával akadályozzák a két világrendszer közötti gazdasági kapcsolatokat, hanem a diszkriminációt is alkalmazzák. Diszkrimináción a hátrányos megkülönböztetést, az egyenlő eljárás elvével ellentétes eljárást értjük. A nemzetközi gazdasági kapcsolatokban a diszkriminációt nyíltan vagy hallgatólagosan alkalmazó állam bizonyos más államokkal szemben megtagadja azokat a kedvezményeket, előnyöket, egyenlő feltételeken alapuló szolgáltatásokat, amelyeket egyéb államoknak nyújt. A második világháború után az Amerikai Egyesült Államok diszkriminációs politikát folytatott, és a nyugat-európai tőkés országokat is arra késztette, hogy vele együtt korlátozzák kereskedelmi kapcsolataikat (áruszállításaikat és árubeszerzéseiket) A Szovjetunióval és a szocialista országokkal, és hogy tagadják meg tőlük a külkereskedelmi forgalomban szokásos kedvezményeket és előnyöket. Mindez — az embargó és a diszkrimináció — nem tudta és nem tudja megakadályozni a szocialista világrendszer államainak egyre növekvő gazdasági fejlődését, maguknak pedig a tőkés országok csak kárt okoznak vele, mert elesnek attól a haszontól, amelyet a szocialista államokkal folytatott kereskedelmi kapcsolatok hoznának nekik. DR. BALOGH DÉNES ÁRPÁD 8
